Mintha nem jelentene elég elfoglaltságot a Brexit hatásaival és a koronavírus delta variánsával való birkózás, nagyjából az elmúlt hét elején új probléma szakadt Nagy-Britannia nyakába, mégpedig, úgy tűnik, akkora, amekkorát vagy negyven éve nem látott. A szigetország ugyanis hirtelen óriási energiaválságba sodródott, mely olyan váratlanul érte, hogy a kormány most, menet közben próbált kétségbeesetten megoldást találni rá. Az utolsó pillanatban, úgy tűnik, sikerült a legnagyobb tüzet eloltani, tennivaló viszont így is maradt bőven.
A tét nagy volt - sőt, több területen még most is az - : nemcsak arról van szó, hogy tömegeket fenyeget az, hogy idén télen nem lesz pénzük fűtésre, de arról is, hogy energiaszolgáltatók egész sora csődölhet be, hogy a gyárak háromnaposra tekerhetik le a munkahetet, hogy nem kerül élelmiszer a boltok polcaira, de arról is, hogy akár az egészségügy is válságba kerülhet. Mindez a gáz szabadpiaci árának megugrásából indult ki, de ahhoz, hogy az áremelkedés végül ilyen pusztító viharrá korbácsolódjon, kellett egy sor további összetevő is - köztük olyan, ami mögött jó szándék áll, és olyan is, ami mögött egyszerűen csak balszerencse.
Van egy jó hírem meg sok rossz
A tél közeledtével borítékolhatóan megindulnak felfelé az energiaárak, de a mostani, kirívó szintű drágulás mögött nem csak az áll, hogy elkezdett hidegebbre fordulni az idő. A nemzetközi gázpiacot most elsődlegesen az pörgeti, hogy a nagy gazdaságok a vártnál sokkal gyorsabban pattannak vissza a koronavírus-krachból, és nyakló nélkül vásárolják a földgázt.
Ázsia rárepült a piac cseppfolyósgáz-készleteire, és a kontinensen belül persze különösképpen Kína aktivizálta magát a bevásárlás terén. A kommunista nagyhatalom az előrejelzések szerint idén 8,4 százalékkal több gázt importál, mint tavaly, ezzel jóval nagyobb tengeri szállítókapacitást köt le Katarból - ennyivel kevesebb szállítmány indulhat meg a világ más tájai felé az olajországból.
Az USA-ból egyre kevesebb palagáz érkezik, miután nyomás alá kerültek a szolgáltatók a kitermelés - a repesztéses módszer - környezetkárosító hatásai miatt. Mindeközben pedig Oroszország is visszafogta a vezetékesgáz-szállítását, a kritikus hangok azt gyanítják, hogy egyrészt a gázárak magasban tartása érdekében, másrészt azért, hogy nyomást gyakoroljanak a regulátorokra, akik még nem engedélyezték a nemrég elkészült Északi Áramlat 2 vezeték üzembe helyezését - melyet értesülések szerint az oroszok október elsejére terveznek.
Ilyen nincs, és mégis van
A kínálat tehát szűkül, a kereslet nő - Nagy-Britanniában pedig múlt hétfőn konkrétan új csúcsra drágult az áram, mint hogy a szigetország minden igyekezete ellenére abban a helyzetben találta magát, hogy az energiapiaca túlzottan függ a gáztól. A külső okok mellett a háztájiak is sokrétűek. Az egyik az, hogy az Egyesült Királyság a klímaváltozás fékezése érdekében elkezdett rámenni a szélenergiára. Csakhogy balszerencséjére, ahogy egész Észak-Európában, úgy náluk is csak visszafogottabban fújt a szél idén nyáron - konkrétan olyan alacsony átlagos szélsebességet állapítottak meg, mint 1961 óta soha.
A szükséges elektromos áramot így egyrészt gázerőművekkel teremtették elő - alapesetben is még mindig ez úton érkezik a brit áram nagyjából fele - , miközben a Rough gáztározó 2017-es bezárása óta az Egyesült Királyságé Európa egyik legszűkösebb gáztárolási kapacitása. A Guardian összesítése szerint jelenleg az Európában tárolt gáz kevesebb mint 1 százaléka a briteké, akik így az éves gázfogyasztás több mint felét importból fedezik.
