Az interjú erdetileg a Piac&Profit magazin november-decemberi számában jelent meg. A lapot keresse az újságárusoknál, rendelje meg online vagy vegye le digitális könyvespolcunkról >>
A fair play díjért sosincs akkora tülekedés, mint az első helyért – írja könyve ajánlójában. Valóban ennyire rossz a helyzet?
– Nem gondolom, hogy rosszabbak volnánk, mint elődeink voltak. A kitűzött cél, az ambíció arra sarkallhatja az embert, hogy adott esetben morálisan felmentse magát olyankor is, ha tiltott, kulturálisan megvetetett eszközt vet be. Kétségtelen, hogy pusztán a fair play kedvéért nem szállna versenybe senki. Az arany szebben csillog. Sőt, az ezüst és a bronz is. A karaktergyilkosság fogalomként talán viszonylag új, kommunikációs eszközként azonban ősrégi. A célom, hogy mindazok, akik elolvassák a kötetet, képessé váljanak arra, hogy felismerjék az ilyen helyzeteket.
Mi tartozik a karaktergyilkosságok körébe?
– A karaktergyilkosság egyszerre utalhat magára a cselekményre és annak következményére is, tehát a meghatározás szintjén a folyamatot nem különböztetjük meg az eredménytől. A definíció alappillérei a szándékosság, a következetesség és a célorientáltság, hogy a megtámadott fél jó hírnevét aláássák, hitelességét kétségbe vonják. Előfordul az is, hogy a cél nem is artikulált, nem egészen direkt, mégis szisztematikusan hajtják végre a támadássorozatot. Egy szellemes amerikai megfogalmazás ezt fogkrémtubus-teóriának hívja: a már üresnek tűnő tubusból is ki lehet valamit csikarni, ha kellően nyomkodják, csavargatják. A felfogásomban a fogalmat csak személyek elleni támadásnál tudjuk értelmezni, vallási közösség, népcsoport, egy ország vagy egy cég renoméjának lejáratására tett lépések nem tartoznak ide, jóllehet a működési mechanizmus és az eszközrendszer lehet hasonló.
Az is hasonló, hogy a megtámadottnak kríziskommunikációra lesz szüksége.
– A kríziskommunikáció szükségessége feltétlenül közös halmazt jelent egy szervezet imázsát roncsoló támadás és egy természetes személy saját márkáját érő lejáratás esetében. A kríziskommunikáció elsődleges célja, hogy a károkat csökkentse, próbálja megakadályozni, hogy a hírnév végzetes léket kapjon, vagy átgondolt stratégia mentén a megtépázott reputációt helyrehozza. Akár személyes márkáról, akár termékmárkáról beszélünk, ugyanazokat a típusú értékeket kellene megóvni.
Ki van kitéve karaktergyilkosságnak?
– Bárkit érhet a hírnevét veszélyeztető támadás. Legyen szó a legszűkebb családi körben egy rosszindulatú nagynéniről, egy énektanárt megsemmisítő diákcsínysorozatról, a sportéletről, a kulturális szféráról, egyházak titkos belső világáról vagy az üzleti életről, tényleg nincsen olyan kitüntetett területe a társadalmi együttélésnek, ahol a szándékos lejáratás ne fordulhatna elő. Hogy ez milyen mértékű nyilvánosságot kap, mennyi embert mozgat meg, hány befogadóhoz jut el, az már nyilván azon múlik, mekkora az adott személy hatóköre, vagy hány másik ember életét érinti az áldozat sorsa. Az üzleti életben sem ritka a jó hírnév csorbítására történő törekvés, hiszen hatalmas érdekellentétek lehetnek.
Milyen káros hatásai lehetnek annak, ha karaktergyilkosság áldozata lesz egy vállalkozó?
– Békeidőben talán bele sem gondolunk, a személyes márkánk, reputációnk mekkora érték. A nagy márkák persze már túl vannak ezen, hiszen a levédetett logót, színvilágot, és minden egyéb attribútumot beleszámolják a könyv szerinti értékbe, nyilvántartják tehát, mennyit ér a piacon a brand. Egy cégvezető, üzletember personal brandje ilyen módon természetesen nem kimutatható, de amikor sérül a hírnév, a kár rögtön szembeötlő. Végtelen a sor, hogy mi minden megy a kukába a hitelesség megrendülésével. Szakmai kapcsolatok tűnnek el egyik pillanatról a másikra, már zsebben érzett megbízások illannak el kámforként, megritkulnak a baráti meghívások, kávézások, sörözések, összesúgnak az ember háta mögött. A stigma, ami rákerül egy üzletemberre, ellehetetlenítheti az egész vállalkozói létét. És akkor még nem beszéltünk arról, milyen lelki tartásra lenne szüksége ahhoz, hogy az illető ezt végigküzdje, feltápászkodjon, megrázza magát, és újrakezdje.
Mi a helyzet a munkahelyi karaktergyilkosságokkal, a szervezeten belüli lejáratással?
