Az eseményt megnyitó beszédét Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank elnöke azzal kezdte, hogy a hazai börze története egészen 1864-ig nyúlik vissza, amikor 17 szereplővel megalakult a Pesti Áru- és Értéktőzsde. A piac modern története viszont 1990-től íródik: az idén 35 éves Budapesti Értéktőzsdén jelenleg 150 értékpapírt lehet elérni, a börze a régió egyik meghatározó szereplőjévé vált – fogalmazott Varga Mihály.
Fotó: Facebook / Varga Mihály
A jegybank elnöke szerint fontos, hogy a hazai tulajdonú középvállalatok és a tőkepiac összekapcsolódjanak egymással. A BÉT50 kiadvány ezúttal is olyan cégeket mutat be, amelyekben ott rejlik a potenciál, hogy parkettra lépjenek. Az elmúlt 10 évben 500 ilyen magyarországi vállalatot emelt ki a Budapesti Értéktőzsde, egy ennél jóval nagyobb merítési körből. „A legfontosabb szempontok, hogy ezek a cégek magyar tulajdonúak legyenek, kellő növekedési potenciállal és exportképességgel rendelkezzenek, innovatívan működjenek, és egyértelmű jövőképet tudjanak felmutatni” – sorolta a kiadványba való bekerülés legfontosabb kritériumait Varga Mihály.
Bár a legújabb BÉT50-ben a cégek ágazati szinten meglehetősen széles spektrumból jönnek (a legtöbben a szolgáltatóiparból), az egyes régiók között komoly egyensúlytalanságokat láthatunk, nem meglepő módon a központi régió és Budapest javára. A beválasztott 50 vállalat 40 százaléka jön a fővárosból, 15 százalékuk pedig Pest megyéből. Ez így együtt több mint 50 százalék.
A második helyen az észak-alföldi cégek szerepelnek, 13 százalékkal, a legkevesebben pedig (2 százalékkal) a Közép-Dunántúlról érkeznek. Varga Mihály szerint fontos lenne a vidéki vállalatokat is minél jobban felmérni a potenciális tőzsdére lépés szempontjából. Ebben a munkában a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával tavaly év végén létrehozott, majd az új jegybanki vezetés munkába állása után idén áprilisban megerősített együttműködés is segíthet.
Nem szeretjük a részvényeket
Varga szerint a BÉT egyre magasabb színvonalon biztosítja a vállalatok számára a tőzsdére lépés intézményi kereteit, a börze forgalmát pedig a magyar lakosság növekvő pénzügyi vagyona is támogathatja. Főként a 2022-es inflációs sokk miatt kimerültek a magyar háztartások pénzügyi tartalékjai, így az elmúlt években leginkább ezeknek a visszatöltését láthattuk: historikusan is történelmi szintre futottak fel a megtakarítások.
2025 második negyedévére új csúcsra, 115 ezer milliárd forint fölé emelkedett a magyar háztartások pénzügyi vagyona. Az ördög azonban a részletekben rejlik: ebből a tőzsdei részvények aránya elenyésző, mindössze 2,9 százalék.
Ez még akkor is nagyon alacsony szám, hogyha több mint megduplázódott a 2016-os 1,2 százalékhoz képest. Pláne akkor, hogyha a magyar adatot összevetjük a GDP-arányosan 4-5 százalékos régiós átlaggal. És akkor a nyugatabbra lévő országoktól, vagy az Egyesült Államoktól mért fényév távolságunkat még nem is említettük.
„A magyar lakossági megtakarítási szerkezete konzervatív: leginkább állampapírban, folyószámlákon vagy készpénzben tároljuk a vagyonunkat. Ezt problémaként is felfoghatnánk, de beszéljünk inkább egy rejtett potenciálról” – tette hozzá Varga Mihály. Az alacsony részvénypiaci aktivitás kismértékű változása is jelentős tőzsdei finanszírozást, likviditást hozhatna a tőzsdére – mondta a jegybankelnök.
