Meglepő, de a tengeri emlősök háborús bevetése nem az amerikaiakhoz, nem is az oroszokhoz köthető, hanem az első világháború idején, 1916-ban Nagy-Britanniában történt, amikor a walesi Gwynedd megyében található Bala-tavon kezdték el kiképezni azokat az oroszlánfókákat, amelyeket a német tengeralattjárók felkutatására szántak.
Az amerikai haditengerészet tengeri emlősprogramja 1960-ban indult, amelyben delfineket, beluga bálnákat, oroszlánfókákat és más tengeri emlősöket is képeztek különféle víz alatti feladatok elvégzésére, beleértve a búvárok víz alatti felszerelésének szállítását, az elveszett tárgyak felkutatását és visszaszerzését, hajók és tengeralattjárók őrzését, valamint a víz alatti megfigyelést a szájukban tartott kamerák segítségével.
Delfineket először a vietnami háborúban és a Perzsa-öbölben vetettek be és a hidegháború idején érte el csúcspontját – írja a pbs.org.
A szovjet haditengerészeti flotta szevasztopoli támaszpontját szintén az 1960-as években hozták létre, még pedig azért, mert katonai hírszerzésük tudomást szerzett arról, hogy egyes nyugati országokban – mindenekelőtt az Egyesült Államokban – kutatók tanulmányozni kezdték, miként lehetne felhasználni a kivételes intellektussal megáldott delfineket bizonyos harcászati célokra. A delfinek úgynevezett echolokációs képességeik révén minden akkori lokátornál messzebbről és pontosabban tudták különbséget tenni a saját és az ellenséges járművek között.
A vietnámi háborúban 1971-ben az amerikaiak öt delfint küldtek a Cam Ranh-öbölbe, hogy víz alatti megfigyelést végezzenek, és megvédjék katonai hajóikat az ellenséges erőktől.
Az a pletyka járta, hogy a delfineket arra képezték ki, hogy megtámadják és megöljék az ellenséges úszókat, de tagadták, hogy valaha is létezett volna ilyen program.
1975-ben az amerikaiak oroszlánfókákat kezdtek kiképezni, hogy visszaszerezzék a kilőtt és az óceánba ejtett katonai hardvereket vagy fegyvereket. Az oroszlánfókák akár 650 láb mélységben is képesek lemerülni és megtalálni a tárgyakat. A haditengerészet elkezdte a beluga bálnák bevonását is, amelyek a delfinekhez hasonlóan szonárt használnak a navigációhoz. Viszont a beluga bálnák sokkal hidegebb vízben és mélyebben is használhatók, mint a delfinek, vagy az oroszlánfókák.
Egy 1976-os, titkosított CIA-jelentés felfedi, hogy a szovjet tengeri emlősprogram kezdetben komoly hiányosságokat szenvedett a tudományos szakértelem tekintetében. A delfinek emiatt tömegesen pusztultak el a fel nem olvasztott fagyasztott hallal való etetés, a gondoskodó orvosi ellátás hiánya és a nem megfelelő környezeti feltételek miatt. A jelentések szerint az újonnan beszerzett negyvenhét delfinből csak kettő élte túl a szevasztopoli létesítménybe történő szállítást.
Az 1980-as évek közepén az amerikaiak hat delfint küldtek a Perzsa-öbölbe a bahreini kikötőbe járőrözni, hogy megvédjék az Egyesült Államok zászlóshajóit az ellenséges erőktől és az aknáktól, valamint kuvaiti olajszállító tartályhajókat kísértek át velük a potenciálisan veszélyes vizeken.
Az 1980-as évek egy pontján az amerikai program több mint 100 delfint, valamint számos oroszlánfókát és beluga bálnát foglalt magába, működési költségvetése pedig 8 millió dollár körül mozgott.
A szovjetek második központját a Jeges-tengeren, a Murmanszki Tengerbiológiai Intézetet 1989-ben nyitották meg.
Az 1990-es évekre a hidegháború véget ért, és az amerikai haditengerészet tengeri emlősök projektjét leépítették.
1995-ben a hidegháború végével a haditengerészet tengeri emlősök programjára szánt költségvetése drasztikusan csökkent, és egy kivételével az összes kiképzőközpontot bezárták. A programban maradt 103 delfinből csak 70-re volt szükség, ezért az amerikai Kongresszus félmillió dollárt különített el a haditengerészet számára, hogy a projekthez már nem szükséges emlősöket természetes élőhelyükre engedjék, de megállapították, hogy az újratelepítési program nem lenne költséghatékony.
2010-től a Wasinghton állambeli Bangor tengeri bázis ad helyet a világ legnagyobb nukleáris fegyverraktárának. A bázis kiemelt stratégiai fontossággal bír, így fokozott védelem övezi, ezért a katonai kiképzésben részesült tengeri emlősök az Egyesült Államok atomfegyver-készleteinek csaknem negyedét, valamivel több, mint kétezret őriznek itt, ahol már 85 delfin, valamint 50 oroszlánfóka állt a haditengerészet rendelkezésére. A delfinekre egy bójaszerű készüléket helyeznek el a hátukon, vagy valamely végtagjukon. Ez a szerkezet aztán a felszínre rántja a mit sem sejtő idegen búvárt, akit így könnyedén el tudnak fogni. Ez az oroszlánfókák esetében is hasonlóan működik.
