Úgy tűnik, csak szépen csengő ígéret a koronavírus-pusztításból való "zöld kilábalás", a kormányok az ambiciózus, emissziócsökkentő ipari fordulat elősegítése helyett világszerte a fosszilistüzelő-iparba öntik a gazdasági mentőcsomagok forrásainak javát. Erre jutott a több civil közösség által életre hívott Energy Policy Tracker nevű friss kezdeményezés kutatása, mely kimondottan azt vizsgálja, hogy a G20 országokban mennyi közpénz megy a mentőcsomagokból a zöldenergiára.
Az adatokat először a Guardian ismertette, még két héttel ezelőtt. Azóta volt egy virtuális G20-as csúcs, melyen az államok pénzügyminiszterei tanácskoztak, újabb pénzeket irányítottak a különféle szektorok felé, miután az EPT frissítette a gyűjtését. Az új adatok már azt mutatták, hogy némi hangsúly-eltolódás történt a zöld oldal felé, ám a fosszilisok kedvezményezettsége még így is sokkal hangsúlyosabb maradt a megújulókénál.
Nem erről volt szó
A pandémia kezdete óta a G20 kormányok összesen több mint 312 milliárd dollárnyi összeget irányoztak elő különféle energiaágazatok megsegítésére. A július 15-i adatok szerint eddig a mentőcsomagokból összesen legalább 151 milliárd dollárt folyósítottak vagy irányoztak elő csak a fosszilistüzelő-iparág megsegítésére. Ennek az összegnek csak nagyjából ötödrésze volt alkalmas arra, hogy az iparági játékosok olyan fejlesztéseket vigyenek végbe belőlük, melyek különféle környezetvédelmi követelményeknek való megfelelést célozzák. Ilyen az emissziócsökkentés vagy környezeti szennyezések feltakarítása. A G20-as pénzügyminiszter-csúcs után felülvizsgált adatok szerint július 22-vel az összeg több mint 160 milliárd dollárra ugrott, a zöld-alkalmassági arány pedig kicsit több mint ötödrészre módosult.
A G20-kormányok a mentőcsomagokból július 15-ig mindössze 89 milliárd dollárt szándékoztak a tisztaenergia-projektek felé irányítani, noha többségük nyíltan elkötelezett a párizsi klímacélok elérése mellett. Ez a csúcs után már komolyabbat ugrott, 123 milliárd dollárra.
Két hete a G20-ak egyik legnagyobb szennyezője, az USA egymaga minimum 58 milliárd dollár gyorssegélyt akart juttatni a fosszilistüzelő-iparnak. Múlt hétre ez az összeg 68 milliárd dollárra nőtt. Tiszta energiára mindeközben nagyjából 25 milliárd dollár jutott a csomagokból a július 15-i állás szerint, de ennek növekedési üteme nem mérhető a fosszilistüzelő-segélyekéhez: a G20-csúcs után csak kétmilliárd dollárral lett több az előirányozott összeg, így most 27 milliárd dolláron áll.
A fosszilistüzelő-ágzatra fordított összeg egy részét valószínűleg a padlóra küldött iparok helyzetének gyors stabilizálására, munkahelymegőrzésre és a további recesszió megelőzésére szánják. A kedvezményezettek között ott vannak a durva járatritkításokon átesett légitársaságok és a bezuhant olajárak miatt veszélybe került munkahelyek milliói. A zöld fordulatért kampányolók aggódnak, hogy ekkora összegek mennek olyan területekhez, melyektől még csak meg sem követelik a legalapvetőbb környezetvédelmi előírások betartását.
Néhány állam ugyan megszabott bizonyos zöld feltételeket a segélypénzek folyósításához, de ők jelentik a kisebbséget. Franciaország és Ausztria például a pénzért cserébe emissziócsökkentésre kötelezte a légitársaságait, Kanada pedig több fosszilistüzelő-cégének csak olajszennyezések feltakarítása vagy metánszivárgások megszüntetése esetén fizet.
Egy visszapattanás már megtörtént
Az üvegházhatású gázok emissziója már most visszapattant a koronavírus-okozta lezárások miatt elért mélypontjáról. A legdurvább lezárások idején, áprilisban, 17 százalékkal csökkent a globális napi széndioxid-kibocsátás, de a számok már most visszatornázták magukat, és már csak 5 százaléknyira van a tavaly ilyenkori érték. Félő, hogy a nagy visszapattanásban az érték túl fogja ütni a lezárások előttit, főleg, hogy ennyi segélypénz megy a fosszilis energiába, miközben a fertőzésveszély miatt többen tartani kezdtek a tömegközlekedési eszközöktől, növelve ezzel a személygépkocsi-kibocsátásokat.
A Nemzetközi Energia Ügynökség júniusban arra figyelmeztetett, hogy már csak hat hónapunk maradt arra, hogy új szabályozásokkal megelőzzük az emissziók visszapattanását. Ha nem sikerül, az a párizsi klímaegyezmény céljának elbukását jelentheti, vagyis azt, hogy nem fog sikerülni a globális felmelegedést az iparosodás előtti korszakhoz képest 1,5 Celsius fokon belül tartanunk. Az Európai Unió ugyan komoly emissziócsökkentési célokat fogalmazott meg az Európai Zöld Megállapodásban, de kérdéses, hogy az országok elegendő összeget fordítanak-e a szükséges fejlesztésekre. Franciaország 14 milliárd eurót szán erre, Németország 38-at, Nagy-Britannia hármat. (Friss fejlemény, hogy a brit csomag nagyságát felül fogják vizsgálni, miután az országon belül sok kritikát kapott, hogy nem elég ambiciózus. Szintén újdonság, hogy a brit kormány a klímavédő programok finanszírozásának segítése érdekében lépéseket tesz egy új Zöld Befektetési Bank létrehozására az országban, három évvel azután, hogy az előzőt eladták.)
Az EPT elismeri, hogy nem feltétlenül sikerült minden, a zöld ügybe öntött gazdasági ösztönzőpénzt felderíteniük, mert csak az energiaszektorra koncentráltak. Ezen felül olyan fejlesztések is szerepet játszanak a zöld fordulatban, mint a bicikliút-hálózat kiépítése vagy a faültetés - habár a károsanyag-kibocsátás visszafogása ezeknél jóval többet nyomna a latba. De ugyanez a másik oldalról is igaz: a mások mellett az erdőirtással, talajromlással, túlhalászattal járó iparágak mentőpénzeit ugyanúgy nem vették számításba, így a környezetromboló szegmenshez is több pénz juthat.
(Guardian)
