A várakozásokat alulmúlva, 12,2 százalékra mérséklődött az infláció szeptemberben az augusztusi 16,4 százalékról, amit döntően bázishatások okoztak, mivel kikerült a háztartási piaci energiaárak egy évvel ezelőtti meredek emelkedése, valamint az élelmiszerárakban egy évvel ezelőtti jelentős áremelkedés.
A vártnál alacsonyabb inflációhoz a szolgáltatások árainak vártnál kissé mérsékeltebb áremelkedése is hozzájárult, amit az üzemanyagárak további drágulása ellensúlyozott. Szintén az enyhülő inflációs nyomásra utal, hogy a maginfláció 13,1 százalékra mérséklődött az előző havi 15,2 százalékról - kommentálta a keddi inflációs adaokat Suppan Gergely, az MBH vezető elemzője.
Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza szerint az infláció szeptemberben a várakozásoknak megfelelően alakult, az előző havi 16,4 százalékról 12,2 százalékra csökkent, azaz folytatódott az erőteljes dezinfláció. Ez egy hónap alatt egy igen jelentős mérséklődést jelent, amiben elsősorban a bázisidőszaki érdemi árnövekedésnek volt szerepe: nem arról van tehát szó, hogy az árak csökkentek volna (tavaly decemberhez képest a sokat emlegetett élelmiszerárak 4,4 százalékkal lettek magasabbak), hanem arról, hogy a magas árak a bázisba épültek. A bázisidőszakban a hatósági energiaárak átlagfogyasztás fölötti emelése, továbbá az élelmiszerek erőteljes drágulása húzta felfelé az inflációt. A 12,2 százalékos szint továbbra is magas, a jegybanki céltól még távol van, azaz bár a dezinfláció tart, az infláció elleni teljes győzelem érdekében még dolgozni kell - mondta
Virovácz Péter, az ING közgazdásza pedig azt írta: Ahogyan azt előzetesen várni lehetett, nagymértékben fékeződött szeptemberben az általános áremelkedés éves bázisú üteme. A 12,2 százalékra csökkenő inflációs mutató azonban önmagában nem elegendő ahhoz, hogy győzelmet lehessen hirdetni az infláció felett. Már csak azért sem, mivel havi alapon ismét a historikus adatokat meghaladó mértékben, 0,4 százalékkal nőtt a KSH által összeállított fogyasztói kosár átlagára. Ráadásul azt is fontos tudni, hogy az árstabilitás fenntartható eléréséhez havi alapon 0,25 százalékos infláció a megengedett, vagyis továbbra is az árstabilitás elérését biztosító mérték feletti a havi drágulás.
Nem szabad túldimenzionálni
Suppan Gergely az év hátralevő részében bázishatások, és az élelmiszertermékekre bejelentett egyre szélesebb körű árcsökkentések miatt az infláció további meredek mérséklődésére számít. A bázishatásokat felerősítheti, hogy a nemzetközi nyersanyag-, termény-, és energiaárak és szállítási költségek jelentősen, többségében már a 2020-21-es szintekre estek vissza az utóbbi hónapokban, így újabb külső ársokkra nem számít, sőt, további árcsökkentéseket eredményezhet, a forint tavalyi szintekhez képesti erősödése pedig szintén gyorsíthatja az infláció mérséklődését, ami a tartós fogyasztási cikkeknél már határozottan megfigyelhető. Az üzemanyagárak emelkedése, a szerencsejátékok és egyes tömegközlekedési díjak árainak szeptemberi emelése, valamint az egyes szolgáltatói ágazatokban megfigyelhető ár-bér spirál kialakulása ezzel szemben lassíthatják az infláció mérséklődésének ütemét, azonban novembertől már így is egy számjegyű inflációra számítunk, ami az év végére 6 százalék közelébe mérséklődhet. Idén 17,8 százalékos átlagos inflációra számítunk, míg jövőre az infláció az üzemanyagok jövő év eleji jövedéki adóemelése ellenére 3,9 százalékra csökkenhet
Regős Gábor úgy véli, a friss inflációs adat abból a szempontból mérföldkövet jelent, hogy ezzel a reálkamat pozitívvá vált: a 12,3 százalékos infláció mellett az effektív kamat 13 százalékon áll. Ez azonban nemzetközi szinten messze nem egyedülálló, így túldimenzionálni sem szabad: az Egyesült Államok 5,25-5,5 százalékos alapkamata mellett az infláció 3,7 százalék, az eurózóna alapkamata pedig 4,5 százalék 4,3 százalékos infláció mellett. Ez tehát inkább csak egy pozitív jelzés a piacnak – már csak azért is, mert ez egy visszatekintő reálkamat: az elmúlt egy év inflációját hasonlítjuk a következő egy év kamatához. A pozitív reálkamatot ugyanakkor a jegybank, mint döntési kritériumát határozta meg: a következő időszakban a jegybanki kommunikáció alapján a reálkamat pozitív lesz, azaz a következő ülésen legfeljebb 50 bázispontos csökkentés képzelhető el, ha egyáltalán a forintárfolyam alakulása lehetővé tesz bármilyen lazítást. A hazai kamat mérséklését gátolja a kedvezőtlen nemzetközi környezet is: bár a lengyel jegybank már lazított, az EKB még épp csak befejezte kamatemelési ciklusát, a Fednél pedig még várható kamatemelés. A hazai jegybanknak döntései során ezt is figyelembe kell vennie – különös tekintettel arra, hogy a befektetők hazánkban magasabb kockázati prémiumot várnak el és a forint gyengülését is beárazzák.
Virovácz Péter előrejelzésében arról írt, hogy rövid távon tehát továbbra is jelen van az inflációs nyomás a gazdaság egyes szegmenseiben. Ugyanakkor az mindenképpen némi bizakodásra ad okot, hogy augusztus után szeptemberben is folytatódott a szolgáltatások esetében a gyenge átárazás. Habár elsősorban az üzemanyagok irányából komoly felfelé mutató kockázatok vannak, rövid távon az infláció további érdemi csökkenését nem veszélyezteti semmi. A decemberi és januári adatokat nagyban segíti majd a bázishatás, ám ezt követően – látva a friss havi átárazásokat és figyelve a kockázatokat – meglehetősen nehéz lesz 7 százalék közeléből 3 százalékra levinni az inflációt. Tehát monetáris politikai szempontból a neheze még csak ezt követően jön, hiszen a jegybank számára a 3 százalékos cél elérése a feladat, nem pedig az egy számjegyű infláció.
