Magyarországon egyelőre még csak az ellenzéki pártok és az érdekképviseletek próbálják érzékeltetni a bérköltség átvállalásának fontosságát, a kormány erre az útra még nem lépett rá. Pedig a régiónkban már minden ország meghozta ezt a döntést, sőt, Európán belül is alig akad olyan ország, mely ne sietett volna ilyen módon a munkaadók segítségére.
A koronavírus-járvány terjedése és hazai megjelenése után szinte azonnal földbe álltak bizonyos ágazatok, mint például a turizmus, vendéglátás és az ehhez kapcsolódó különféle szolgáltatatások. A helyzet súlyosságára világít rá az a tény, hogy esetükben nem egyszerűen arról van szó, hogy visszafogottabb teljesítményre kényszerülnek - a légiközlekedés, a határokon átívelő személyforgalom megszűnésével - a turisták is eltűntek. Üresen konganak a szállodák, az éttermek, az ajándékboltok se érdekelnek senkit sem, sőt, a korlátozó intézkedések miatt ma már - házhoz szállítás, elviteli lehetőség hiányában - a kisebb büfék, menüztető helyek nyitvatartása is okafogyottá vált. Ha pedig nincs kereslet, úgy nincs bevétel sem, és nincs miből fizetni az alkalmazottakat sem.
A munkaadók jelenleg kilátástalan helyzete miatt a munkavállalók talán még nehezebb helyzetbe sodródtak. Azok, akik most elveszítik a munkájukat, jó eséllyel a saját területükön rövid időn belül nem tudnak elhelyezkedni. Átmeneti állásokat a szerencsésebbek ugyan talán tudnak találni, anyagi helyzetükben és biztonságérzetükben érzékelhető romlás következhet be. Márcsak azért is, mert a különböző statisztikák rendre rávilágítanak: a magyarok többségének túl kevés a megtakarítása ahhoz, hogy egy-egy ilyen időszakot átvészeljen - még a váratlan kiadások fedezése is sokaknak gondot tud okozni.
Emellett a hazai szociális ellátórendszer sem feltétlenül jelenti azt a védőhálót, amire ilyenkor szükség lenne: mindössze három hónapig támogatja a munkájukat elvesztő magyarokat. Ez azt jelenti, hogy az, aki a járvány okozta gazdasági hatásoknak leginkább kitett ágazatokban dolgozva lett állástalan március közepén, júliustól kezdve ellátás nélkül fog maradni. Márpedig azzal számolni, hogy június végére újra helyreáll az élet és a gazdaság, optimista forgatókönyv.
Még Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter is legutóbbi kormányinfóján az akkor rendelkezésre álló adatokra alapozva azt mondta: június végére-július elejére tetőzhet a járvány Magyarországon. Vagyis várhatóan az ellátási jogosultsági időn túlnyúlik majd a krízis hazánkban.
Ilyen információk ismeretében és látva más európai országok intézkedéseit, egészen érthetetlen a kormányzat tétlenkedése a bérköltségekhez való hozzájárulást illetően. Igaz, a kabinet jelenleg a munkahelyek megőrzését kívánja segíteni különféle járulékcsökkentésekkel, ám be kell látni, ez kevésbé hatékony intézkedés a leginkább sújtott ágazatokban. Gyakorlatilag nulla bevételnél néhány tízezer forintos könnyítés nem biztos, hogy elég a munkahelyek megtartására. Ennek sikere csak azon múlik, hogy az adott vállalkozásnak mennyi tartaléka van, hány hónapig tudja kihúzni a mostani körülmények között.
A régiónkból egyébként utolsóként bár, de Szlovákia is csatlakozott a fizetést adó államok sorába: a kormány a járvány miatt elbocsátottak fizetésének 80 százalékát állja egészen a krízishelyzet végéig. Európa-szerte egyébként jelentős mértékű átvállalásról döntöttek a kormányok. A legszűkmarkúbbnak a lengyel kormány tekinthető, hiszen a fizetések 40 százalékát vállalja magára, majd a német és bolgár kormányok következnek 60-60 százalékos átvállalással. A kormányok döntéseit végignézve átlagosan 75 százalékos vállalás jellemző Európában.
