Valószínűleg senkit nem lepünk meg azzal a hírrel, hogy a világban hiány van félvezetőkből, chipekből, áramköri lapkákból – tehát azokból az alkatrészekből, amelyek ma már nemcsak csúcstechnológiás eszközökben, hanem egy szónikus fogkefétől az orosz hiperszonikus cirkálórakétákig mindenben ott vannak. A „chiphiány” néven emlegetett jelenségnek számos, egymást is gerjesztő oka van, közte a Covid visszaszorulása és a gazdaságélénkítésre kiszórt tömérdek pénz miatt megugró kereslettel, illetve a világpiac jelentős részét ellátó kínai üzemeket érintő nehézségekkel, és legújabban persze az ellátási láncokat újra felborító háborús helyzettel.
Mindezek a problémák persze a következő hónapokban, években persze megoldódhatnak, de a fellépő ellátási gondok – ahogy más iparágak esetében is – rádöbbentették a nyugati döntéshozókat is arra, hogy milyen veszélyekkel jár a mostanra kialakult állapot. Miközben a nyugati polgári és hadiipari cégek is milliószámra használják fel a különböző áramköri lapkákat, ezek gyártása túlnyomó részt a Távol-Keleten zajlik. A számítások szerint Ázsiában gyártják a világon készülő chipek 70-80 százalékát, egyedül Kínában pedig bő 30 százalékát. (Nagyon jelentős gyártó az a Tajvan is, amely pont a Kínával fennálló feszültség miatt nem tekinthető a legbiztosabb beszerzési forrásnak, idén például a chipgyártáshoz is elengedhetetlen homok tajvani exportját is megtiltották a kínai hatóságok.)
Chipgyártó, gyere haza!
A megoldás természetesen a gyártás „hazahozatala” lehetne, és úgy tűnik, erre komoly lépések is történnek. Az amerikai Micron, a főleg memórialapkáiról híres amerikai gyártó a napokban jelentette be, hogy 100 milliárd dolláros beruházással egy új gyártóközpontot épít fel a New York állam északi részén található Clay közelében. Ez a létesítmény a Micron szerint a világ legnagyobb félvezetőgyártó telepe lenne, és közel 50 ezer munkahelyet teremtene csak New York államban.
Az építkezés jövőre kezdődhet, a gyártás pedig az évtized második felében kezdődhet meg az első üzemegységekben. A teljes tervezett gyártókapacitást húsz év alatt érné el az üzem.
„Csúcskategóriás memóriagyártást hozunk az Egyesült Államokba, diverzifikált, ellenálló hazai ellátási láncokat építünk ki Amerikában, és nemzeti gazdasági biztonságot teremtünk, miközben nemzetbiztonsági szempontból is jelentős beruházást hajtunk végre”
- nyilatkozta Sanjay Mehrotra, a Micron ügyvezető igazgatója.
Ez csodálatosan hangzik, és persze nyilván így is lesz, ha a beruházás valóban a tervek szerint megvalósul, de van azért egy kis probléma. A félvezetőgyártás az Egyesült Államokban született, de mára a világ gyártókapacitásának csupán 12 százaléka van amerikai földön – és nem véletlenül. A számítások szerint legalább harmadával, de egyes vélemények szerint a felével lehetnek drágábbak a Távol-Kelet helyett az Egyesült Államokban készült chipek. Ezt az árkülönbözetet pedig valakinek meg kell fizetnie. A fogyasztók teherviselési képessége egyrészt véges, másrészt csak nagyon szigorú és célzott intézkedésekkel, például védővámokkal, importtilalmakkal lehet rávenni őket, hogy egy termékért mondjuk 40 százalékkal többet fizessenek – a hazafias érzelmek általában véget érnek a vékonyodó pénztárcáknál.
