Mivé lesz a focibajnokság, ha immár tíz éve egy labdarúgásért rajongó miniszterelnök van hatalmon?
Adja magát a kérdés annak ismeretében, hogy az elmúlt évtizedben a lehetséges állami pénzpumpa számtalan formáját alkalmazta az Orbán-kormány. Kezdve a közvetlen költségvetési támogatásoktól az újonnan bevezetett TAO-rendszeren át egészen a sportolókat, focistákat vagy épp klubokat érintő adókönnyítésekig. Hogy ennek mi lett az eredménye azt hosszan lehetne ecsetelni, azoknak számtalan leágazásával együtt. Hogy ezek egybecsengenek-e a közel 10 évvel ezelőtt megfogalmazott célokkal, az már más kérdés és valljuk be, nehezen is értelmezhető.
A fociban elérendő célokat illetően ugyanis az az abszurd helyzet alakult ki, hogy mindig a rögzített célok igazodtak a realitásokhoz, nem pedig a valóságra alapozva tűztek ki elérhető, reális célokat. Persze, még így is akadnak gyakorlatilag elérhetetlen célkitűzések. Annak ellenére ugyanis, hogy a TAO-támogatás dedikáltan az utánpótlás-nevelést volt hivatott támogatni, s annak ellenére, hogy fiatal-kvótát vezettek be, sőt a külföldi játékosok mellőzését is preferálta a szövetség, a klubok ezekben az intézkedésekben nem voltak partnerek. De hisz miért is tették volna, hiszen az elmúlt 10 évben az NBI mezőnye mellett a klubok tulajdonosi háttere is teljesen átalakult. Ennek eredményeként ma már két kivétellel (Újpest és a most feljutott Gyirmót) minden NBI-ben induló csapat NER-lovag vagy kormányközeli személy tulajdonában van.
És bár a sportágba ölt milliárdok ellenére a hátország - az utánpótlás-nevelés vagy a megfelelői szakmai háttér - meglehetősen gyenge lábakon áll a mai napig, a látványos sikerek (EL-ben és BL-ben induló csapatok, melyek képesek az őszt is megélni) elkezdtek szállingózni az elmúlt pár évben. Ám ez nem minőségi fejlődés eredménye, csak a bőségszarunak köszönhető.
Sokkal könnyebb sikert elérni ha van pénz felvásárolni az NBI-ben erősítésnek számító külföldi, alacsonyabb osztályból érkező játékosokat.
Röviden így lehetne összefoglalni, minek köszönhetőek elsősorban az elmúlt pár évben összejött klubsikerek. A magyar bajnokság évtizedes átalakulása a nemzetközi adatokban és a bajnokság bizonyos mutatóiban is visszaköszön. Az NBI-es nyitányra hangolódva a Transfermarkt segítségével megnéztük:
- milyen értéket képvisel most az NBI és mennyit tíz évvel ezelőtt,
- milyen arányban vannak a külföldi játékosok most és volt tíz éve,
- mennyi a játékosok átlag életkora most és mennyi volt a 2011/12-es szezonban.
Hogy teljes képet mutassunk a foci évtizedes változásáról, pár régiós bajnokságnál is megnéztük a változásokat, így:
- a lengyel,
- a cseh,
- a szlovák,
- az ukrán,
- a román,
- és a horvát első osztályt.
Tíz év ugyanakkor rengeteg idő és mint az Magyarországon is megtörtént, előfordult, hogy megváltozott az első osztály csapatszáma. Erre az NBI mellett a román, horvát és a lengyel bajnokságban volt példa. A magyar élvonal 16-ról 12-re, a román 18-ról 16-ra, a horvát 16-ról 10 szereplősre csökkent mostanra, a lengyel ellenben 16-ról 18 csapatosra bővült. Utóbbi kivételével ezt úgy korrigáltuk az összehasonlíthatóság jegyében, hogy a 2011/2012-es szezonban annyi csapatot számoltunk, mint jelenleg van a bajnokságokban. Értelemszerűen a rangsor utolsó szereplőit vettük ki az egyenletből. Ezt a lengyelnél nem tudtuk megtenni, mivel bővülésről volt szó, így az Ekstraklasa csak informatív jelleggel szerepel az összehasonlításunkban.
Harmadával értékesebb a bajnokságunk
A Transfermarkt - cikkünk írásakor érvényes - adatai szerint az NBI-ben szereplő csapatok összértéke 131 millió euró, ami harmadával, 33 százalékkal több a tíz évvel ezelőttinél. Látványos a javulás, ami annak köszönhető, hogy a piacon jobban értékelt játékosok is lehetőséget látnak a magyar csapatokban. Ám ennek ellenére nem került előkelőbb helyre hazánk a régiós rangsorban, pont ugyanúgy csak a szlovák liga van mögötte, mint tíz évvel ezelőtt volt.
