Hétfőn a tőzsdéken történelmi érdekességnek lehettünk tanúi, a kifutó határidős olajtermék ára negatív lett, vagyis nem a vevők, hanem az eladók fizettek azért, hogy átvegyék tőlük a terméket. Akkor néhány szakértő csak átmeneti anomáliaként utalt a történtekre, ennek azonban ellentmondani látszik, hogy kedden és szerdán immár nem csak "technikai okok" miatt esett egy kifutó kontraktus, hanem minden határidőre csökkentek az árak. Az Európában meghatározó fajta, a Brent például szerda reggel 16 dollár alá is becsúszott, ilyen alacsony szinten pedig az elmúlt két évtizedben soha nem járt. Ennél is rosszabbul nézett ki a WTI, amely az éjszaka folyamán 10 dollár alatt is járt. Igaz szerda délelőtt némileg emelkedtek az árak, majd délután felgyorsult az emelkedés, és 15 dollár fölé szökött a WTI árfolyama, míg a brent 22 dollárig jutott. Más kérdés, hogy néhány hónapos távolságból nézve így is nagyon nyomott szinteket láthatunk.
Ráadásul világszerte úgy látják az elemzők, hogy tartósan alacsony szintekre kell berendezkedni. A várakozások szerint a járvány elmúltával is lassan éri csak utol a kereslet a kínálatot, így tartós túlkínálat várható, és az árak csak lassan fognak emelkedni. Ha megnézzük a határidős árakat, amelyeken most kereskednek a tőzsdéken, akkor azt láthatjuk, hogy jövőre még jellemzően 30 dollár körüli szintek láthatóak, de a mostani várakozások szerint még 2022-ben sem fogja elérni a WTI a 40 dolláros hordónkénti szintet. Pedig a járvány kitörése előtti időszakban ennél magasabb volt a tőzsdei kurzus.
A vártnál lassabb lesz a gazdasági talpraállás?
Ha a következő két évre vonatkozó szint nem csak pillanatnyi megingás, hanem néhány nap, vagy egy-két hét múlva is hasonló lesz a kurzus, az nem csak erre a piaci szegmensre, hanem általában a gazdaság egészére fontos üzenetértékkel bír. Ugyanakkor, amit most látunk az Howard Marks, az Oaktree Capital Management alapítója szerint nem pánikreakció, hanem logikus piaci folyamat, amit a kereslet csökkenése és a tározói kapacitások véges szintje indokol. A fogyasztás visszaesése egyébként igen drasztikus, a járvány nyomán, míg korábban napi 90 millió hordó volt a világ napi olajfogyasztása, ez mára napi 65 millió hordóra esett.
Az ilyen kilengések nem szerencsések, de az elmúlt hónapokban a politikusok és a gazdasági potentátok is arról beszéltek, hogy néhány nehéz hónapot követően visszatér az élet a normál kerékvágásba. Az olaj várható jövőbeni szintjét jelző határidős árfolyamok viszont mintha nem ezt tükröznék. Éppen ezért a szakértők egy része a hosszútávon is nyomott árfolyam kapcsán már arról beszél, hogy ez jelzésértékű, azt mutatja, hogy korántsem szabad olyan gyors gazdasági regenerálódásra számítani, ahogy azt a politikusok el szeretnék hitetni, vagy amit az előző két heti részvénypiaci mozgás alapján feltételezhetünk.
A jövőbeni árak azt sejtetik, hogy a kereslet sokkal lassabban fog visszatérni a néhány hónappal korábbi szintre. Ez pedig azt sejteti, hogy az alapanyag, illetve az abból készülő végtermékek legnagyobb fogyasztóinak a helyzete nem fog a járvány lecsengésével hirtelen visszaállni a tavalyi szintre. Ha pedig a vegyipari vállalatok, szállítmányozók, a közlekedési cégek, a légitársaságok vagy akár a magánszemélyek üzemanyagfogyasztása tartósan alacsonyabb marad, az a mostani közgazdasági logika alapján azt jelentheti, hogy a gazdasági válság elhúzódhat. Ha a turizmus vagy a logisztika szintje jócskán elmarad a korábbiaktól (amik például az alacsonyabb üzemanyag-fogyasztásban köszönnek vissza), akkor komoly paradigmaváltásra lenne szükség, hogy más szektorok ezt a kieső gazdasági teljesítményt ellensúlyozzák.
