A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat múlt héten tette közzé az álláskeresőkre vonatkozó friss márciusi adatokat, mely szerint a koronavírus-járvány hazai berobbanását követően 17 ezerrel 280 ezerre emelkedett a nyilvántartott álláskeresők száma. Egy héttel később a Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint csak márciusban 56 ezren váltak munkanélkülivé, a január-márciusi átlagos munkanélküli létszám 173 ezer lett.
Láthatóan hatalmas differencia van a két változás között, de vajon melyik áll közelebb a valósághoz? Az igazság az, hogy a 17 ezer és az 56 ezer is valós adat, ez pedig úgy lehetséges, hogy a két adatsor más-más módszertanon alapul.
A Központi Statisztikai Hivatal munkaerő-felmérése megkérdezésen alapuló adatgyűjtést jelent, a munkanélküli fogalma pedig ebben az esetben nemzetközi standardoknak megfelelően történik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kritériumai alapján. Ez alapján az minősül munkanélkülinek, aki
- a vonatkozási héten nem dolgozott,
- nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt,
- a kikérdezést megelőző 4 hétben nem keresett aktívan munkát,
- a következő két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást,
- munkanélkülinek számít a kikérdezés időpontjában az a személy is, aki bár már talált munkát magának, de dolgozni majd csak 90 napon belül kezd el.
Mivel önbevalláson alapul a felmérés előfordulhatnak olyan esetek, amikor gyakorlatban munkanélküli, de az esetleges 1-2 órás alkalmi munkái miatt az ILO munkanélküli definíciójának nem felelnek meg, ezért nem kerülnek be a statisztikába.
A hazai munkaerőpiac másik mércéjét a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatsora a nyilvántartott vagy regisztrált álláskeresőkről. Az adat forrásait a munkaügyi kirendeltségek adatbázisai jelentik, ám ennek a besorolásnak is megvan a maga definíciója. Ennek értelmében nyilvántartott álláskeresőnek az a személy minősül, aki:
- rendelkezik a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel,
- nem folytat tanulmányokat nappali tagozaton,
- nem jogosult öregségi nyugdíjra,
- sem rehabilitációs járadékra,
- nem áll munkaviszonyban, kivéve az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszonyt, és nem folytat egyéb keresőtevékenységet sem,
- az elhelyezkedés érdekében az illetékes kirendeltséggel együttműködik.
Vagyis a legalapvetőbb különbség az NFSZ és a KSH adatsora között az, hogy előbbi nem önbevalláson alapul, az álláskereső statisztikába csak regisztrálás után lehet bekerülni.
Az NFSZ és a KSH adatsorának időbeli alakulása ugyan párhuzamos, de egyező értéket sosem fog felvenni. A módszertani különbözőségek miatt előbbi, vagyis a regisztrált álláskeresők száma jellemzően mindig magasabb lesz a KSH munkanélküli létszámánál. Jelenleg mintegy 110 ezres különbség van a két adat között, ők képezik az úgynevezett passzív munkanélkülieket. Ők jellemzően vagy
- azok a személyek, akiket az 1-2 órás alkalmi munkák miatt a KSH nem sorolja a munkanélküliek közé,
- vagy inaktívnak minősülnek.
Tehát míg az NFSZ látja őket, addig a KSH nem. Van egy olyan csoport azonban, akikre az iménti állítás fordítottja igaz: a KSH statisztikájában benne lehetnek olyan munkanélküliek is, akik nincsenek a munkaügyi kirendeltségeknél regisztrálva. És természetesen van a közös halmaz, melybe azok a személyek tartalmaznak, akik az NFSZ és az KSH definíciója szerint is megfelelnek a kritériumoknak.
Ám, hogy csavarjunk még egyet a dolgokon, érdemes megjegyezni azt is, hogy hiába kiegészíti egymást a két információ, vannak olyan munkanélküliek, akiket nem teljes egészében látnak ezek a statisztikák. Ők a rejtett munkanélküliek, akiket teljes körben a KSH adatai felmérnek, az NFSZ-nél viszont csak egy részük lehet a regisztráltak között. Ezek olyan személyek, akik a munkaerőpiac inaktív részén vannak jelen azért, mert bár dolgoznának, de valamilyen okból kifolyólag nem keres munkát, vagy azért mert dolgoznának, de két héten belül nem tudnak munkába állni. Ők képezik a munkaerő-tartalékot is, számuk valamivel több mint 100 ezer fő volt tavaly a harmadik negyedévben.
A fentiek alapján jól látható tehát, hogy bár mindkét adat megfelel a valóságnak a saját módszertanuk alapján, a két statisztika inkább kiegészíti egymást, és együtt tud releváns információkat szolgálatni a munkaerőpiac helyzetéről.
Ha kontextusba szeretnének helyezni, az álláskeresők 17 ezres növekedését és a munkanélküliek 56 ezres emelkedését, akkor ebben az esetben az időbeli tényezőket is érdemes figyelembe venni. A koronavírus-járvány március elején jelent meg Magyarországon és nagyjából a hó közepén kezdték a cégek lereagálni a helyzetet, melynek egyik válfalja a dolgozók leépítése volt. Ennek eredménye lehet az, hogy az elsőként elbocsátottak már bejelentkeztek a munkaügyi hivataloknál, ezáltal megjelentek a statisztikában. A hó vége felé az inkább egyre fokozódó elbocsátásokkal érintettek közül pedig valószínűleg többen lehettek azok, akik ezt már csak áprilisban tették meg.
Így várakozásaink szerint a negyedik havi adatok még nagyobb növekedésről fognak árulkodni, legyen szó a KSH vagy a foglalkoztatási szolgálat adatairól. Az adat egyben fokmérője lesz a kormány munkahely-megtartást ösztönző intézkedésének, a csökkentett munkaidős bértámogatás sikerének. Ugyan azok állását, akiket április 16-ig (a kiegészített bértámogatás megjelenéséig) elbocsátottak, ez a lépés nem fogja megmenteni, de árulkodhat arról, hogy mennyire hatékonyan állította meg a bértámogatás lehetősége a leépítési hullámot.
