Felhördülést váltott ki a napokban az a kijelentés, hogy a versenyképességünk alapja az olcsó bér, amelyet kiegészíthetünk azzal, hogy a kormány emellett az alacsony adószintet tartja fontosnak. Bod Péter Ákos a laptársunknál, a privatbankar.hu-n megjelent írásában azt vizsgálja, hogy ez az állítás megállja a helyét, netán éppen ennek ellenkezője igaz, és az alacsony bérek a leszakadást jelzik.
A szakértő szerint érdemes itt feltenni azt a kérdést, hogy miért áll ellen az Orbán-kormány a nemzetközi standardok átvételének. A közzétett érvek nem meggyőzők. A nagyvállalati nyereségadó harmonizálásakor úgy szólt a kormányzati érvelés, hogy az alacsony adó vonzóvá teszi az országot a külföldi (nagy-) tőke számára, ezért a magyar közérdeket sértené a globális méretű cégcsoportok bevonása a közteherviselésbe - írta.
Szerinte ez azonban nem állja meg a helyét abban a helyzetben, amire az OECD, G20, EU intézményei készülnek. Elvégre leginkább a kis saját alkuerővel bíró kis-közepes méretű gazdaságoknak kedvező, ha a tőkeerős és egyszerre sok piacon aktív nagyvállalatok kevésbé tudják kijátszani egymás ellen a kisebb államokat. Ezek a cégek eddig elérték, hogy évtizedek óta lefele mozogtak a világban a nyereségadó-kulcsok: számos állam a kisebb adórátával újabb vállalatbirodalmakat akart becsalogatni az országba, amire a többet adóztató országok védekezésből kezdtek lejjebb menni a saját nyereségadó-kulcsaikkal.
A lefele licitálásból nyilván leginkább a multinacionális cégek húztak hasznot – ezzel is növelve versenyelőnyüket a szimplán nagy vagy éppen csak közepes méretű (jellemzően nemzeti tulajdonú) cégekkel szemben; ez a politika pedig mind hatékonysági, mind méltányossági szempontból értelmetlen.
A magyar kormány talán a korábban adott nagyvonalú adókedvezmények visszavétele körüli jogi bonyodalmaktól tarthatott. Vagy egyszerűen jobban kedveli azt az állapotot, hogy a jövedelemadó törvényi mértéke minálunk csekély, de éppen erre hivatkozva különadókat lehet kivetni kiválasztott ágazatokra, üzleti szereplőkre, másokat pedig lehet azok alól mentesíteni, lehet kedvezményeket lehet osztogatni a vállalati körben. Ez az adózási gyakorlat azonban rontja az üzleti környezetet, amint ezt mutatják az összehasonlító nemzetközi felmérések, amelyek a magyar adórendszer egészét (nem a hivatalos adókulcsokat!) az európai rangsor vége felé helyezik el – de biztosan származik belőle valami előnye a kormányzati tényezőknek - véli a jegybank volt elnöke.
Sokkal fontosabb lenne azt a kérdést feszegetni, hogy miért is nyomott a magyar bérszint. Jól van-e így, és ha nem, lehet-e tenni valamit ellene? A kamarai vezetés, az üzleti körök egy részének érvelése szerint a magyar viszonyok között a bérek érdemi emelése ront a gazdaság versenyképességén (amin, ahogy az a nyilatkozatokból kiderül: költség-versenyképességet értenek). Ezért állnak kritikusan a minimálbéreket illető európai kezdeményezéshez is, amely morális-adminisztratív nyomást fejtene ki a magyar bérszint emelésére.
A helyzet azonban rosszabb annál, mint ami a magyar minimálbér és átlagos (medián) bérek ismert szerény színvonalából kiolvasható. A munkavállaló javadalmazásába ugyanis nemcsak a kézhez kapott (adózás utáni) keresetet kell beszámolni, hanem a várható nyugdíját, és az egészségügyi ellátásának minőségét. A társadalombiztosítási elvű szociális rendszerekben az ilyen jóléti ellátást a munkavállaló és a munkaadó által közösen fizetett TB-járulékokból finanszírozzák.