De a gáztározók már csak azért sem voltak valami telítettek, mert egész Európában különösen hideg volt a tavalyi tél, így a készletek alaposan megcsappantak. Szénerőművekkel pedig nem lehetett nagyon beszállni a termelésbe, mert azok közül több most is áll, karbantartás miatt - a zöld átállás jövőjére nézve pedig aggasztó, hogy az áthidaló megoldás atomenergiára se nagyon számíthat a szigetország, mert a nagy-britanniai atomerőművek közül több is még ebben az évtizedben be fog zárni.
A fentiek mind oda vezettek, hogy a gáz nagykereskedelmi ára most a két évvel ezelőttinek több mint ötszöröse, emiatt pedig akár 12 százalékkal is megugorhatnak a brit háztartások egész évre számolt energiaköltségei a következő hónapban.
És, mintha ez még nem lett volna elég a briteknek, múlt héten le kellett állítaniuk az egyik legfontosabb energiakábelüket, mely Franciaországól importálta az áramot, miután tűz ütött ki a kábel kenti átalakítóegységében. És nem pár hétre, hanem a legkritikusabb időszak teljes egészére szól a leállás: a vezetéken jövő márciusig nem szabad áramot importálni. Egész télre kirúgták az energiapiac egyik erős lábát.
Hogy valahogyan betömje az energialyukat, az ország most extra pénzt fizet a még üzemelő szénerőműveknek, hogy azok extra rövid értesítéssel termeljenek plusz áramot az energiaínség közepette. Ezzel persze megugrik az üvegházgáz-kibocsátás, de jelenleg nem mutatkozik jobb megoldás a probléma kezelésére.
A helyzet ijesztő, de a hivatalos hangok még csitítanák a kedélyeket. Peter Atherton energiaügyi szakértő szerint az ugyan nem valószínű, hogy ezen a télen a világ elérne oda, hogy nem lesz elég gáz a piacon a kereslet kielégítésére, és emiatt azt porciózni kell, de így is, mára sokkal nagyobb lett ennek a valószínűsége, mint a '90-es évek óta bármikor.
Kwasi Kwarteng brit gazdasági miniszter szerint pedig nem fog olyan előfordulni, hogy az emberek ne tudják fizetni a villanyt és a fűtést az otthonaikban. Egyébként a brit háztartások nagyjából 85 százaléka gázzal fűt.
A fuvallat meg a kártyavár
Egyik láncreakcióból következik a másik. Az energiaárak múlt hét eleji csúcsra törése a múlt hét közepére már bezárásra kényszerített két műtrágya-gyárat, több acélgyár pedig most már szünetelteti a termelést az energiafogyasztási csúcsidőszakban. Már olyan rémálom-forgatókönyvek terjednek, hogy az energiaínség miatt a '70-es évek vége óta először ismét háromnapos munkahetekre kell felkészülni a gyárakban télen, de erre az volt a kormányzati riposzt, hogy a brit gáztárak robusztusak, és ez a háromnapos munkahét csak riogatás és félrevezető. Ehhez képest a brit kereskedelmi kamara szerint a gyárak pontosan ezt fontolgatják - annyi kiegészítéssel, hogy egyelőre a négynapos munkahét verziója is játszik.
A műtrágya-gyártás válsága pedig sokkal messzebbre mutat, mint az elsőre nyilvánvaló lehet. A gyártási folyamat egyik mellékterméke ugyanis az ipari szén-dioxid, ami pedig egyebek mellett az élelmiszeriparban játszik óriási szerepet. Attól lesz szénsavas például az üdítő, azzal kábítják el az állatokat a vágóhídon, illetve annak segítségével hűtik a szállítás és tárolás során a húsipari készítményeket, valamint ennek segítségével tartósítanak egy sor csomagolt terméket.