Azok a „boldog békeidők”
De térjünk vissza a cikk kiindulópontjához! Miért van az, hogy a magyar tőzsde szárnyalása ilyen éles ellentétben áll a magyar gazdaság szenvedésével?
„Ennek oka, hogy azt a 155 céget, amelyek a Budapesti Értéktőzsde kibocsátói között vannak akár részvény, akár kötvény formájában, még mindig egy elit klubként tartjuk számon. A magyar gazdaság teljesítményét igazán meghatározó, több mint 500 ezer társas vállalkozás még nem része ezeknek a tőzsdei folyamatoknak” – próbálta megfejteni a kettősséget Tóth Tibor, a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgatója.
„A cél a gazdaság és a tőzsde összehozása. Vagyis, hogy a magyar gazdaság ne a német konjunktúrától, hanem a BÉT cégeinek teljesítményétől függjön” – fogalmazott.
Tóth Tibor hozzátette, hogy volt ilyen időszak a magyar történelemben, igaz, meglehetősen régen, több mint 100 éve. A BÉT vezérigazgatója szerint a magyar gazdaság és a tőzsde aranykora a Dualizmus időszakához köthető, a századforduló környékétől az első világháború 1914-es kitöréséig.
Fotó: Klasszis Média / Imre Lőrinc
Akkoriban a pesti tőzsde forgalma meghaladta a bécsi és a berlini börzéjét is. „A kor tőzsdén jegyzett blue chipjei az óriási infrastrukturális beruházásokat végrehajtó, nagy állami vasúttársaságok voltak, de megemlíthetjük a bankszektor szereplőit is. Valamint az olyan ipari nagyágyúkat, mint a Ganz, a Weiss Manfréd, a Láng Gépgyár vagy a Tungsram” – mondta.
Ez még hosszas munka lesz
Ez a dicső múlt, de most lapozzunk előre a Budapesti Értéktőzsde modernkori történetéhez! A BUX 1991-ben 1000 pontról indult, idén júliusban pedig átlépte a 100 ezer pontos álomhatárt. Idén novemberben már a 107 ezer pontot is meghaladta a mutató, amely az elmúlt öt év válságai dacára is ütésállónak bizonyult.
2020-ban, a koronavírus-járvány idején a 30 ezres határvonal alatt érte el a mélypontot az index, 2023 óta pedig folyamatos a növekedés: először 30, majd 40, idén pedig eddig 35 százalékkal ugrott a BUX értéke.
Ennél is jobban teljesített ebben a hároméves időszakban a kis- és közepes méretű magyar vállalatokat tömörítő BUMIX, amely összességében 179 százalékkal nőtt (a BUX 137-tel, míg a legnagyobb régiós cégeket magába foglaló CETOP 107 százalékkal).
A hozamokat illetően tehát nincs ok a panaszra, ennek ellenére jelentős tér lenne még a lakossági befektetői aktivitás növelésére. „Már csak azért is, mert a lakossági kisbefektetők nagyobb arányban választanak magyar részvényeket, mint a nagy vagyonkezelők, akiknél a külföldi papírok vannak túlsúlyban” – tette hozzá Tóth Tibor.
A BÉT vezérigazgatója szerint a tőzsdén lévő vállalatok válságállóak, és akiket a BÉT50 (sőt, az elmúlt 10 évet tekintve BÉT500) cégei közé beválasztottak, szintén pozitívan tekintenek a jövőbe. Ugyanakkor a cikkben feszegetett ellentét a tőzsde és a gazdaság teljesítménye között nem biztos, hogy egyhamar megoldódik. Erre utal az is, hogy míg az idei kiadványban szereplő (és ideális esetben a tőzsdei bevezetés kapuján kopogtató) vállalatok 68 százaléka bízik abban, hogy növekedni fog az árbevétele 2026-ban, addig a makrogazdasági folyamatokat tükröző üzleti környezet javulására mindössze 28 százalékuk számít.
