Fülöp Attila államtitkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei látogatásakor kijelentette:
„Nincs okunk azt feltételezni, hogy aki felelősen tud egy gyermek örökbefogadásáról határozni, az ne tudná eldönteni, hogy az egyébként egy-két hétvége alatt elvégezhető tanfolyamra elmegy, vagy nem megy el."
Az örökbefogadói tanfolyam kérdéséről szólva hozzátette, az oktatás eddig minden örökbefogadó számára kötelező és önköltséges volt, a törvényjavaslat azonban mindenki számára ingyenessé és választhatóvá teszi az eddig 40 órás, átlagosan körülbelül 140 ezer forintba kerülő képzést (bár információink szerint ennek a feléért is szép számmal vannak tanfolyamok).
„Szakemberként nagyon károsnak és veszélyesnek tartom, hogy a tanfolyam ezentúl csak ajánlott lenne, hiszen e nélkül sokan irreális elvárásokkal, nagyon fontos ismeretek nélkül vágnak majd bele az örökbefogadásba, illetve hoznak majd meghatározó döntéseket” – mondja Dr. Bátki Anna klinikai szakpszichológus, családterapeuta.
Szakemberként kiemeli, hogy a tanfolyamokon a korszerű ismeretátadás mellett a szemléletformáláson van a hangsúly. Olyan praktikus, az örökbefogadó családokat alapvetően érintő kérdésekről beszélgetnek interaktív módon, mint hogy mikor és hogy mondjuk el a gyereknek, hogy örökbefogadott, hogy beszéljünk a vérszerinti szülőkről, mit csináljunk, ha nagyon erősen kötődik a nevelőszülőkhöz, támogassuk-e és hogyan, ha meg akarja keresni vérszerinti szüleit.
Sok szülő a tanfolyam hatására gondolja át újra, alkalmas-e ő és a párkapcsolata az örökbefogadással járó speciális feladatokra, és azt is, hogy milyen gyereket tud vállalni (inkább csecsemőt, vagy nagyobb gyereket, mennyire jöhet szóba eltérő származású, például roma gyerek, mi az előnye és hátránya, ha testvéreket fogadnak örökbe?) A tanfolyamon felvetett kérdéseket át tudják gondolni még a gyerek érkezése előtt, így nem éles helyzetben kell majd "improvizálni", ha mondjuk az utcán a járókelők rákérdeznek, hogy miért nem hasonlít rájuk, vagy hogy elmondjuk-e az iskolában, óvodában, hogy a gyerekünket örökbe fogadtuk?
„Ha a szülők felkészítés nélkül vágnak bele az örökbe fogadásba, azaz nem tudják pontosan, mire vállalkoznak és nem kapnak támpontokat, hogyan kezeljék a speciális kihívásokat, az nagyon sok boldogtalansághoz, szélsőséges esetben akár felbontott örökbefogadásokhoz vezethet” – figyelmeztet Dr. Bátki Anna.
„Kilenc évvel ezelőtt fogadtuk örökbe a gyönyörű, kétéves kisfiunkat, és különösen hasznos volt számunkra a tanfolyam” – vág bele Gabi a történetükbe.
Sokat beszéltünk arról, hogy mennyiben más egy ilyen kisgyerek érzelmi-lelki világa, mint akik egyből családba születnek. Akkoriban szerencsére már nem volt divat, hogy el kéne titkolni a gyerek elől, hogy örökbe fogadták, s a tanfolyam legfontosabb üzenete épp ez volt. Hogy készítsük fel őt, hogy nem a pocakomban született, hanem a szívemben.
Tanfolyam nélkül biztosan nem lettünk volna ilyen tudatosak, mert a mindennapokban jelentkező sok kérdésre választ kaptunk a szakemberektől, amiben addig bizonytalanok voltunk.
Mi a titkos örökbefogadást választottuk, és semmilyen különösebb feltételt nem támasztottunk, csak hogy 0-2 éves közé essen, és ne legyen olyan betegsége, ami fogyatékossághoz vezet. De ahhoz nem ragaszkodtunk, hogy milyen legyen haja vagy a szeme színe. A tanfolyam után alkalmassá nyilvánítottak minket, és pár hónap telt csak el, mire jelentkeztek, hogy volna egy alkalmas kisgyermek, aki nevelőszülőknél él. Egy hónapunk volt az ismerkedésre, de amire a papírmunka lezajlott, a gyermek épp elmúlt kétéves, és kezdhettük elölről a jogi folyamatot, újra beadtuk a kérelmet, és kiterjesztettük a korhatárt 0-3 éves korig. Rugalmas volt a hatóság, a tanfolyamot nem kellett újra megismételnünk.
