<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
31p

Nagyon sok nemzetbiztonsági problémát is felvet az Oroszországgal való kapcsolatunk, egy kormányváltás után minél előbb újra kell értelmezni a hozzá és Kínához fűződő viszonyunkat – mondta lapunknak Donáth Anna. Orbán Viktor és Lázár János is gyáva, ha nem ül le vitázni Márki-Zay Péterrel, hatalomra kerülve pedig az első feladatok egyike lenne a kialakult szociális válság és létbizonytalanság felszámolása. Nagyinterjú a Momentum elnökével.

Beszélgetésünk előtti napon a határon járt. Mit tapasztalt?

Rengeteg kisgyerekes családdal találkoztunk a határon és megrendítő volt látni, hogy egyszem hátizsákkal jönnek. A civilek is arról számoltak be, hogy most a legnagyobb segítség a babakocsi, babaülés, babadolgok. Ugyanakkor nagyon szívmelengető látni azt a fajta társadalmi összefogást és szolidaritást is, ami pár nap alatt kialakult: ahogy a civilek helytállnak, amilyen koordináltan dolgoznak, ahogy az egyéni felajánlásokat kezelik, szervezik. Ismét átvették az állam helyett azt a feladatot, ami a menekültek befogadásáról szól.

A látogatásról beszámoló Facebook-posztjában megemlítette, hogy az állam gyakorlatilag akadályozza a segítőtevékenységet. Itt mire gondolt?

A magyar kormány 2015 óta szisztematikusan leépítette a menekültügyi ellátórendszert és zárta be a befogadóállomásokat. Most például, ha a debreceni befogadóállomás nyitva lenne, akkor nem okozna akkora problémát, hogy hogyan jussanak el a menekültek a határról Budapestre vagy az ország más részére. Abba, hogy leépítette a rendszert, beletartozik, hogy elküldték szakembereket, és a támogatásokat is leépítettek. Plusz az állam az elmúlt 12 évben szisztematikusan rombolta a társadalmi bizalmat a civilek felé, ami szintén megnehezíti a helyzetet, miközben a magyarországi civileknek van egy nagyon fontos tudása a 2015-ös válság óta. Ezért is tudtak például a civilek ennyire jól és szervezetten reagálni az első pillanattól kezdve, hiszen az akkor megszerzett tudásból építkeznek a civil szervezetek, az önkéntesek, újraéledtek ugyanazok a segítő Facebook-csoportok is.

A határon lévők tudják hova kell menniük, illetve hova fogják őket szállítani? Ebből a szempontból mennyire koordinált a tevékenység?

A többség nem feltétlenül tudja, mi vár rájuk. Ugyanakkor nagyon sok külföldi rendszámú autót lehet látni, ami azt is mutatja, hogy a legelőször útnak indulók felvették a kapcsolatot az európai országban élő rokonaikkal, barátaikkal. Olasztól francia rendszámon át nagyon sokfélét láttam, ami azt jelenti, hogy Európa különböző pontjairól jöttek, hogy tovább vigyék őket. Civilek segítenek ebben a munkában is, éppen ezért rengeteg tolmácsra és segítőre van szükség, mert az információ az egyik legfontosabb, amire most szükség van. Jelenleg még nem olyan nagyvolumenű a menekülthullám, hogy ezt ne tudják kezelni, de nyilvánvalóan nem számíthatunk arra, hogy a háború egyik pillanatról a másikra megoldódna.

Sőt, ha Putyin Kijevet beveszi, biztos vagyok benne, hogy további százezrek fognak elindulni, és azt már csak civil összefogásban nem lehet majd megoldani.

Orosz kémek átjáróháza lett Magyarország. Fotó: Bánkuti AndrásOrosz kémek átjáróháza lett Magyarország. Fotó: Bánkuti András

A határon lévő, illetve annak közelében élő civilek körében érzékelhető valamilyen szintű félelem a háború miatt?

Félelmet nem érzékeltem, bátorságot, elszántságot, tenni akarást viszont igen. Csoda volt nézni, ahogy a civilek ott tevékenykednek - és itt nemcsak a nagy civil szervezetekre gondolok, hanem a kistelepülési lakókra, önkormányzatokra is. Beregsurányban egy helyi óvónő az első négy napban 8 órát aludt és biztos vagyok benne, hogy életében nem gondolta volna, hogy ilyen koordinációs kérdéseket kell megoldania. De nem volt kérdés számára sem, hogy segíteni kell.

Egy más félelem jelent meg ott, amiről azt gondolom, hogy nagyon keveset beszélünk és megint csak az állam, illetve a kormány felelőssége. Persze most a gyors segítség az elsődleges, de hosszú távon problémát fog jelenteni az, hogy a magyar állampolgársággal rendelkező kárpátaljai magyarok nem számíthatnak menekültügyi segítségre, mivel a jelenlegi jogszabályok alapján ők magyar állampolgárságuk miatt nem minősülnek jogi értelemben menekültnek. Ezt azonnal orvosolnia kell a magyar államnak, hiszen a menekültstátusszal járó jogosultságokra, mint a munkavállalás, az iskoláztatás, az orvosi ellátás, a szálláshelyen való segítség, nem lesznek jogosultak, és ez hosszú távon nagyon nagy problémát fog okozni.

Menekültpolitikai kérdésekben láthatóan vannak hiányosságai a kormánynak, de mi a helyzet magával a háborús konfliktussal, a katonai segítségnyújtással, a szankciókkal? Hogyan ítéli meg a kormány ezen lépéseit és döntéseit?