A régióban egyébként nem magától értetődő az, hogy értékesebbé váltak volna a bajnokságok. Az ukrán és a román bajnokságban szereplő csapatok értéke is egyaránt csökkent, ám míg az ukrán bajnokság megőrizte régiós éllovas szerepét, a román élvonalat három liga is beelőzte:
- a lengyel,
- a horvát
- és a cseh bajnokság értéke is magasabb a keleti szomszédunkénál.
Utóbbi kettő egyébként még a magyar fejlődését is túlszárnyalta, hiszen a cseh keret értéke 75, a horváté pedig 74 százalékkal nőtt. A horvátok "menetelése" nemzetközi sportszakmai eredményekben is határozottan megmutatkozik: világklasszis játékosok, topligákban szereplő focisták és elismerésre méltó sikerek az európai és világbajnokságokon.
A régió egyik legöregebbje a magyar bajnokság
Míg 2011/12-ben még az átlagéletkort tekintve középmezőnyben szerepelt Magyarország a régióban, tíz év alatt ez gyökeresen megváltozott. Igaz ugyan, hogy a vizsgált bajnokságok esetében általános tendenciának látszik az átlagéletkor emelkedése, ám olyan mértékű öregedésre csak a cseh Fortuna Ligában volt példa, mint az NBI-ben.
Ma már a játékosok átlagéletkora 26 év kereken, tíz évvel ezelőtt viszont még csak 24,3 év volt, ami akkor tökéletesen beleidomult a mezőnybe.
A friss, 1,7 évvel magasabb adattal Magyarország a cseh bajnoksággal egyetemben átvette a régiós éllovas szerepét ebből a szempontból. Mögöttünk 25,4 évvel a román bajnokság szerepel, míg a régió legfiatalabb élvonala Horvátországban van. Itt 24,4 év a focisták átlagéletkora szemben a 2011/12-es 22,9 évvel.
Sokkal kevésbé nemzetibbek a nemzeti bajnokságok
Nagyot ment tíz év alatt az NBI a külföldi játékosokat tekintve is. Akárcsak az átlagéletkor esetében, úgy itt is az élre tört az NBI.
Míg 2011/12-ben a focisták 33,6 százaléka volt külföldi, ma már ez az arány 38,8 százalék.
Igaz, sokat nem kellett lépkedni a dobogó legfelső fokára, hiszen tíz éve is a régió második legkevésbé nemzetibb bajnoksága volt a magyar az ukrán liga mögött. Ez a tény a hazai utánpótlás minőségbelo és szakmai hiányosságaira enged következtetni. Velünk ellentétben azonban az ukrán Premier Ligában inkább a hazai focisták száma és aránya növekedett: 36,5 százalékról 20,3-ra mérséklődött a külföldi labdarúgók aránya.
Hasonló folyamat ment végbe Romániában is, a Liga 1-ben ma már a játékosok 27,6 százaléka külföldi szemben a korábbi 32,7 százalékkal.
Érdekes párhuzam egyébként, hogy pont azon bajnokságok összértéke csökkent, ahol kevesebb lett a nem hazai játékosok aránya.
Összefoglalva tehát az állami bőségszaru adta lehetőségek bár első ránézésre kedvezőtlen háttérfolyamatokat eredményeztek, valójában a trendek egyáltalán nem lógnak ki a sorból. Sőt, ha a legnagyobbakat vesszük alapul, akkor bőven lenne még hova fejlődni, hiszen például az angol Premier League-ben 66 százalék a külföldi játékosok aránya, az átlagéletkor pedig 26,4 év, vagy a Serie A-ban is 55,5 százalékról és 26,1 évről beszélhetünk.
Ám ott jellemzően nem szoros kormányközeli kapcsolatokkal rendelkező, állami közbeszerzéseken taroló és az állam pénzpumpájára rácsatlakozott tulajdonosok kockáztatnak egy-egy igazoláskor, hanem tőlük független üzletemberek, akiket oligarcháknak is lehet néhány esetben nevezni. Itthon az állam és a rá csimpaszkodó NER-lovagok próbálnak tartósnak látszó sikereket elérni, miközben a sportág jövője és minőségi fejlődése számára fontos részterületek, mint az utánpótlás-nevelés vagy szakmai, edzői bázis jóval kisebb figyelmet kap. Nyugaton, ahol nem telepedett rá az állam a bajnokságra, más arányok a jellemzőek.