Sokba kerülne, de...nem elképesztően sokba
Hogy pontosan hányan veszítik el a munkájukat Magyarországon, azt jelenleg még csak durva saccolással lehet megbecsülni. Gulyás Gergely szerint százezres nagyságrendben fog nőni a munkanélküliek száma, a kérdés csak az, hogy hány százezerrel. A turizmusban és a vendéglátásban a rendelkezésre álló adatok alapján mintegy 480 ezer ember dolgozik, azt azonban nem lehet kijelenti, hogy a teljes ágazat munkaerő nélkül maradna. Ugyanúgy azt sem mondhatjuk, hogy más területeken ne történnének elbocsátások.
Ezért úgy számolunk, hogy összesen 500 ezren maradnak/maradhatnának munka nélkül a krízishelyzet miatt.
A 244 ezer forintos nettó átlagbérrel és egy 75 százalékos kormányzati átvállalással számolva azt jelenti, hogy fejenként havi 183 ezer forintot kellene fizetnie az államnak a veszélyhelyzet ideje alatt. Vagyis ez havi 91,5 milliárdos költséget jelentene. Amennyiben három hónapig marad érvényben a veszélyhelyzet Magyarországon, akkor 274,5 milliárd forintos összkiadást jelentene az államnak ez az intézkedés.
Hogy az Orbán-kormány a többi európai országhoz hasonlóan bevállalja-e ezt a költségtételt, csak jövő héten derülhet ki biztosan. Orbán Viktor hétfői nyilatkozata szerint ugyanis "április 6-án vagy 7-én bemutatják Magyarország történetének legnagyobb gazdasági akciótervét". Jelenleg annyi tűnik biztosnak, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kormány elé tett javaslataiban ilyen formában ez az intézkedés nem szerepel. A kifizetett bérekkel kapcsolatban annyit fogalmaztak meg, hogy az állam ennek arányában nyújthatna kölcsönt, amit 2021-ben vagy 2022-ben kellene visszafizetnie a cégeknek.
Nem véletlenül késlekedhet a kormány
Bár az európai országok zöme már ezt meglépte, és miközben idehaza az ellenzéki pártok és érdekképviseletek is kérik a kormánytól a fizetések bizonyos mértékű átvállalását, a kormányzati késlekedésnek is meg lehet az oka.
Az elmúlt hetek alapján kezd kirajzolódni az Orbán-kormány stratégiája: minden intézkedést igyekeznek akkor meghozni, amikor annak saját számításaik, belső modelljük alapján éppen ideje van. Csak fokozatosan lépésről lépésre, beazonosítva a kritikus pontokat és megvárva míg az egyes intézkedések hatásai esetleg megmutatkoznak. Legyen szó korlátozó vagy gazdaságélénkítő, -védő intézkedésekről. Első körben a kormányzati cél láthatóan a munkahelyek megőrzése volt és az, hogy a törlesztési moratóriumokkal pénzt hagyjanak az érintetteknél. Arra vonatkozóan, hogy a járulékkedvezmény mennyire segített az állások megőrzésében, helyesebben hány embernek szűnt meg mégis a munkája, valószínűleg már vannak becslések, részinformációk, melyeket a kormány is ismerhet. Még ha ezek az adatok a munkanélküliek számának jelentős megugrásáról is árulkodnak, három hónapig az állam segíti őket a munkanélküli segéllyel.
Ennek leteltével pedig az optimista forgatókönyv szerint talán már túlleszünk a nehezén - bár ennek ugye némiképp ellentmond Gulyás Gergely járvány tetőzésére irányuló megjegyzése. Az pedig egy másik kérdés, hogy milyen gyorsan jelentkezik újra munkaerőigény a cégek részéről. Tehát ebből a gondolatmenetből kiindulva ha a munkahelyek megmaradását célzó intézkedések kevésbé bizonyulnak hatékonynak, a kormány gondolkozhat úgy is, hogy akkor sem hagyja magára az érintetteket. Három hónapig.
A kormány tehát első intézkedésként (konkrét és gyors bérköltségekhez való hozzájárulás helyett) a munkahelyek megőrzését szorgalmazza, ha pedig ez nem válik be, az érintetteket az európai viszonylatban rendkívül rövid ideig biztosított szociális juttatásokra bízza. Ha pedig három hónapnál tovább tartana a krízis, más eszköze nem maradna, mint meghosszabbítani a jogosultsági időt, vagy újra felfuttatni a 2008-as válság utáni talpraállásban hatékonynak bizonyuló közfoglalkoztatási programokat. Utóbbi nyilvánvalóan sokkal kisebb költséggel járna, mint a jogosultsági idő kitolása.