Az elmúlt napok kormányzati kommunikációja és tevékenysége is azt mutatja, hogy az elmúlt 12 év oroszbarát politikája nemcsak megbukott, de Orbán Viktor katasztrofálisan benézte ezt a geopolitikai helyzetet. Ez is tétje az április harmadikai választásoknak: egy olyan kormányra van szükségünk, amely a nyugati szövetségeseknek a partnere és nem trójai falova.

Jelenlegi körülmények között mennyire veszélyes Magyarországra nézve a kormány – sokak szerint - oroszbarát volta?

Most már egyértelmű választási pontnál van a kormány tekintve, hogy sokrétű szankciós csomagokat fogadott el az Európai Unió. Mi az Európai Unió és a NATO teljesjogú tagjai vagyunk, azaz ebben a szövetségi rendszerben vagy együtt mozgunk velük vagy kiesünk. Az elfogadott szankciós rendszer értelmében már nem politikai kérdés, hogy az orosz kémbankot ki kell utasítani, Paks2-t le kell állítani - ez a szankciókból is következik.

Úgyhogy a magyar kormánynak nagyon súlyos lépéseket kell megtennie és minden egyes nap, amikor ezeket húzza, azzal gyakorlatilag azt bizonyítja, hogy az elhibázott oroszbarát politikájából következően ő most két szék közé a pad alá került.

Csak végeredményben a magyar társadalom fizeti meg ennek a kárát. Nekünk most mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Magyarország biztonságban legyen, nem engedhetjük meg, hogy Oroszország legyen Magyarország szomszédja.

Vannak friss információi arról, milyen vélemények alakulnak ki az Európai Unión belül a magyar kormányról, a jelenlegi konfliktusos helyzetben tanúsított magatartásáról?

Szerintem nincs beszédesebb példa, mint Donald Tusk nyilatkozata, aki szerint a Gazprom igazgatótanácsában van helye Szijjártóéknak. Ezzel is egyértelművé tette ő is és az európai politika is, hogy nem tekintenek másként a magyar kormányra, mint Oroszország trójai falovára.

Elégedett azzal, ahogy az Európai Unió reagált a kialakult konfliktushelyzetre?

Az Európai Unió egyértelműen számolt azzal a lehetőséggel, hogy nagyon súlyos lépések is történhetnek. Nagyon gyorsan tudott lépni és fognak is még lépéseket tenni, hiszen nem elégségesek azok a szankciós csomagok, amiket elfogadtak. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Putyinnak fájjon az, hogy egy háborút indított el, hogy megszállt egy országot. Nem beszélhetünk másról, mint orosz agresszióról. Itt nem két félnek a vitájáról van szó, hanem az egyik fél agressziójáról és a másik önvédelméről, ezért, amikor Orbán Viktor úgy hirdet békepártiságot, mintha két, a háborúért egyenlő mértékben felelős ország konfliktusáról lenne szó, akkor félreérti ezt az egész helyzetet, illetve félre akarja magyarázni. Most a béke azt jelenti, hogy azonnal leáll az orosz agresszió. Putyin nemcsak megszállta Ukrajnát, de minden nap jönnek a hírek, hogy civil életeket követel az agressziója. Addig nem lesz béke Európán belül, amíg az orosz agresszió nincs leállítva, és ezt pedig csak nagyon kemény gazdasági szankciós lépésekkel lehet megtenni

Ön szerint lehet abból baja Magyarországnak, hogy támogattuk a szankciós lépéseket? Oroszország megtorolhatja valamilyen formában?

Az EU teljesjogú tagjai vagyunk. Egy szövetségi rendszernek pedig azért lesz tagja valaki, mert a szövetség meg is védi. A magyar társadalom egy nagyon fontos döntést hozott, amikor 1999-ben csatlakoztunk a NATO-hoz, majd 2004-ben, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Nem lehet ezért a kettős hintapolitikát folytatni; erős Európára van szükség ahhoz, hogy a kontinensen béke legyen és ahhoz is, hogy mind gazdaságilag, mind társadalmilag a fejlődés útjára lépjen Magyarország.

Az eddigi elhibázott oroszbarát politika sodorja ki Magyarországot oda, ahonnan nehéz lesz visszajönni.

Most minden felelős kormány céljának annak kell lennie, hogy bent tartsa Magyarországot ebben a szövetségben, és egyenjogú partner legyen, azaz kivegye belőle a részét és hosszú távon a béke pártján álljon.

A választások tétje most még nagyobb. Fotó: Bánkuti AndrásA választások tétje most még nagyobb. Fotó: Bánkuti András

Többek szerint egyik napról a másikra vált Orbán Viktor oroszbaráttá, Ön szerint mi ennek az oka?

Teljesen egyértelmű, miért kezdett el közeledni.

Van egy ideológiai hasonlóság, azonosulás Orbán Viktor és Putyin között. Egyértelműen szimpatikusabb számára és jobban tud azonosulni egy illiberális, autokrata hatalomgyakorlással, mint egy nyugati demokratikus megosztott hatalomgyakorlással.

Csak nézzük meg, hogy az elmúlt években hány orosz példát ültetett át a magyar valóságba, kezdve a kamupártok intézményével egészen a civil szervezetek külföldi kémeknek való minősítésével. Sok ilyen példát tudunk mondani. És emellett nyilvánvalóan Orbán Viktor geopolitikai tényezővé akart válni azáltal, hogy keleti autokrata országok trójai falovaként viselkedik az Európai Unióban. Oroszország és Kína felé is ezért nyitott.

