Az északi, skandináv népekre mindig irigykedve tekintettek más nemzetek fiai. Valamilyen rejtélyes oknál fogva mind a gazdaságuk, mint a társadalmuk mintaértékűvé vált, de utánozni nem nagyon sikerült más államoknak. Mit tudnak ők, amit mi nem? Hétvégén, Budapesten egy konferencia keretében próbálták megtalálni a választ.
Az ENSZ megbízásából készített egy felmérést a Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata nevű szervezet. A World Happiness Report 2012 óta készül el.
A legfrissebb felmérés 155 országot rangsorol az egy főre jutó GDP és a várható egészséges élettartam alapján. A kutatásban részt vevők egy tízes skálán értékelték, hogy mekkora támogatásra számíthatnak a társadalomtól, ha bajba kerülnének, mekkora szabadságot élveznek életük fontos döntéseiben, mennyire érzik korruptnak a társadalmat, amelyben élnek, és mennyire gondolják nagylelkűnek magukat.
Az eredmények azt mutatják, hogy az északi népek jóval kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet élnek, mint az Egyenlítőhöz közelebb eső területeken működő társadalmak. A skandináv modell erős szociális hálón alapul, az oktatás modernizálásán, az egyéni autonómia tiszteletben tartásán, a vállalkozási szabadság kiteljesítésén.
Más társadalmakban is vannak kísérletek a boldogabb élet feltételeinek megteremtésére, de ezek a próbálkozások nem hoznak akkora sikert, mint amit Norvégiában, Svédországban, Finnországban vagy Dániában tapasztalni. Mi a titok? – kérdezi mindenki.
A válaszhoz közelebb kerültünk egy múlt hétvégi konferencián. A magyar-skandináv kapcsolatok ápolásán dolgozó Skandináv Ház Alapítvány öt előadót hívott meg, akiknek a segítségével jobban megértettük, miért működik az északon, ami nem tud olyan jól működni délebbre. A konferenciát a Think:Nordic, vagyis Gondolkodjunk úgy, mint az északiak címmel hirdették meg.
A telt házas rendezvényen – ahol megjelent a norvég, a svéd és a finn nagykövet is - öt előadó beszélt munkásságáról. Látszólag semmi nem kötötte össze a finn, az izlandi vagy éppen norvég vendégeket.
A géntudományban járatos izlandi kutató a genetikában rejlő orvostudományi lehetőségekről, ezzel összefüggésben pedig az etikai problémákról (mire használhatja fel, és mire nem a géntérképpel foglalkozó vállalkozás az alanyok adatait) tartott előadást. Egy másik előadó a koppenhágai kerékpáros mozgalom sikereiről beszélt. A dán főváros az egyik leginkább kerékpár-barát hely, s mozgalmukat minden párt támogatja.
Aztán szó esett még a vállalkozóbarát üzleti környezetről, a klímakutatásról, valamint a médiatér fejlődéséről. A norvég producer arról beszélt, hogy neki, mint közszolgálati televíziósnak az a feladata, hogy a norvég kultúrát, hagyományokat, természetet magas színvonalon mutassa be, mert a norvég emberek előfizetéseiből élnek.
A konferenciát szervező Varga Veronika szerint olyan területekről válogatták össze az előadókat, amikben vagy nagyon elöl járnak a skandinávok – mint például a start-up mozgalom, a városok élhetőbbé tétele vagy a fenntartható fejlődés – vagy maga a téma volt izgalmas, unikális – mint a slow tv vagy a genetika.
A „titkos vágyuk” pedig az volt, hogy átjöjjön az üzenet: a skandináv eredményesség és siker titka a társadalomban van. A nagyon erős, nagyon jól működő demokratikus berendezkedésben és a gondoskodó társadalomban. Fontos még a bizalom és a kompromisszumkészség. Ezek Varga Veronika szerint eminens módon lejöttek a konferencián.
Végül azt kérdeztük, nem egészen témába vágóan, hogy mit tudnak rólunk, magyarokról ott fenn északon. Inkább a politikai információk jutnak el hozzájuk, vagy a kulturális, turisztikai tudásuk mélyebb? Varga Veronika szerint főleg mint utazási célpont ismert Magyarország, azon belül is kiemelten Budapest. A vidéki Magyarországról viszont alig vannak ismereteik, még a Balatont ismerik a legtöbben. Tapasztalatai szerint a dánok általában rendszeres újságolvasók, követik a híreket, így értesülnek az európai, és ezen belül a magyar politikai történésekről.
