A vártnál nagyobb mértékben, 6,8 százalékkal csökkent a kínai gazdaság az első negyedévben az előző év azonos időszakához képest. A visszaesés meghaladta az elemzői konszenzust, előzetesen ugyanis 6,5 százalékos csökkenéssel számoltak. A járvány miatti korlátozások miatt a visszaesést nem meglepő, érdekesség ugyanakkor, hogy az idei év első három hónapjában első alkalommal zsugorodott a GDP, azóta, hogy 1992 első negyedévében elkezdték publikálni a negyedéves adatokat. Ha nem éves, hanem negyedéves bázison nézzük a számokat, akkor még nagyobb visszaesés látható, hiszen a kínai GDP 9,8 százalékkal esett vissza a múlt év utolsó hónapjaihoz képest.
Az első negyedéves bezuhanás után várhatóan elkezdődik majd a kilábalás, ennek előjele lehet, hogy szintén péntek hajnalban publikált márciusi ipari termelési adatok már a konszolidációt vetítik előre. Ez ugyanis a vártnál jóval kisebb mértékben, 1,1 százalékkal esett vissza márciusban éves összehasonlításban. Havi összevetésben pedig kilőtt a kínai ipar, hiszen 32 százalékos volt a bővülés.
Az adatok alapján az látszódik, hogy az első negyedéves gazdasági visszaesés mögött a belső piaci problémák állnak, hiszen a beruházások, az állóeszköz felhalmozás és ami talán a legfontosabb, a kiskereskedelem is "letérdelt", utóbbi közel 20 százalékkal zuhant.
Az elemzők ugyanakkor a pozitív ipari adat ellenére arra figyelmeztetnek, hogy az egyre fejlődő belső piac ellenére a kínai gazdaság továbbra is brutális exportgépezet, ott pedig a második negyedévben jön majd a fekete leves. A kínai termékek legfontosabb piacain, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában csak március második felétől kezdett eldurvulni a járvány. Ezekben az államokban áprilisban még biztosan, de könnyen lehet, hogy a negyedév további hónapjaiban is korlátozások lesznek, így a kínai gazdaság könnyen lehet, hogy egy keresleti sokkal is szembe kell, hogy nézzen.
A számokat persze lehet szépíteni, ha a kínai gazdaság elkezd "raktárra termelni", a jegybanki és kormányzati programok elég bőkezűek, így átmenetileg komoly likviditással támogatják meg az ottani vállalatokat. Az ugyanakkor komoly bizonytalansági tényező, hogy nyugaton mikor áll vissza az élet a korábbi kerékvágásba, és mikor pörög fel újra a kínai termékek iránti kereslet. Hosszabb távon az is kérdéses, hogy a globális nagyvállalatok a termelést tekintve mennyire akarnak ennyire multinacionálisak lenni, a járvány első fázisában ugyanis számos szakértő azon az állásponton volt, hogy a korábban kihelyezett termelés egy része a jövőben visszatérhet az Egyesült Államokba, illetve az Európai Unióba.