Programjukban is szerepel, hogy meg kell szüntetni az orosz és kínai befolyást. Ezt hogyan lehet kivitelezni, hiszen egészen szoros szálak fűznek össze ezekkel az országokkal a közös projektektől kezdve az egyéb gazdasági megállapodásokig?

Természetesen először ezeket a projektet felül kell vizsgálni, és ha több információnk van, akkor ezeket le kell állítani. Ahogy említettem már, az orosz kémbank és Paks2 kiűzésével, illetve leállításával kapcsolatban most már a szankciók ebbe az irányba visznek minket. A kínai befolyást illetően pedig egyértelműen a Fudan Egyetem és a Budapest-Belgrád vasútvonal a két olyan projekt, amiből kizárólag a kínai vállalkozók és a kínai állam tud profitálni, miközben generációkra eladósítják az országot.

Felbonthatók még ezek a szerződések Ön szerint?

Ezek mind olyan titkosított szerződések, amiket ellenzékből nehéz megítélni. Én azt gondolom, hogy politikai szándékon múlik minden, és ahol politikai szándék van, ott megoldás is van.

A választásra és az ellenzék programjára kanyarodva, mennyire írta felül a terveket a háborús helyzet? Ha jól gondolom, volt egy elképzelésük, forgatókönyvük az utolsó hónap menetrendjéről és teendőiről.

Amikor egy szomszédos országban háború tör ki, az nyilván felülír mindent. Ahogy láthatjuk, mindenki megmozdult, és sokkal többről szól ez a kérdés, mint magáról a választási kampányról. Ezt az is bizonyítja, hogy ez nem ellenzéki vagy kormánypárti kérdés már. A fideszes szavazók többsége is békét szeretne, és most keresi a válaszokat, hogy hogyan nem fogunk a háborúba belekeveredni, hogyan tudunk békét teremteni, hogy tudunk segíteni a kárpátaljai magyarságnak, hogyan tudunk segíteni azoknak, akik a háború elől menekülnek, és hogyan tudjuk megállítani a putyini agressziót.

Azt gondolom, ez a helyzet megmutatja, hogy a választások tétje még magasabb, vagy még mélyebb is - nézőpont kérdése -, mint amiről eddig beszéltünk. Ahogy utaltam rá, Magyarország jövője szempontjából nagyon fontos, hogy milyen kormányzata van, az milyen szövetségi politikát folytat, hiszen Magyarország biztonságának és fejlődésének kulcsa az, hogy egy erős, összetartó Európa és szövetségi rendszer része legyen.

Feltételezem, nehéz most a kampányra fókuszálni.

Önmagában egy kampány nem szól másról, mint közel hozni az emberekhez azokat az elgondolásainkat, hogy mitől lenne jobb Magyarországnak,. Egy kampány ennek egy sokkal intenzívebb időszaka, mint két kampány közötti időszak. Mindazonáltal egy politikusnak, egy politikai pártnak, egy kormányzatra készülő erőnek folyamatosan azzal a céllal kell dolgoznia, hogy egyértelmű világképet és egyértelmű megoldásokat adjon a választók számára és ezáltal elnyerje a bizalmukat. Nyilván nagyon nehéz egy háború közepén bármi másra is fókuszálni, de a mi feladatunk az, hogy az embereket megnyugtassuk és elmondjuk, hogy ez is a választás tétje.

Rengeteg emberrel beszélgettem az elmúlt időszakban. Például két héttel ezelőtt Nyíregyházán már akkor feljött, hogy mi lesz akkor, ha kitör a háború, mit fogunk tenni, hogyan érinti ez a nyíregyháziakat. Az emberek követik, értik az eseményeket, mindenki biztonságot, kiszámíthatóságot akar és az alapvető problémákat össze lehet kötni azzal, ami most történik. Hiszen, amikor korábban arról beszéltem, hogy emberségesebb, igazságosabb Magyarországon szeretnénk élni, és ezt képviseli az Egységben Magyarországért programja, akkor arról beszéltem, hogy jogbiztonságot, egzisztenciális biztonságot, szociális biztonságot szeretnének.

Most egy háború zajlik mellettünk és ugyanezek a kérdések merülnek fel: hogyan befolyásolja a magyarok életét és a menekültek életét, akiket be akarunk fogadni. Egyértelműen látszik a magyarok hozzáállásán, hogy segíteni szeretnének, és amikor baj van, a szolidaritás működik.

Én nagyon büszke vagyok erre a társadalomra, hogy 12 év gyűlöletpolitikája után is, amikor szükség van, akkor beindul ez a mechanizmus: támogatnak, segítenek, befogadnak.

Én egy ilyen országban szeretnék élni, és azt szeretném, ha a kormány is ezt a mentalitást tükrözné, ezért is kell kormányt váltani április 3-án.

Orbán Viktor katasztrofálisan benézte a geopolitikai helyzetet. Fotó: Bánkuti AndrásOrbán Viktor katasztrofálisan benézte a geopolitikai helyzetet. Fotó: Bánkuti András

Vannak olyan elméletek, miszerint egy háborús konfliktus mindig a regnáló hatalom helyzetét erősíti, hiszen az emberek bíznak abban, hogy a kormány megvédi majd őket. Az országot járva, a határon járva mit tapasztalt a jelenlegi helyzetben mennyire bíznak a kormányban az emberek? Fokozódott esetleg a kormányba vetett bizalom?