A pár nappal ezelőtti állás az volt, hogy a vágóhidak hamarosan már nem fogják tudni szén-dioxiddal elkábítani a levágásra váró jószágot, és húsipari képviselők szerint ebben az esetben muszáj lesz már a sertéstelepeken levágni a vágóhídra szánt állatokat, gyakorlatilag megsemmisítve így a húsukat. Ha a disznótelepesek tényleg erre kényszerülnek, akkor ez lesz az első tömeges húsállat-pusztítás a szigetországban a húsz évvel ezelőtti száj- és körömfájás járvány óta. Két vágóhíd a hét elején már jelezte, hogy kevesebb mint egy hétre való széndioxid-tartalékuk van már csak, egy feldolgozóüzem pedig csak "pár napra való" gáz felett rendelkezhet, úgy, hogy nem érkezik széndioxid-utánpótlás. Egyes vágóhidak a kábítógáz híján át tudnak állni a kevésbé humánus elektromos kábításra, de több üzemeltető ezt nem tudja megtenni.
Ez a horror-forgatókönyv végül az utolsó pillanatban meghozott kormányzati intézkedések miatt nem fog megvalósulni - erről rövidesen bővebben írunk.
Mivel a műtrágya-gyártás is gáz felhasználásával történik, a norvég központú Yara International vegyipari vállalat arról tanácskozott pénteken, hogy a felszökő gázárak miatt 40 százalékkal csökkenti az ammóniumnitrát-termelését hat európai üzemében, köztük egy nagy-britanniaiban is, még tovább súlyosbítva a széndioxid-ínséget (is). Hogy ez milyen mértékben ront a már amúgy is tragikus helyzeten, azt leginkább az jelzi, hogy a két, múlt héten bezárt, amerikai tulajdonú műtrágya-gyár felelt a brit ipari széndioxid-termelés 60 százalékáért, ennyi tehát már most, még a norvég csökkentés előtt kiesett.
És mivel a szén-dioxid bizonyos orvosi beavatkozásokhoz is szükséges, a brit állami kórházak is elkezdtek azon aggódni, hogy hamarosan egyes műtéteket el kell majd halasztaniuk. Valószínűleg az ő működésük kevésbé van veszélyben, a kormány pedig minden erejével igyekezett megnyugtatni a kórházakat.
Csődhullám jöhet
A gyárak, vágóhidak és sertéstelepek mellett más vállalati áldozatai is vannak már a krízisnek. A kisebb brit energiakereskedő cégek a felszökő árak miatt egyre kevésbé tudják ellátni az ügyfeleiket gázzal, a predikciók szerint többségük nem is fogja túlélni a telet.
Az elmúlt öt hét alatt öt energiaszolgáltató ment csődbe, ezzel több mint félmillió háztartást kellett vészmegoldásként átsorolni más szolgáltatókhoz. A várakozások szerint hó végéig újabb négy szolgáltató jelenthet csődöt, és ha ez bekövetkezik, újabb 1 millió háztartást kell átsorolni. Egy elemzés szerint ez oda vezethet, hogy abból a 70 szolgáltatóból, mellyel a szigetország az évet kezdte, végül csak 10 éli túl a mostani krízist.
Már az Egyesült Királyság hatodik legnagyobb energiavállalata, az 1,7 millió háztartást kiszolgáló Bulb is mentőcsomagot kért - alternatív megoldásként pedig a befektetőkhöz fordulhat, de a Financial Times szerint egy másik gázkereskedővel való vegyes vállalat indítása, vagy egy konkrét összeolvadás is terítéken van, mint vészmegoldás.
A brit gazdasági miniszter, Kwasi Kwarteng energiaipari krízis-megbeszélésekkel töltötte a hétvégéjét, majd a cégekkel folytatott találkozók után hétfőre egy kerekasztal-válságtanácskozást is összehívott az iparági vezetőkkel.
Kwarteng azt mondta, ha a kisebb gázkereskedők nem húzzák ki a tél végéig, akkor a kormány nem siet a segítségükre, hagyni fogják, hogy csődöt jelentsenek, az ügyfeleiket pedig átadják azoknak a nagyobb szolgáltatóknak, melyek a legalacsonyabb gázárakat kínálják. A kormány nem akar mentőcsomagokat osztogatni "rosszul menedzselt" cégeknek, foglalta össze még lényegretörőbben Kwarteng álláspontját a Guardiannek egy neve elhallgatását kérő iparági vezető.
Már a karácsonyt is le akarták fújni
Az iparági szereplők mellett már aggódtak az élelmiszer-ellátásért az "egyszerű" állampolgárok is. Olyan fotók kezdtek terjedni a közösségi médiában, melyek sebesen gyérülő húskészítmény-kínálatot mutatnak különböző boltok polcain.