Az olaj egy újabb válságot okozhat
Az olajpiacon a nagy kitermelők közötti versengés mellett a koronavírus-járvány volt az, ami lejtőre tette az árakat. Ugyanakkor a mostani helyzet már azzal fenyeget, hogy ez tovább gyűrűzik és egy, a járványnál is nagyobb veszélyeket rejtő probléma elé nézhetünk. Michael Moebs, a Moebs Services pénzügyi tanácsadó cég vezérigazgatója például azt mondta, hogy az olajárak zuhanása az egyébként is mélyponton lévő kamatlábakat tovább tolhatja lefele. A szó szerint nulla, ad absurdum negatív kamatlábak pedig erősen negatív következményekkel járhatnak a bankokra, és destabilizálhatják a pénzügyi piacokat, amelyeket már megrázkódtatás ért a koronavírus-járvány miatt.
Fontos kiemelni, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi időben rengeteg pénzt fordítottak a korábban nem, vagy csak nagyon költségesen kitermelhető energiahordozók felszínre hozatalára. A palaolaj és a palagáz révén az Egyesült Államok a korábbi kiszolgáltatott helyzet után egyenesen expotőr lett. A mostani árszinteken viszont masszívan veszteséges az energiavállalatok működése. Ha az összes forrást nézzük (tehát a palaolajnál olcsóbban elérhető tengeri és szárazföldi olajbányászatot is), az amerikai termelők közgazdaságtanból ismert úgynevezett üzembezárási pontja 20 dollár felett van, a palaolaj esetében pedig 30 dollár legalább kell a veszteség elkerüléséhet. A 10 dolláros szint tehát azt jelenti, hogy a szektor vállalatai óriási veszteségeket kell, hogy benyeljenek, és sokan csődbe juthatnak, a bedőlő hitelek pedig a bankokat és kötvénytulajdonosok számára jelenthet veszteséget.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az energiahordozók kitermelése még egy szempontból nagyon fontos az amerikai gazdaságnak. Jim Burkhard, az IHS Markit alelnöke azt hangsúlyozza, hogy az olaj- és gázipari beruházások az elmúlt 10–15 évben az USA-ban mind a beruházások, mind a foglalkoztatás szempontjából fontos forrássá váltak. Az árak csökkenése miatt a tulajdonosok leállítják és újragondolják a beruházásokat, ami megint csak visszahat a teljes amerikai gazdaságra, és csökkenti az ottani GDP-t. Hasonló a helyzet az elbocsátásokkal: a kisebb vállalatok, amelyeknek nincsenek komoly tartalékuk szinte biztosan kirúgják a dolgozóikat, és csak akkor vesznek fel új embereket, ha az árak nyereséges működést tudnak biztosítani.
Végül, de nem utolsó sorban nem szabad megfeledkezni a tovagyűrűző hatásokról sem, amelyek megint csak széleskörűnek tűnnek. Hiszen nem csak az iparágat kiszolgáló beszállítókról és szolgáltatókról van szó, hanem a járműértékesítéstől a kiskereskedelemen át az ingatlanpiacig számos más szektort mélyen érinthetnek a mostani események.
A vámháború sem megoldás
Nehéz ebben a helyzetben okosnak lenni, és egyes szarkasztikus kommentárok szerint az amerikai elnök, Donald Trump ennél kevésbé komplex szituációban sem képes erre, miért sikerülne hát most neki. Az elnök ugyanis utalást tett arra, hogy a piaci folyamatok miatt felmerült az a lehetőség is, hogy kitiltják vagy ezzel egyenértékű vámokkal sújtják az importból származó nyers és finomított olajat az amerikai piacról. Az amerikai-kínai kereskedelmi konfliktus során láthattuk azt, hogy egy vámháború mennyire jó akár az amerikai, akár a világgazdaságnak, így a mostani recessziós környezetben Trump könnyen lehet, hogy „lábon lőné sajt magát”. Ez ugyanis vélhetőleg egy olyan nehezen felmérhető láncreakciót indítana el amely végül sokkal komolyabb negatív hatással járhat, mint ami nyereséget az eredeti lépéssel nyerne Washington.