A legutolsó felmérés, amit láttam, mutatja, hogy a Fideszre szavazók fele is a békét és biztonságot keresi, és nincsenek meggyőződve arról, hogy az oroszbarát politikánk nem sodor mélyebbre ebben a konfliktusban.

Azt gondolom, ebből a szempontból nincs különbség, és ez nem a regnáló hatalom vagy az ellenzék kérdése. Ez egy össztársadalmi kérdés, és erre kell megnyugtató választ adni. Ez alatt azt értem, hogy nemcsak azonnali reagálásra van szükség, hanem válaszokra, hogy hogyan nem lesz háború Magyarországon. Hogyan tudjuk megvédeni a magyar közösség egészét, aminek része a kárpátaljai magyarság is, és hogyan tud egy olyan biztos szövetségi rendszer működni, ami hosszú távon garantálja Magyarországnak a békét. Hiszen, amikor a magyarok népszavazással az EU-tagság mellett álltak ki, akkor Európa soha nem látott békeprojektjéhez akartak tartozni. Ez a kulcsa mindennek.

Nekünk nemcsak egy erős Európához kell tartoznunk, hanem ebből a felelősségünket is ki kell venni, hiszen rajtunk is múlik, hogy Európa merre halad, és a jelenlegi kormány minden ponton vétózza az erős európai kiállást. Nemcsak határvédelem és külpolitika terén, hanem akár menekültpolitika terén is. Nagyon fontos az is, hogy minél hamarabb megvalósuljon az az uniós menekültügyi megállapodás, ami közös megoldásokat nyújt Európa egészére. Hogy senkit ne hagyjunk bajban függetlenül attól, hogy hol van háború, vagy honnan jön menekülthullám, hogy egységesen tudjunk reagálni a minket körülvevő veszélyekre.

Az ellenzék menekültpolitikája hogy nézne ki? Korábban említette a bezárt befogadóhelyeket, a hiányzó szakembereket, ezeken kívül hol kellene még beavatkozni?

A menekültügyi rendszer helyreállítása az első és legfontosabb. A szakemberek visszahívása a rendszerbe, és nemcsak a bizalmat kell újra megteremteni a civil társadalom felé, hanem párbeszédet is kell kezdeményezni. A civilek nagyon sok terhet levesznek az állam válláról, viszont a civilekkel való koordináció az állam feladata – újra ki kell alakítani ezt a partneri viszonyt.

Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy helyreállítsuk azt az igazságtalan állapotot, amit az önkormányzatokkal művelt a kormány. Vissza kell adni azokat a forrásokat, amiket igazságtalanul elvettek tőlük, már csak azért is, mert segíteni kell a helyi integrációs politika megvalósítását, hiszen a menekültügyi rendszer bizonyos pontján túl már az integrációról beszélünk. Ez viszont helyi szinten valósul meg és ott lehet a legjobban segíteni mind civil, mind önkormányzati szempontból. De ha helyi szintről visszavisszük európai szintre, akkor mint említettem, Magyarországnak tevékeny részesének kell lennie az európai migrációs politika kialakításának és nem annak folyamatos ekézésével, hanem hozzájárulásával tudásban és akaratban. Tehát helyi, állami és európai szinten is rengeteg tennivalóink vannak.

A menekültpolitikát illetően említette mi lenne az első és legfontosabb intézkedés, de a teljes gazdaságot és országot nézve mi lenne a három legfontosabb intézkedés, amit kormányváltás után meg kellene lépni?

Lehet, hogy más sorrendet mondtam volna pár héttel ezelőtt, de úgy vélem, miután egy háború tört ki a szomszédunkban, és egy hónap múlva így vagy úgy annak következményeivel kell együtt élnünk és kezelnünk.

Ezért első és legfontosabb lépések a már említett szerződéseknek a felülvizsgálata, az orosz kémbank kiutasítása, a Paks2 leállítása és az orosz-magyar kapcsolatok újraértelmezése, átgondolása, hiszen azok nemzetbiztonsági szempontból is nagyon sok problémát vetnek fel. Magyarország gyakorlatilag az elmúlt években orosz kémek átjáróháza lett. Ez már nem csak egy mendemonda, nagyon sok szakember is megállapította.

Másodlagosan kezelnünk kell azt a szociális, megélhetési válságot, ami kialakult. A magyar kormány szociálpolitikája az elmúlt 12 évben gyakorlatilag szegénysorba taszította és tartotta az ország egyik felét. Közel 4 millióan élnek létminimum szintjén, de középosztályról sem beszélhetünk már. Ez nem mélyszegénység kérdése, hiszen a magyar családok többségének is problémát okoz a hó vége, vagy hogyha elromlik a mosógépük, miből fogják azt megjavíttatni.

Harmadik legfontosabb, ami nemcsak jelen esetben akut probléma, hanem a jövőnknek a kulcsa, az oktatás helyzetének a kezelése. Nem véletlenül sztrájkolnak március 16-án a pedagógusok; nemcsak magukért, hanem a jövőnkért is sztrájkolnak.

Rendeznünk kell a pedagógusbéreket, rendezni kell az oktatás helyzetét, vissza kell adni a tanszabadságot, vissza kell adni a tanárok szabadságát. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ha az önkormányzatok vissza akarják kapni az iskolájukat, hadd kaphassák vissza.

Ez a túlzott centralizáció megölte a fejlődést, miközben a társadalmi mobilitás alfája és omegája maga az oktatás.