Sosem titkoltuk a kisfiúnk elől, hogy örökbe fogadtuk őt. 3-4 éves korában, egyik nap azzal jött haza az óvodából, hogy ugye ő is az én pocakomban növekedett, mielőtt megszületett? Mire mondtuk neki, hogy nem a pocakomban, hanem a szívemben nőttél, nagyon akartunk téged, ezért kiválasztottunk, hogy itt lehess velünk. Készültem rá gondolatban, hogy mikor érkezik a kérdése, s abban a percben visszacsengett a tanfolyam üzenete.
Mert ott tudatosították bennem, hogy a gyerekkel nem szabad érzékeltetni, hogy szokatlan, különleges, félelmetes dolog ez, vagy hogy nem természetes.
Hogy nem szabad majd megijednünk ettől a kérdéstől, és flottul jött is a válaszunk. Azóta is sokat beszélünk arról, hogy például az egyik barátodnak elváltak, a másiknak kínaiak a szülei, vagy angol az anyukája, a harmadik meg másmilyen. Sokszínűek vagyunk. Ő például az én szívemben született. Az óvoda partner volt ebben, segítettek, előre megbeszéltünk mindent.
Azt nem tudom szakmailag megítélni, hogy a jelenlegi tanfolyami rendszer jó-e vagy sem, ebben hagyatkoznék a szakemberekre, de nekünk segített megérteni, hogy az elhagyott gyermekek élete, ha minden simán megy, akkor is traumával indul.
Az örökbefogadás nem csak rólunk szól, hogy a mi életünk kiteljesedjen, hanem a gyermekről. Arról, hogy minden gyermek megérdemli az esélyt, hogy szeretetben nőjön fel, kiteljesíthesse a képességeit és támogatást kapjon a tehetsége kibontakoztatásához.
A tanfolyam segít az ezzel való szembenézéshez. Aki átjut a tanfolyamon, már érzelmileg érett erre a felelősségre, ha mégsem, akkor megtorpan és visszalép mielőtt elköteleződne.
Villámcsapás-szerű volt, hogy már az első találkozásnál azonnal megszerettük őt! Szerintem itt is érvényes, az, hogy vagy van kémia, vagy nincs. Az örökbefogadás ténye egyébként messze nincs benne a mindennapjainkban. Mi ugyanolyan szülőnek tartjuk magunkat, mint bárki más. Ugyanúgy éljük az életünket. Ő a mi gyermekünk, és rácsodálkozunk, ha valakinek még szenzáció, hogy örökbe fogadtuk őt. A nevelőszülőkkel azóta is tartjuk a kapcsolatot, hálásak vagyunk nekik, hogy kiegyensúlyozott kisgyermeket neveltek és adtak át nekünk.
A szeretteink, a barátaink is teljes családként tekintenek ránk. Sajnos az iskolában egy ideig bántották emiatt, a pedagógusok sem álltak a helyzet magaslatán, nehéz volt neki, de aztán napirendre tértek felette.
"Tudjuk azt is, biztos meg akarja majd ismerni a szüleit, s ez még előttünk áll. De állunk elébe, támogatjuk ebben is, sőt az a célunk, hogy a testvéreit megismerje, s kapcsolatba kerüljenek nagy korukban" – teszi hozzá Gabi.
Maradjon kötelező az örökbefogadók felkészítő tanfolyama – kérik egy petíció kezdeményezői és aláírói, köztük gyermeket már sikeresen örökbefogadott szülők a kormánytól. Az örökbefogadók kötelező tanfolyamát 2003-ban vezették be, majd 2018-ban 21-ről 40 órára bővítették a tananyagot. A felkészítő tanfolyam nagyon fontos a jelentkezők szemléletformálásában, saját határaik megismerésében, a gyermek érkezésére való felkészülésben, az azzal való szembesülésben, mit hoznak magukkal a gyerekek. A 40 órára bővítéssel pedig helyet kapott egy nagyon fontos téma: hogy a rendszerben elérhető gyerekek jelentős hányada idősebb, vélhetően roma származású, egészségi vagy fejlődési problémákkal küzd, vagy többen vannak testvérek. Sokak itt hallanak arról először, hogy a viselkedés nem az öröklött géneken múlik elsősorban – írják a petíció kezdeményezői.
A törvényjavaslat a kötelező tanfolyam eltörlésén túl egyébként:
- az örökbefogadás hatósági folyamatát rövidítené le és az eljárás párhuzamosságait szüntetné meg, így a korábbi akár öt-hatszáz napnyi örökbefogadási ügyintézés optimális esetben körülbelül kilenc hónapra módosulna
- az örökbefogadó emellett igénybe vehet tíz nap úgynevezett munkavégzés alóli mentességet is, amelyet például az örökbefogadás kezdetekor a gyermek megismerésére, összebarátkozásukra használhat fel.
- szigorítja a vér szerinti szülő kötelezettségeit, a korábbi hat helyett három hónap után örökbe fogadható lesz az a gyermekvédelmi rendszerben nevelkedő gyermek, akivel egyáltalán nem tartják a kapcsolatot a szülők.