„Szükségünk lesz a szövetségi kormányzat, illetve az állami kormányzatok megfelelő támogatására, hogy áthidaljuk a 35-45 százalékos költségkülönbözetet, amely a tengeren túli gyártással szemben fennáll”
- fogalmazott Mehrotra korábban, amikor az amerikai gyártókapacitások visszaépítéséről kérdezték. Támogatás biztosan lesz, a Biden-adminisztráció előterjesztésére augusztusban, demokrata és republikánus képviselők szavazatait is begyűjtve fogadták el azt a törvényt, amely összesen 280 milliárd dolláros támogatást nyújt amerikai félvezető-gyártókapacitások kiépítésére, illetve az iparág kutatás-fejlesztésére. A csomagban 52,7 milliárd dollárnyi közvetlen támogatás mellett 24 milliárd dollárt képviselnek különböző adókedvezmények és más ösztönzők, a fennmaradó összeget pedig a következő években számos szövetségi intézményen keresztül költik el új technológiák kutatására és fejlesztésére.
A Micron óriásberuházása a jelentős szövetségi támogatás mellett New York állam vezetésétől is mintegy 5,5 milliárd dollár értékű ösztönzőket és kedvezményeket fog kapni. A Micron mellett egyébként az elmúlt hónapokban az Intel és a Texas Instruments is bejelentette, hogy bővítik gyártókapacitásaikat az Egyesült Államokban, számos más amerikai cég pedig – részben a bejelentett csomag hatására – komolyan vizsgálja ennek lehetőségét.
Rázós menet lesz
A hasonló gondokkal küzdő Európai Unió még tavasszal fogadta el azt a tervet, amely 2030-ra megduplázná a blokk részesedését a globális félvezetőgyártásban (10-ről 20 százalékra növelve azt), és ehhez a „Digitális Iránytű” terv keretében mintegy 150 milliárd eurónyi támogatást is nyújtana.
A verseny azonban nagy lesz, mert a legnagyobb chipgyártók közé tartozó Samsung, valamint a Taiwan Semiconductor Manufacturingy Company is több száz milliárd dollárnyi beruházással tervezik növelni gyártókapacitásaikat. Mivel a gyártás költségei minden bizonnyal továbbra is alacsonyabbak lesznek a Távol-Keleten mint az Egyesült Államokban vagy az Európai Unióban, így az amerikai és európai gyártású chipek hosszabb távon csak akkor lehetnek versenyképesek, ha tényleg sikerül a fejlesztésben is távol-keleti versenytársaik elé kerülni, tehát vagy jobb chipeket vagy jobb gyártási technológiákat is sikerül kifejleszteni.
A másik lehetőség ugyebár az, ha a versenyelőnyt adminisztratív eszközökkel biztosítják számukra. Úgy tűnik, hogy Kínával szemben legalábbis biztosan ezen az úton is elindul a Biden-kormányzat. A Kína és az Egyesült Államok között zajló kereskedelmi adok-kapok legújabb fejezeteként szintén a napokban jelentettek be olyan korlátozásokat, amelyek nagyon jelentősen korlátozzák a félvezetőgyártáshoz használatos amerikai csúcstechnológiák kínai importját, például fejlett gyártósorok eladását kínai cégeknek. A szabályozás amerikai magánszemélyeknek és vállalatoknak is megtiltja, hogy közvetlen vagy közvetett módon segítsék csúcstechnológiás félvezetőgyártásban érdekelt kínai cégek munkáját.
A szabályozás komolyan visszavetheti Kína hadiipari fejlesztéseit, valamint jelentős problémákat okozhat a kínai szuperszámítógépek fejlesztésében, illetve az ország mesterséges intelligencia-kutatásait és fejlesztéseit is hátráltathatja.
„Az Egyesült Államok gyakorlatilag hadat üzent Kína azon képességének, hogy fejlett számítástechnikai iparával tegyen szert gazdasági és biztonsági előnyökre” – fogalmazott Paul Triolo, a kínai technológiai ipar szakértője.
Kérdés persze, hogy mennyire tudja majd megkerülni Kína ezeket a korlátozásokat, illetve mire lesz esetleg képes saját erőből, az viszont biztos, hogy az ilyen háborús hangulatú intézkedések, valamint az, amikor kormányzatok nemzetbiztonsági érdekek mentén, a pusztán gazdasági racionalitást felülíró dollármilliárdokat öntenek valamilyen iparágba, az nem a hosszú távú árcsökkenés felé hat. Felkészülhetünk tehát arra, hogy a különböző chipek ára a következő években is magas maradhat, ez pedig áttételesen gyakorlatilag minden termék árát növeli valamilyen mértékben, és ezzel a globális inflációt is egy magasabb szinten tarthatja.