A túlzott centralizáció megölte a fejlődést. Fotó: Bánkuti AndrásA túlzott centralizáció megölte a fejlődést. Fotó: Bánkuti András

A szociális válság kezelését illetően vannak olyan elképzeléseik, hogy egyszeri segélyeket adnak a rászorulóknak? Csak egy példa, a koronavírus-járvány berobbanásakor szükség lett volna hasonló egyszeri juttatásra, amit sok más ország meg is lépett.

A Momentum mindig a garantált minimumjövedelem pártján volt, ami nem a feltétel nélküli alapjövedelem, hanem a tisztességes megélhetési szintnek a kiegészítése minden család tekintetében. Tehát, akinek nincs rá szüksége, annak nem kell adnia a kormánynak.

Ugyanakkor más eszközökkel is lehet enyhíteni ezt a szociális válságot: az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésével, a családi pótlék azonnal megduplázásával. Rengeteg gazdasági megoldás van és nem kell állandóan a segélyekre gondolni, csak azért, mert valaki rossz szociális helyzetben van.

Az alapvető rendszerek megfelelő működésének az összessége fogja megadni, hogy van kitörés a szegénységből, hogy a megélhetési gondok nem válnak mindennaposokká, hogy van kiszámítható jövője egy magyar családnak. Ebből a szempontból az egészségügy, az oktatás, a gazdaság terén rengeteg kis lépést harmonizálva tudunk előre jutni. Azt látom, hogy nagyon sok minden megtörténhetett volna, hiszen számos döntés, csak politikai akarat kérdése.

Száradjon ennek a kormánynak a lelkiismeretén az, ami történt, hiszen tudatosan tartanak embereket mélyszegénységben. Tudatosan mondtak le milliókról ebben az országban.

Úgy vélem, egy felelős kormány feladata, hogy a magyar közösség egészét akarja előre vinni és ezt úgy hívják, hogy nemzet, aminek mindannyian részesei vagyunk.

Az Orbán-kormány munkához kötötte a támogatásokat, ellátásokat, az elmúlt 12 évben pedig a segély már szitokszóvá vált. Önök milyen elemekkel bővítenék az alanyi jogon járó juttatásokat?

A jelenlegi rendszert rengeteg ponton kell igazságosabbá tenni.

A családtámogatási rendszerben nem el kell venni támogatást, hanem ki kell terjeszteni azokra, akikre nem vonatkozik.

Az a megközelítés, hogy a munkából indulunk ki, nem ördögtől való, viszont ez hatalmas igazságtalanságot hozott, hiszen, akinek kisebb a jövedelme, annak kisebb az is, amit az államtól visszakap. Minél gazdagabb valaki, minél jobb munkája van, annál többet kap vissza az államtól. Ezt az igazságtalanságot helyre kell tenni. Éppúgy, mint a közmunkaprogrammal kapcsolatos igazságtalanságokat is.

A közmunkaprogramokból nincs kitörés. Egy pillanatig nem tett bele semmilyen energiát ez a kormány abba, hogy a közmunkaprogramokban résztvevőket átképezze, tovább fejlessze, hogy ne közmunkából kelljen egész életében megélniük. Azért, hogy a közmunka valóban egy átmeneti állapot legyen, segítség a semmiből a valamibe, hogy utána onnan talpra állhassanak és beléphessenek a munkaerőpiacra. Ehhez viszont képzettségre és képesítésre lenne szükségük és rengeteg odafigyelésre.

Ezt ez a kormány nem teszi meg, hiszen önmagában ezzel a közmunkaprogrammal egy feudális rendszert épített ki, amiben ők köszönik szépen, nagyon jól vannak.

Pedig eredetileg a közmunkaprogram pont egy olyan átmeneti állapotot jelentett volna, ami segít visszatalálni az embereknek a munka világába, vagy bevezetni azokat, akik hosszú ideje nem vettek részt benne.

Ha ez lett volna a terve a kormánynak, akkor így is cselekedett volna. Ne felejtsük el, 12 éve majdnem folyamatosan kétharmados többséggel gyakorlatilag bármit megtehettek és meg is tettek. Ehhez képest a közmunkaprogramhoz, mióta átalakították, semmilyen pluszt nem adtak, hogy abból kiút is legyen.

Teljes mértékben kényelmes számukra ez a rendszer, hogy a legszegényebbek ebből nehogy kitörjenek, hiszen most helyi szinten egy függőségi viszonyban tudják őket tartani mind társadalmi, mind politikai értelemben.

Ha meglenne az akarat, hogy ez egy átmeneti időszak legyen, akkor már rég kialakították volna ennek a rendszerét.

Száradjon a kormány lelkiismeretén, amit ezzel az országgal tett. Fotó: Bánkuti AndrásSzáradjon a kormány lelkiismeretén, amit ezzel az országgal tett. Fotó: Bánkuti András

A közmunkaprogramok keretén belül megtartott oktatásokon nagyon eltérő tudással rendelkező személyek vesznek részt. Egy csoportban van a szakképesített, magasabb végzettséggel rendelkező személy és az is, akinek még a számológép használata is problémát okoz. Erre mi lehetne a megoldás?

Megint csak emberközpontúságra lenne szükség. Ugyanez a probléma az oktatással is, hogy nem egyénközpontú, hanem felülről kitalált központosított rendszereket akarunk áttolni sablonként mindenkire. Mint az említett példa is mutatja, nem mindenki ugyanabból a helyzetből jön és nem ugyanoda jut. Az, hogy rengeteg embernek problémát okoz egy számológép használata is, az a funkcionális analfabétizmus kategóriája. Ez azért van, mert az oktatási rendszer, amiből kijöttek, gyakorlatilag nem tanítja meg ezeket a készségeket használni.