– A szervezeten belüli furkálódások sok keserűséget okozhatnak, és érdemben tudják gátolni az egyébként tehetséges munkavállaló szakmai előmenetelét. A veszélyek felbukkanásakor, de még sokkal inkább a kockázatok megelőzésére, a szervezet vezetésének határozott lépéseket kell tennie. A legszerencsésebb persze, ha a cég már a toborzáskor képes kiszűrni a toxikus jelentkezőket, akik megmérgezhetik a munkahelyi légkört. A vállalati kultúra, noha megfoghatatlan fogalom, mégis jelen van, mindenki érzékeli, képes jellemezni: egy egészséges vállalati kultúra kiveti magából a karaktergyilkosságra hajlamos munkatársakat. És akkor ott van még a jóval megfoghatóbb, fizikai formában létező etikai kódex, magatartási elvárások gyűjteménye vagy a vállalati forródrót, zöld szám, amin panaszt tehet bárki, aki a kóros folyamatot érzékeli. Nem beszélve azokról a készségfejlesztő képzésekről, érzékenyítésről, vezetői készségek erősítését segítő tréningekről, amelyek együttesen abba az irányba hajthatják a szervezetet, hogy minél kevésbé maradjon tér a vállalaton belüli ellehetetlenítésre.
Van egy érdekes kifejezés a könyvében: az egyik fejezet címe fiasco vortex. Úgy hangzik, mint egy átok a Harry Potterből.
– Aki benne van, éppenséggel érezheti átoknak, vagy inkább elátkozottnak magát. A kifejezés egy amerikai kríziskommunikációs szakembertől, Eric Dezenhalltól származik, aki három negatív folyamatnak az eredőjét érti ez alatt. Azt mondja, a modernkori karaktergyilkosságok hatékonyságát egyfelől az támogatja, hogy az információáramlás minden korábbinál gyorsabb, másfelől pedig az, hogy ez a szédületes terjedési sebesség egyúttal döbbenetes mennyiségű információ áramlását is jelenti. A harmadik folyamat viszont nem tekinthető igazán újnak, ez egy ősi jellemzője az emberi társadalmaknak, jelesül a rosszindulat, a gonoszság ereje. Magyarán brutális mélységű, mellbevágó mennyiségű és felfoghatatlan sebességű negatív információ sodorhatja el az áldozat jó hírnevét, ez a fajta információs lavina, sárcunami tehát a fiasco vortex. Ennek kivédése kihívásokkal teli.
Mindannyian védtelenek vagyunk. De tehetetlenek is?
– Nem kell lábhoz tett fegyverrel hősi halált halni egy karaktergyilkossági kísérlet következtében, hiszen vannak olyan kommunikációs eszközök, eljárások, amelyek segítenek vagy segíthetnek a védekezésben. De ez nem a fair play világa, nem nemes küzdelem, ahol nyílt sisakkal csapnak össze a felek, különösen nem előre egyeztetett fegyvernemben és a lovagi törvénykönyvek szabályainak messzemenő figyelembevétele szerint. A könyvben kísérletet teszek arra, hogy számba vegyem a védekezési lehetőségeket. A stratégia attól is függ, hogy a nyíltan vagy burkoltan megfogalmazott vádpontoknak egyébként van-e valóságalapjuk. Fontos azonban látni: a karaktergyilkosság, ahogy általánosságban a negatív kampányok, kétélű fegyver, a támadót is megsebezheti.
Végre, valami biztató!
– Sokan tanulmányozzák, milyen körülállások segítenek abban, hogy egy támadás leperegjen valakiről, vagy van-e valamilyen közös vonása azoknak az eseteknek, amikor a támadás bumeráng módjára a támadót vágja kupán. Jellegzetes formája ennek például az úgynevezett áldozatszindróma, vagy az emberi hatás, amikor az áldozat irányában érzett empátia erősebb lesz, mint a támadás által kiváltani vágyott ellenszenv, és a közvélemény a támadót bünteti meg. Emblematikus példa az 1993-as kanadai választáson induló Jean Chrétien esete, aki egy korábbi súlyos betegség miatt féloldali arcbénulásban szenvedett, ellenlábasai pedig torz arcmásával kampányoltak, mondván, egy miniszterelnök nem nézhet ki így. A sérült emberen élcelődő kampány visszafelé sült el, és Chrétien pártja messze a várakozásokon felül szerepelt. Ennél kevésbé fennkölt, de gyakori jelenség a páros összehasonlítás is. Ha a támadót és a megtámadottat kölcsönösen agresszornak tekinti a közvélemény, a támadó fél nem tud előnyt szerezni, még akkor sem, ha egyébként releváns üggyel próbálkozik.
Mit tehet az üzletember, ha révbe ér a fiasco vortex, és megsemmisít egy már felépített énmárkát?
– Egy biztos: nem ugyanonnan folytatódik az élete, ahol a támadás előtt tartott. A támadás hozzátapad a vállalkozó hírnevéhez, sokan fognak emlékezni az Ügyre. Súlyos veszteségeket, üzleti jellegűeket és személyeseket, kell elkönyvelnie, és vissza kell nyernie a lelki stabilitását, elszántságát, energiáját. Az a tanácsom az ilyen esetekre, hogy készítsünk leltárt, mi az, ami fölött még rendelkezünk: megmaradt kapcsolatrendszer, támogatók, barátok. Gondoljuk végig, milyen üzleti megállapodásaink maradtak érvényben, milyen erősségeink, milyen lehetőségeink vannak. Nem ördögtől való segítséget kérni, egy coach, pszichológus vagy énmárkaszakértő érvényes szempontokat világíthat meg. De a játékba lendülés nemegyszer már egy másik pályán történik. Gyakori, hogy egy szakterületen reputációját vesztő ember máshol kezd karrierépítésbe.
Az interjú erdetileg a Piac&Profit magazin november-decemberi számában jelent meg. A lapot keresse az újságárusoknál, rendelje meg online vagy vegye le digitális könyvespolcunkról >>
