Ma már minden bizonnyal nemcsak az érintettek, de a társadalom legnagyobb része tudja, hogy az Orbán-kormány a 2010-es hatalomra kerülése óta átalakította a nyugdíjak emelésének metodikáját, azzal, hogy inflációkövetővé tette azt. Így vállalva a nyugdíjak reálértékének megőrzését, amit előszeretettel rendre hangsúlyoznak is, és kiemelnek, mint sikert és teljesített vállalást.
Bár a rendszert rendre több kritika is éri, különös tekintettel az elmúlt pár évre, amikor végetértek a békeévek és emelkedő inflációs környezet alakult ki. Ennek következtében az év eleji emelés nem tudja fedezni a tényleges áremelkedési ütemet, ami miatt évközi korrekcióra van szükség. Ez a helyzet leegyszerűsítve annyit jelent, hogy míg meg nem érkezik a nyugdíjasokhoz a visszamenőleges korrekció, addig azzal az összeggel az államot hitelezik. A nyugdíjasok helyett ugyanis az államkasszában pihen ez az összeg.
Ám emellett egy másik aspektusból nézve is problémás az inflációkövető emelés, amelyre jellemzően évente egyszer szokott fény derülni, amikor a Központi Statisztikai Hivatal publikálja a Háztartások életszínvonala kiadványát. Ebből kiderül ugyanis, hogy milyen életszínvonalon él a társadalom, köztük a nyugdíjasok is. Ahogy arra is fény derül, hogy hányan vannak azok, akiket fenyeget a szegénység, vagy épp relatív jövedelmi szegények. Mi most ez utóbbira fókuszálunk, ám mindenekelőtt érdemes tisztázni, mit is jelent a relatív jövedelmi szegénység.
A statisztika azokat nevezi relatív jövedelmi szegényeknek, akiknek a jövedelme nem éri el a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát, vagyis a szegénységi küszöböt. 2021-ben ez az összeg 125 570 forint volt, 8,1 százalékkal magasabb az előző évinél. Ez egyszerűen szólva annyit tesz, hogy aki ennél a 125 570 forintnál kevesebb összegből gazdálkodott havonta, az statisztikai értelemben szegénynek tekinthető.
A friss adatok alapján pedig láthatóan egyre nagyobb ezen csoport aránya a nyugdíjasok körében, hiszen 2021-ben a nyugdíjasok 13 százaléka tartozott ebbe a kategóriába.
Köznyelvre lefordítva ez annyit tesz, hogy a nyugdíjasok 13 százaléka 125 570 forintnál kevesebb pénzből élt meg havonta, aminél magasabb arányra 2010 óta nem volt példa. Tavaly egyébként egészen pontosan 259 610 nyugdíjas volt jövedelmi szegény.
Ahogy a 2010-ig visszatekintő grafikonunkon is jól látszik, a helyzet folyamatosan romló tendenciát mutat, egy nagyobb lendületet 2015-ben vett a folyamat. 2010-ben pedig a jövedelmi szegények száma a nyugdíjasokon belül még csak 4,5 százalék volt.
Létszámra "lefordítva" az arányokat: míg 12 évvel ezelőtt még "csak" 110 835 nyugdíjas volt jövedelmi szegény, ma már 134 (!) százalékkal több érintettről árulkodnak a számok.
Lehetne ennél is rosszabb
Tavaly a Magyar Államkincstár adatai alapján öregségi nyugdíjasok között több mint 430 ezren vannak csak azok, akiknek a havi ellátása 100 ezer forint alatt van. Ha a következő 100 és 150 ezer forint közötti ellátásban részesülőket (782 ezer fő) is figyelembe vesszük, akkor szinte biztos, hogy ez a szám 100-200 ezerrel még magasabb lehet.
Az államkincstári adatok és a KSH számai közötti eltérésre magyarázatul az egyéb jövedelmek, munkavállalásból származó fizetés szolgálhat magyarázatul. Ami alátámaszthatja azt, hogy a nyugodtabb megélhetés érdekében nem tudnak az idősek csak és kizárólag az állami ellátásra támaszkodni.
Miért nő a szegények száma, ha értékállóak a nyugdíjak?
A kérdésre a válasz pont a nyugdíjemelési metódusban rejlik, mivel az csak az inflációt veszi figyelembe, a bérek emelkedését pedig egyáltalán nem. Márpedig utóbbiak 10 százalék körül, illetve azt meghaladó mértékben szárnyaltak az elmúlt években már (sőt, még idén is bőven 10 százalék feletti a növekedési ütem), ami két dolog miatt jelent problémát:
- az átlagbér növekedése alapvetően meghatározza a szegénységi küszöb értékét, hiszen az a mediánhoz kötött érték. Előbbi lendületes növekedése a küszöbérték hasonló változását idézi elő.
- másrészt a nyugdíjemelés módszertana miatt a bérek egyre inkább elszakadnak a nyugdíjaktól, azt képtelenek lekövetni az időskorú ellátások.
Mindezek eredményeként egyre több nyugdíjas jövedelme fog a szegénységi küszöb alá csúszni, vagyis egyre több lesz a jövedelmi szegény hazánkban. Ráadásul ők jellemzőn a nyugdíjasok körében is azok, akik már régóta benne vannak a rendszerben. Ezen a helyzeten és egyben a nyugdíjasok helyzetén is két dolog javíthatna:
- vagy visszatér a kormány a svájci indexálásra, amely figyelembe veszi a bérek növekedésének ütemét is az infláció mellett,
- vagy pedig sávos nyugdíjemelésre térnek át, amely során az alacsonyabb nyugíjsávokban magasabb emelést hajtanak végre, mint a felsőbb, akár több százezres, milliós nyugdíjaknál.