Azaz megint csak vissza kell nyúlni az oktatáshoz; gyermekközpontú, egyénközpontú készségfejlesztő oktatásra van szükség, de ezt nem lehet centralizálva, erőből áttolva, nem lehet egyszerűen egy íróasztal mögött kitalálni.

Ezért kell visszaadni a szabadságot a tanároknak, hiszen helyben a gyermeket, vagy a felnőttet ismerő egyén tudja személyre szabni, kinek mire van szüksége. Végsősoron nem az a célunk, hogy mindenki a munkaerőpiacon a társadalom értékes tagjaként hozzá tudjon tenni a közöshöz, úgy, hogy közben a saját céljai, jövője és álmai is megvalósulhassanak? Ha ez lenne a víziója az Orbán-kormánynak, akkor most nem tartanánk itt.

Elég sokat beszéltünk már az ellenzék programjáról, és adódik a kérdés, mikor lesz a teljes program ismertetve? Dobrev Klára néhány héttel ezelőtt lapunknak adott interjújában, azt mondta, napok kérdése, hogy a teljes program nyilvánosságra kerüljön, de ez azóta sem történt meg. Mi az oka a késlekedésnek és mikor lesz a programbemutató?

Alapvetően az ellenzéki közös együttműködés legnagyobb kérdéskörét akartuk megoldani, vagyis a listaállítást és közben kitört a háború. Lesz programbemutató, de nyilvánvalóan múlt héten és ezen a héten is minden arról szól, hogyan tudunk segíteni a bajbajutottakon.

GYORSKÉRDÉSEK

1) Van kedvenc sportág vagy csapat, aminek drukkol?
Személy szerint nagyon szeretek úszni, de nincs csapat kifejezetten, akiknek szurkolok. Én nagyon szeretem a nagy csapatversenyeket, vb-ket, eb-ket nézni, a tétmeccseket közösségben nézni legyen szó fociról, vagy bármi másról. Külön csapatnak én nem drukkolok, de ha a magyar válogatott játszik bármilyen sportágban, szurkolok nekik.

2) Két ok, amiért nyerhet az ellenzék?
Többen vagyunk és az igazság a mi oldalunkon áll.

3) Két dolog, amit jól csinált az Orbán-kormány?
Kötelező óvodai oktatás, bár azért nem tettek semmi, hogy legyen elég óvónő és ne csak gyermekmegőrző legyen az intézmény, és segítsenek a gyermekek fejlődésén, mobilitásán, és már az óvodában elkezdődik az oktatásuk. A kötelező óvodai oktatás egy nagyon fontos lépés, de a kivitelezéssel bajok vannak. Éppúgy, mint a pénztárgépek bekötése a NAV-hoz egy nagyon fontos lépés volt a gazdaság kifehérítéséhez, csak közben intézményesítették és legalizálták a korrupciót.

4) Milyennek látja Magyarországot 10 év múlva?
Egy békésebb, szolidárisabb Magyarországon szeretnék élni, egy olyan országban, ahol nincs ekkora egzisztenciális kiszolgáltatottság és újra közösségként tudunk egymásra tekinteni.

5) Saját magát hol látja 10 év múlva?
Ebben a Magyarországban. Én ezért kezdtem el politizálni, hogy 10 év múlva egy ilyen Magyarországon élhessek és mindent meg fogok tenni, ami rajtam múlik, hogy egy békésebb országban nevelhessem a gyermekeimet. Ott, ahol emberséges és igazságos kormányzat van. Nem hinném, hogy nekem kell elmenni ebből az országból. Menjen el az az országból, aki szétveri, ahelyett, hogy építené.

Vissza kell adni a tanárok szabadságát. Fotó: Bánkuti AndrásVissza kell adni a tanárok szabadságát. Fotó: Bánkuti András

Róna Péter lett az ellenzék államfő-jelöltje, a Momentumnak viszont más jelöltjei voltak. Mennyire tudják támogatni Róna Péter jelöltségét?

Sosem titkoltuk, hogy a Momentum elsőszámú jelöltje Iványi Gábor volt, akinek a munkássága, az életútja - ha emlékszünk a múlt héten történt NAV-vegzálásra - az élő példája annak, hogy ez a rendszer miért embertelen és igazságtalan. A közös köztársaságielnök jelölésnél megint csak konszenzusos döntést kellett hozni és a konszenzusos jelölt Róna Péter lett, akinek a munkássága, az életútja megint csak megmutatja azt, hogy az emberséges és a fenntartható társadalomért dolgozott. Úgyhogy Róna Pétert is egy nagyon jó jelöltnek tartjuk, és a legfontosabb az volt, hogy olyan jelölttel menjünk, akit minden párt egységesen tud támogatni. Ugyanakkor a továbbiakban is azt gondolom, hogy Iványi Gábor az élő lelkiismerete Magyarországnak.

Király Júlia, Márki-Zay Péter gazdasági tanácsadója azonban meglehetősen éles kritikát fogalmazott meg Róna Péterrel szemben, ez mekkora nehézséget okozott az ellenzéken belül?

Ha jól tudom, akkor kettejük között van egy szakmai konfliktus.

Szerencsétlennek tartom, hogy egy belső levélből ekkora hűhó kerekedett.

