Parlament előtt van immár a Magyar Nemzeti Bank (MNB) működését szabályozó törvény módosítási tervezete, amivel a központi költségvetés mentesítené magát a jegybank felhalmozódott veszteségének megtérítése alól.
A 2013 óta élő törvény módosításának fő üzenete alapján:
„Ha a saját tőke hosszabb ideig a jegyzett tőke szintje alatt van, a központi költségvetés terhére közvetlenül az eredménytartalék javára történő térítéssel biztosítani kell, hogy elfogadható időn belül legalább a jegyzett tőke mértékének megfelelő mértékű saját tőke álljon az MNB rendelkezésére a pénzügyi függetlenség elvének való megfelelés érdekében.”
Ez cinikus értelmezésben azt jelenti: majd lesz valami.
Az MNB leginkább a forintárfolyam mozgása és az elmúlt évtized gazdaságélénkítő lépései miatt a belátható években nagyjából 2 ezer milliárd forint veszteséget halmoz fel. Ezt az államnak kellene fedeznie, lévén a jegybanknak nem a profittermelés a feladata, hanem elsősorban az árstabilitás biztosítása, vagyis az infláció kordában tartása.
Idén az éves átlagos infláció 15 és 20 százalék között alakulhat, és az MNB saját prognózisa szerint 2024-ben is bőven a 3 százalékos célérték felett lehet a ráta. Az MNB kiegészítő eszköztárával korábban gátat tudott szabni annak, hogy 400 felett legyen az euró-forintárfolyam, de a mostanra kialakult mérséklődési pályán nézve is igen magas, az alapkamatnak megfelelő 13 százalékos alapvető rátával kell kalkulálnia minden piaci szereplőnek.
A tervezet szövegezése megfelel azoknak az állásfoglalásoknak, amelyeket eddig az Európai Központi Bank (EKB) is kiadott. Ugyanakkor nyitva hagy több kérdést, amelyeket az EKB eddig nem tudott, vagy nem akart megválaszolni.
Mit jelent például az, hogy „hosszabb idő”, és mit jelent az, hogy „elfogadható idő”? Ezek azért lényeges kérdések, mert az EKB eddig az aggodalmát fejezte ki, hogy egy elhúzódó adósságrendezés keretében a meglévő veszteségállomány tovább nő, és elvárja, hogy az állam ezért helytálljon. Márpedig az állam ezt épp elkerülné, a törvény indoklásában is ezért emeli ki egy rugalmasabb szabályrendszer fontosságát.
„Az új szabályozás flexibilis megközelítést tesz lehetővé és egyúttal hatékonyabb is azáltal, hogy nem a tőkepótlás konkrét módját, hanem az Európai Központi Bank által meghatározott kívánt állapot elérését tűzi ki célul.”
A kívánt állapot pedig eleve képlékeny: legyen árstabilitás, és működjön a monetáris transzmisszió, vagyis a jegybanknak legyen meg a kellő mozgástere, hogy teljesítse fő feladatait, az állam pedig ehhez biztosítsa a fedezetet.
A törvény a függetlenség hangsúlyozása érdekében a kérdéskörben nagyobb beleszólási lehetőséget biztosít a Költségvetési Tanácsnak. Véleményes, hogy ez mekkora súllyal bír, lévén a tanács egyik tagja történetesen a jegybank elnöke.
