Vizsgálatot indított kedden a párizsi ügyészség a Mediapart francia oknyomozó portál két újságírójának panasza nyomán, akik azt állítják, hogy a telefonjukat megfigyelték a Pegasus izraeli fejlesztésű kémszoftverrel.
Vasárnap hozta nyilvánosságra 17 médiaszervezet közösen egy oknyomozó projekt eredményeit, amelyek szerint az NSO izraeli cég által kifejlesztett kémszoftverrel világszerte legalább 180 újságíró, 600 politikus és 85 emberi jogi aktivista, valamint 65 vállalatvezető okostelefonját törték fel. Az ügyben Magyarország is érintett, az oknyomozó anyag szerint az Orbán-kormány is vásárolt Pegasus-szolgáltatást, mellyel több a kormánynak nem kedves politikust, üzletembert, civil jogvédőt és oknyomozó újságírót vettek célba.
Az ügy francia leágazására visszatérve, a Mediapart portál a Twitteren azt állította, hogy a marokkói titkosszolgálat használta a Pegasus szoftvert arra, hogy megfigyelje két újságírójának telefonos adatait. A marokkói kormány hivatalos közleményben utasította vissza a vádat, amelyet "alaptalan és hamis állításnak" minősített. A párizsi ügyészség közleményében nem említette Marokkót, csak annyit közölt, hogy a kiberkémkedéshez köthető számos potenciális bűncselekmény gyanújával kezd vizsgálódni.
A Mediapart beadványához hasonló panaszt fog tenni várhatóan a Le Canard Enchainé című szatirikus hetilap egy volt újságírója is, aki állítása szerint ugyancsak a Pegasus kémprogram egyik célpontja volt, és emiatt maga is az igazságszolgáltatáshoz fog fordulni. A Pegasus kémprogrammal okostelefonokat lehet megtámadni: az eszközön tárolt üzenetekhez, fotókhoz és kontaktlistákhoz is hozzá lehet férni, sőt akár a tulajdonosának telefonbeszélgetésit is le lehet vele hallgatni.
A Pegasus-ügy kirobbanása világszerte felháborodást váltott ki jogvédők, médiavállalatok és vezető politikusok körében. Az NSO ugyanakkor biztosított afelől, hogy az általa kidolgozott szoftver kizárólag azt a célt szolgálja, hogy terrorista vagy más bűnügyi hálózatok leleplezése érdekében a titkosszolgálatok adatokat tudjanak gyűjteni.
Az oknyomozó projektben részt vevő sajtóorgánumok között szerepelt a francia Le Monde, a brit The Guardian és az amerikai Washington Post című napilapok is. Itthon a Direkt36 két oknyomozó újságíróját hallgatták le a szoftverrel, illetve a Hvg egy ex-munkatársát, aki nem volt oknyomozó, de egy alkalommal kényes témáról - egy szír menekült ügyéről - írt. A megfigyelt magyar médiamunkások között még ott van egy fotóriporter és egy további újságíró is, róluk azonban közelebbit nem tudni.
A tényfeltáró újságírók számára a párizsi székhelyű Forbidden Stories nevű újságírócsoport és az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet bocsátott rendelkezésre egy 50 ezer telefonszámot tartalmazó listát, amelyen az NSO ügyfelei által 2016 óta kiválasztott potenciális célpontok szerepeltek.
Idehaza aligha indul vizsgálat a lehallgatások ügyében, legalábbis a kormány eddigi magatartása alapján erre lehet következtetni. Pintér Sándor belügyminiszter, Varga Judit igazságügyi miniszter, illetve Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is lényegében arról beszélt az ügy kapcsán, hogy egyrészt nem tudnak ilyesmiről, másrészt meg itthon minden megfigyelés jogszerűen történik - tehát a kormány álláspontja szerint nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbhaladni.
A helyzet lehet, hogy más lenne, ha a magyar újságírók lehallgatását az oknyomozó anyag nem az Orbán-kormányhoz, hanem egy másik ország kormányához kötné, mint ahogy a párizsi nyomozás sem a Macron-kormány ellen indult.
(via MTI)