Király Júlia egyszerűen csak kifejezte a véleményét, hogy a szakmai ellentétek miatt nem ért egyet ezzel a kinevezéssel. De azóta ő is továbblépett már tudtommal. Ez a bolhából elefántot kérdéskör, hiszen az, hogy vannak véleménykülönbségek egy ennyire színes együttműködésen belül, teljesen normális és nagyon gyorsan fel is oldódtak ezek az ellentétek.

Múlt hét óta nem igazán lehet hallani az Iványi Gábor körül kialakult helyzetről. Hogy áll most az ügy?

Ott voltam ezen az ominózus napon, amikor a NAV megszállta az Oltalom Egyesületet, és ott voltam végig, amikor Iványi Gábor és mi is próbáltunk információt kiszedni a NAV-ból, hogy miért vannak egyáltalán ott. Ne felejtsük el, hogy fegyveres NAV-ellenőrök úgy szállták meg az Oltalmat, hogy semmilyen házkutatási paranccsal vagy határozattal nem rendelkeztek és nem voltak hajlandóak elmondani, pontosan milyen okból jelentek meg. A nap végére derült ki, hogy alapvetően ez egy 2020-as vizsgálat része és Iványi Gábor ekkor szembesült azzal, hogy mi történik. Ez az egész a megfélemlítésről szólt, a hatalom fitogtatásáról. Hír pedig azért nincs róla szerintem, hogy újra és újra felmelegíthessék majd a történetet, amíg csak lehet.

Ezért is kell kormányt váltani, hogy az ilyen típusú vegzálásoknak véget vethessünk, a NAV ne politikai alapon menjen ki, amikor pedig kimegy akkor partnerként kezelje az embereket, hiszen nem köztörvényes bűnözőkről beszélünk, hanem egy civil szervezetről, egy egyházról és annak segítőiről, szociális munkásokról, akik hajléktalanoknak főztek ebédet akkor is, amikor megszállták őket. Ennél beszédesebb példája nincs is annak, hogy mennyire embertelen ez a rendszer, hogy nem érdekli őket, milyen munkába nyúlnak bele. Egyszerűen őket az érdekelte, hogy megfélemlítsék azokat az embereket, akik alapvetően olyan munkát végeztek, amit az államnak kellene.

Más téma: korábban személy szerint is többször kritizálta Márki-Zay Pétert. milyen most vele a viszonya, tudom, a viták, nézeteltérések a politikai élet részét képezik, csak elszoktunk tőle. Mégis kíváncsi lennék, hogy a kritikák után hogyan ítéli meg Márki-Zay Péter személyiségfejlődését az elmúlt 3-4 hónapban?

Az elmúlt hetekben együtt kampányolok vele, legutóbb Budafokon voltunk, hétvégén pedig Hajdú-Bihar megyébe megyünk együtt. Nekem vele személyesen nem volt vitám, csupán bizonyos állításaival kapcsolatban fogalmaztam meg kritikus véleményt, ahogy nyilvánvalóan ő is meg tud fogalmazni kritikus véleményt az én állításaimmal kapcsolatban, hiszen másként látjuk a világot, máshonnan jövünk. Megtalálni a közös kompromisszumokat – ez is az együttműködés része.

De már nincsenek viták, mindannyian ugyanazért dolgozunk, hogy egy emberségesebb, igazságosabb és zöldebb Magyarországon éljünk. Azért dolgozunk, járjuk körbe az ország legkisebb településeit is, és találkozunk a lehető legtöbb emberrel, hogy megerősítsük őket abban, hogy számít a szavazatuk. Járva az országot, azt látom, hogy többen vagyunk, akik változást szeretnének, többen vannak azok, akik nem akarnak ebben a rendszerben élni, és a mi feladatunk az, hogy megerősítsük őket ebben az érzetükben.

Ezt a választást terepen fogjuk megnyerni és nem tévéstúdiókban és egymásnak üzengetéssel.

Ha már tévéstúdió: Ön szerint lesz Márki-Zay Péter és valaki vita? Azért fogalmazok így, mert nyilván miniszterelnök-jelölti vitának kellene lennie optimális esetben, de erre vajmi kevés esély mutatkozik, viszont még valamelyik kormánytaggal is érdekes lenne egy vita.

Nagyon remélem, hogy két vita is lesz, egy normális demokráciában ez így működne.

Egyrészt Márki-Zay Péternek egyéni jelöltként Lázár Jánossal is vitáznia kell. Ha Lázár János nem hajlandó leülni, az azt jelenti, hogy gyáva. Másrészt Orbán Viktorral is vitáznia kell, aki nyilván azért kerüli ezt a vitát, mert neki csak veszítenivalója van, hiszen van elszámolnivalója az elmúlt 12 évvel.

Ráadásul eddig folyamatosan azt harsogta, hogy ő azért nem vitázik, mert nem tudja, hogy kivel kell vitáznia. Most egyértelmű, hogy Márki-Zay Péter a miniszterelnök-jelöltünk és Orbán Viktor is miniszterelnök-jelölt. A két jelöltnek pedig illik vitáznia. Önmagában üzenetértékű, ha az egyik azt mondja, hogy nem.

Ha áprilisban nyer az ellenzék, akkor is európai parlamenti képviselő marad, miért döntött így?

