Az MNB friss készpénzforgalmi adatai láttán tulajdonképpen írhatnánk azt is, hogy semmi meglepő nem történt, csak az elmúlt hónapok növekvő tendenciája folytatódott. Csakhogy ebben a nyáron volt egy törés, ami azzal kecsegtetett, hogy hosszú idő után végre kedvező irányba fordulnak a dolgok.
Merthogy a készpénz megléte nem előnyös, különösen a mostanihoz magas inflációs környezetben (ami erősen leértékelő hatású), ráadásul a számlapénzzel szemben követhetetlen mozgása a korrupció melegágya lehet, arról nem beszélve, hogy elveszhet, illetve ellophatják – hogy csak a legfőbb hátrányait említsük.
Négy hónapja számoltunk be arról, hogy tartósan megállni látszott a forgalomban lévő készpénz mennyiségének hosszú éveken át tartó növekedése. Míg 1998-ban, vagyis amióta az MNB ezen adatai elérhetők, a forgalomban lévő készpénzállomány még 726,6 milliárd volt, addig 2022 júliusának végén 8378,4 milliárd, azaz több mint tizenegyszer (!) magasabb. Azt követően már voltak kisebb csökkenések, ám azok az állományhoz viszonyítva olyan kismértékűek voltak, hogy azt nem lehetett csökkenő tendenciaként értékelni, már csak azért sem, mert közben előfordultak ismételt emelkedések is.
Az első jelentősebbnek tekinthető esésre ez év elején került sor, amikor a forgalomban lévő készpénzek értéke két hónap alatt közel 230 milliárd forinttal szűkült. Ám ezt követően is voltak még libikókázások. Egészen áprilisig. Akkor ugyanis egy háromhónapos csökkenési periódus következett, amelynek végén, júliusban régóta nem látott dolog történt: az MNB által kimutatott állomány benézett a 8 ezer milliárdos szint alá. Oda, ahol azt megelőzően utoljára 2022 februárjában tartózkodott.
Ez kísértetiesen egybeesik az orosz-ukrán háború kitörésével. De ami a mi esetünkben valószínűleg relevánsabb lehet, hogy az Orbán-kormány választások előtti megaméretű költekezésének a végével, amely során mintegy 1200 milliárd forint került a polgárokhoz. Ezzel magyarázható, hogy 2021. szeptember vége és 2022. március vége között több mint 800 milliárddal (!) gyarapodott a forgalomban lévő készpénz értéke.
Mivel az állami manna az idén már nem hullott, logikus volt a negatív tendencia. Az már kevésbé, hogy ez miért tört meg idén júliusban, s ha nem is számottevő mértékben, de elkezdett ismét felfelé araszolgatni a hazai készpénzállomány. Hiszen, ahogy azt a kiskereskedelmi adatok mutatják, az emberek a több mint negyedszázados rekordmagasságba szökött infláció láttán jelentősen visszafogták a költekezéseiket, s bár az utóbbi hónapokban már nagyot fékezett a pénzromlás üteme – a januári 25,7-ről októberre 9,9 százalékra –, ennek hatása csak késleltetve érződhet.
Ha egyáltalán. Hiszen a kilátások az egy számjegyű infláció miatt nem váltak egy csapásra rózsaszínűvé, sokan kétkedve fogadják, hogy a vázolt kockázatok – itt elég csak a jövedékiadó-emelésre, illetve a szűnni nem akaró geopolitikai feszültségekre utalni – okán a 2024-es év az ideinél könnyebb lesz-e, így valóban harmadára eshet-e az idei éves átlagos infláció, ahogy azt a kormány és a jegybank várja.
Az utóbbi hónapokban ismét 8 ezer milliárd forint fölé kúszott készpénzállomány akkor is irdatlanul magas, ha az MNB rendre siet megjegyezni, hogy e summának csak a kisebbik része jelenik meg az üzletekben, költik el azt az emberek, a nagyobb hányadát félreteszik.
Ám továbbra sem a készpénzállomány abszolút mennyisége az aggasztó, hanem annak a GDP-hez viszonyított aránya. Ez utóbbi tükrözi ugyanis egy ország fizetési infrastruktúrájának a fejlettségét (ráadásul kiszűri az árfolyamváltozások torzító hatásait, így az egyes országok ezen mutatói összehasonlíthatóvá válnak). Márpedig a hazai készpénzállomány GDP-aránya 2013 óta kétszámjegyű – amelynek oka, hogy akkor vezették be a pénzügyi tranzakciós illetéket és a havi kétszeri, legfeljebb 150 ezer forint értékű ingyenes készpénzfelvétel lehetőségét.
Egyebek mellett ezek kivezetését is indítványozta a Magyar Bankszövetség immár négy éve, 2019 novemberében a nyolcpontos csomagjában, amely közül azonban eddig csak egyetlenegyet tett magévá a kormány: 2021 januárjától már minden üzlet köteles legalább egy elektronikus fizetési módot felajánlani. Nem kizárt, hogy most ebben lehet előrelépés, miután a bankok azt kérték Nagy Mártontól, hogy a gazdaságfejlesztési miniszter „felvetésére” a lakossági jelzáloghitelekre és a vállalati forgóeszközhitelekre „önként” vállalt kamatplafonért cserébe végre támogassák a digitalizációs törekvéseiket.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