Ha a vásárlók aggódtak, akkor a kiskereskedelmi szereplők már egyenesen rettegtek. Az Iceland nevű, fagyasztott termékekre specializálódott brit áruházlánc vezetője azt nyilatkozta kedden, hogy a széndioxid-hiányt már "jóval karácsony előtt" megérzik majd a boltok, sőt, az energiakrízis hatásai már néhány napon belül elkezdhetnek megmutatkozni a raktárkészletekben.
Richard Walker drámaian úgy fogalmazott a BBC rádióműsorában, hogy ez már rég nem arról szól, hogy rendben lesz-e a karácsony vagy sem, hanem arról, hogy mozgásban tudnak-e maradni, hogy egyáltalán elérjenek a karácsonyig. Hétfőn már a brit Élelmiszer- és Italszövetség is levélben kért mentőcsomagot a kormánytól - a műtrágya-iparnak.
Dermot Nolan, az energiaellátást szabályozó szerv, az Ofgem volt vezetője a BBC Radio 4-nek nyilatkozva azt mondta, a válsággyűlés aligha tudja egy csapásra megoldani a gondokat, és a brit energiaárak várhatóan az egekben maradnak a következő három-négy hónapban is.
Az utolsó pillanatban rántották félre a kormányt
Minden adott volt tehát egy évtizedes távlatokban mérve is epikus összeomláshoz, ám úgy tűnik, az utolsó pillanatban sikerült megtalálni a megoldást - legalábbis a számtalan friss probléma közül a legégetőbbre. Hétfőn este a brit kormány megegyezett a két leállt műtrágyagyár tulajdonosával: pénzügyi gyorssegélyért cserébe újraindítják a termelést, így aztán megindul a melléktermék ipari szén-dioxid képződése is, vagyis megint jut majd elég kábító gáz a vágóhidakra, illetve hűtő- és tartósító anyag az élelmiszeripari lánc további szemeihez. És így megint megtelhetnek a boltok polcai, és nem maradnak éhen az emberek.
A Guardian szerint Kwasi Kwarteng abban állapodott meg a gyárakat tulajdonló amerikai CF Industries-szal, hogy a brit kormány a következő három hétben "limitált pénzügyi támogatással" száll be az egyik üzem működési költségeibe. A várakozások szerint ezen három hét alatt a széndioxid-piac alkalmazkodni fog a gáz világpiaci árához.
Kwarteng minisztériuma szerint ez a "kivételes rövid távú megegyezés" biztosítja, hogy azonnal újrainduljon a termelés az Észak-Yorkshire megye határán működő üzemben. A CF Industries másik, Chesire-megyei gyára azonban továbbra is zárva marad. Kwarteng a gyorssegélyről egyébként azt is elmondta, hogy az összeg előteremtésének és folyósításának a pontos terve még kidolgozás alatt áll.
A brit élelmiszeripar azonban, ha csak óvatosan is, de már most fellélegzett. Ian Wright, a brit Élelmiszer- és Italszövetség vezérigazgatója arról beszélt egy tegnapi rádióinterjúban, hogy ha a széndioxid-termelés a hét vége előtt megfelelő léptékben újraindul, akkor annak elégnek kell lennie ahhoz, hogy a sertés- és baromfifeldolgozás a normálishoz közeli állapotban folytatódjon.
Úgy tűnik tehát, hogy az állatokat az elpusztításuk helyett továbbra is levágni kell, lesz hús a hentespultokban, a karácsonyt pedig nem kell lefújni. Azzal együtt maradt még gond bőven. A predikciók szerint ugyanis az egész évre számolt energiaköltségek jövő havi, 12 százalékos, vagyis átlagosan mintegy 139 fontos hízása után tavasszal még nagyobb áremelkedés várható, akkor további 178-294 fonttal drágul majd meg éves szinten britek millióinak az élete a gáz- és villamosenergia-piaci árak további emelkedése miatt.
A brit kormány ezért most azt is vizsgálja, hogyan tudná visszafogni az energiaszámlák növekedését a legszegényebb háztartásoknál.