Öt évre kaptam bizalmat a választóktól és most tartunk a ciklus felénél. Én magyar európai parlamenti képviselő vagyok, és a magyar választókat, Magyarországot képviselem az Európai Parlamentben, aminek épp akkora súlya és jelentősége van, mint magyar képviselőként a magyar parlamentben ülni. Kormányváltás után pedig még fontosabb lesz a mi szerepünk az Európai Parlamentben, hiszen haza kell hozni a helyreállítási alap forrásait, meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy helyreálljon a bizalom és ne zárjanak el újabb forrásokat. Csatlakoznunk kell az európai ügyészséghez és meg kell tudnunk mutatni az új kormány nyitottságát az európai kapcsolatok elmélyítésére, hogy újra egyenjogú partnerként tekintsenek ránk a tanácsi asztalnál éppúgy, ahogy az Európai Parlament falain belül. Szerintem rengeteg munka áll előttünk, én ennek a közös ellenzéki csapatmunkának a részese vagyok, és az én feladatom továbbra is az, hogy az Európai Parlamentben Magyarország hangja legyek.

Márki-Zay Péternek vitáznia kellene Orbán Viktorral és Lázár Jánossal is. Fotó: Bánkuti AndrásMárki-Zay Péternek vitáznia kellene Orbán Viktorral és Lázár Jánossal is. Fotó: Bánkuti András

Esetleg ez volt az oka annak is, hogy a közös ellenzék plakátjain a Momentum képviseletében Ön helyett Fekete-Győr András szerepel?

Fekete-Győr András volt a mi miniszterelnök-jelöltünk és Márki-Zay Péternek nemcsak kérése volt, de ez volt az egyik legelső ellenzéki megállapodás illetve közös nevező, hogy az öt miniszterelnök-jelölt szerepel a lista első öt helyén. Ők, mint csapat viszik tovább az Egységben Magyarország koalíciónak az üzeneteit. Én pártelnökként veszek ebben részt, Fekete-Győr András pedig mint a Momentum listájának vezetője, illetve az ellenzéki lista első öt helyének szereplőjeként veszi ki a részét.

A Momentum legjobban akkor került köztudatba, amikor az olimpiai népszavazást kezdeményezték, azóta változott valamit a hozzáállásuk az olimpiarendezéshez? Főleg annak ismeretében, hogy az eltelt időben újabb sportlétesítmények valósultak meg és ez már nem igazán lehet akadály egy hazai olimpiarendezésnek?

Az olimpiarendezéssel kapcsolatban két kifogásunk volt. Egyrészt, hogy nem kérdezték meg róla az embereket, nem szerepelt semmilyen választási programban, egyszerűen tényként közölték. Másrészt olyan állapotok uralkodtak már akkor az országban, ami mellett nem engedhettük meg felelősségteljes képviselőként, hogy olimpiát rendezzünk, hogy generációkra tovább adósítsuk el ezt az országot, miközben romokban az egészségügy, romokban az oktatás. Emellett elképesztő szegénység és kiszolgáltatottság van ma Magyarországon.

Olimpiát az az ország rendezzen, amely képes gazdaságilag úgy létrehozni - nemcsak a beruházásokat, de az egészet lemenedzselni -, hogy abba nem rokkan bele a társadalom, amely befogadja az olimpiát.

Mi teljes mértékben olimpia- és sportpártiak vagyunk, de a túlárazott felesleges beruházások kontra a társadalom érdekét szolgáló beruházásoknál mi a társadalom oldalán állunk.

Felvázolok egy fiktív forgatókönyvet: a gazdaság még nincs teljesen rendben, a társadalom viszont támogatna egy olimpia-rendezési pályázatot. A népre hallgatnának, vagy a realitások mentén kitartanának amellett, hogy előbb a gazdaságot kell teljesen rendbe behozni?

Azt nem gondolnám, hogy a közeljövőben lenne ilyen népszavazási kezdeményezés. A mi kezdeményezésünk se jutott el odáig, hiába gyűjtöttünk össze több aláírást a szükségesnél. Végül ahelyett, hogy a kormány kiírta volna a népszavazást, inkább visszakozott. Nem véletlenül. Pontosan tudták, hogy mi lesz a magyar társadalom véleménye erről a kérdésről, hiszen a magyarok tudják, milyen országban élnek. Mindenki a saját bőrén érzi, hogy milyen állapotok uralkodnak ma Magyarországon. A saját gyermekeink jövője szempontjából felelőtlen döntés lenne egy olyan projektbe belemenni, mellyel nyerni nem nyerünk, de rengeteg adósságot a nyakunkba veszünk. Először tegyük rendbe azt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy békés, igazságos országban élhessünk és utána gondolkozzunk ilyen nagyobb ívű projekteken.

Hasonló a véleményük a nemzetközi sporteseményekkel kapcsolatban is?

Ezeknek a kisebb méretű versenyeknek van helye Magyarországon. Az persze elképesztő, hogy a magyar kormány még egy kisebb sporteseményből is képes kilopni mindent, és végeredményben négyszeres-ötszörös áron felhúzni stadionokat, úszóarénákat. Minden sokkal drágább lesz a végén, de Magyarország méretéből és erőforrásaiból nem az következik, hogy semmiben se vegyünk részt. Nekem személy szerint felejthetetlen élmény volt, amikor az öttusa világbajnokság itt volt Magyarországon.

Az ország képes arra, hogy sportáganként vb-t, eb-t rendezzen, de az olimpia egy teljesen más volumenű történet. Nem tudok olyan országot felsorolni az elmúlt időszakból, amely ne veszteséggel jött volna ki a rendezésből. Nálunk sokkal gazdagabb országok nagyon kemény árat fizettek azért, hogy olimpiát szerveztek, úgyhogy én nem gondolom, hogy pont az olimpiával kellene kezdenünk.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.