A delfineket ezenfelül még az aknák és más robbanószerkezetek feltérképezésére is használják. Amennyiben aknát észlelnek, visszatérnek kiképzőjükhöz, majd egy bóját helyeznek el azon a ponton, ahol a robbanószerkezet található. Ezáltal a hajók tudni fogják, merre nem szabad közlekedniük.
Az a hír járja, hogy az orosz kiképzők arra is megtanították a palackorrúakat hogyan öljék meg az ellenséges búvárokat. Ezt a hátukra szíjazott szigonyokkal, vagy szén-dioxid fecskendőkkel hajtották végre. Ezenfelül öngyilkos akciókra is használták a delfineket: testükre robbanószerkezeteket erősítettek, melyek a hajók közelébe érve felrobbantak – az állatokkal együtt. Emellett a szóbeszédek szerint a szovjet harci delfinek olyan jól képzettek voltak, hogy a tengeralattjárók propellerének hangjából meg tudták állapítani, hogy orosz, vagy ellenséges búvárhajóról van szó. Erre azonban sokan csak a hidegháborús versengés miatti álhírként tekintenek.
Egy kis kitérő: 2012-ben egy hónapra Montenegróba költözött az Egyesült Államok haditengerészetének hat palackorrú delfinje, hogy aknákat keressen a Kotori-öbölben. Az amerikai haditengerészet tengeri emlősökkel foglalkozó programjának palackorrú delfinjei San Diegóból érkeztek Tivatba, hogy részt vegyenek a Dolphin 2012 nevű gyakorlaton. A delfineket katonai repülőgéppel szállították Montenegróba, és speciálisan képzett személyzet (trénerek, búvárok, állatorvosok) kísérte az állatokat
A Szovjetunió felbomlásával aztán Ukrajna örökölte meg az orosz delfinflottát, ám a Krím-félsziget elcsatolása után visszakerült Oroszországhoz. Így 2016-ban elpusztult az összes, katonai célokra kiképzett delfin az ukrán haditengerészet egykori szevasztopoli bázisán, miután Oroszország önkényesen elcsatolta a Krím félszigetet Ukrajnától. Ukrán jelentések szerint a delfinek éhségsztrájkba fogtak, és nem reagáltak új kiképzőik utasítására, végül meghaltak. Ezért Oroszország 26 ezer dollárért vásárolt három hím és két nőstény delfint, s azt beszélik, azóta kifejezetten gyilkolásra képzik őket. Emellett állítólag az utóbbi három évben Putyin három szovjet időkből maradt, bezárt tengerészeti bázist is újranyitott Oroszország hosszú északi partszakaszán.
Csak utólag derült ki, hogy 2018-ban Oroszország kiképzett delfineket küldött a szíriai háború támogatására, és a tartusi haditengerészeti támaszpontra telepítette őket. Csak néhány hónapig, 2018 szeptemberétől decemberéig voltak ott, és talán soha nem tudjuk pontosan, mit csinált az orosz haditengerészet a delfinekkel Szíriában. Lehetett egy teszt is, de lehet, hogy nem lett jó a vége, nincsenek információk.
2019-ben Norvégia partjainál egy szokatlanul barátságos beluga bálna úszott közel egy halászhajóhoz, amely a hámját akarta ledörzsölni magáról. Két nappal később a négy méter hosszú Belugáról az egyik halásznak sikerült levennie a hevedert. A hámon látszólag egy kamera rögzítésére szolgáló kapocs volt, egy csatra pedig a „Szentpétervári felszerelés” felirat volt írva. Hasonló sárga heveder volt látható az orosz haditengerészet által kiképzett oroszlánfókán a Russia Today 2018-as cikkében is, amelyet azóta töröltek az internetről. Mivel egyetlen orosz polgári kutatási program sem számolt be bálna elvesztéséről, széles körben úgy vélik (bár hivatalosan nem erősítették meg), hogy a barátságos beluga egy orosz katonai programból szökött meg, amely feltehetően bálnákat képezett ki a skandináv vizek megfigyelésére. 2014 óta ugyanis az orosz erők egyre gyakrabban veszik célba Norvégiát és Svédországot színlelt támadásokkal és megfigyelési küldetésekkel.
Az pedig mostanában derült ki, hogy az ukrán háború kitörése előtt közvetlenül, 2022. februárjában két delfinkarámot szállítottak a szevasztopoli kiképzőbázisra. A műholdképek elemzése szerint Oroszország kiképzett katonai delfineket is telepített Fekete-tengeri haditengerészeti bázisára, minden bizonnyal azért, hogy megvédje flottáját egy víz alatti támadástól.
