Ukrajna evakuációs központokat alakít ki kálium-jódtablettákkal felszerelve, Németországban már áprilisban el kezdték megerősíteni a megmaradt 599 óvóhelyet, emellett tanulmányozzák, hogy a föld alatti parkolókat, metróállomásokat és bizonyos épület-pinceszinteket hogy lehet átalakítani. Tallinban a nyáron táblákat helyeztek ki, hol találják a legközelebb óvóhelyeket, a lengyelek most kezdték el ellenőrizni 62 ezer óvóhelyük állapotát a legrosszabb forgatókönyv esetére, Romániában pedig már osztják a 30 millió jódtablettát.
Közben a hétvégén kiderült, hogy a fehéroroszországi Szu25-ösöket úgy szerelik át, hogy akár atomfegyverek hordozására is alkalmasak legyenek, Moszkvában nekiálltak kitisztítani a régi óvóhelyeket. Ezek után felmerül a kérdés: vajon Magyarország hogy áll e tekintetben?
Putyin régóta fenyegeti Ukrajnát és a világot nuklerális csapással, s egyre többen is veszik komolyan. A kisebb, be nem jelentett ilyen jellegű csapásokról hamar tudomást szereznénk egyébként. Jelenleg ugyanis 39 tagja van -, köztük hazánk is -, az Európai Radiológiai Adatcsere Platform (EURDEP) rendszernek, ahová az országok normál körülmények között napi rendszerességgel, veszélyhelyzet esetén azonban minimum két óránként küldik a sugárszennyezettségi adatokat. Sőt, egyre több állam áll át az egyórás gyakoriságra.
A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Nukleáris Baleseti Információs és Értékelő Központjában pedig működik egy úgynevezett RODOS rendszer (az Európai Unió támogatásával kifejlesztett valós idejű, on-line nemzetközi nukleárisbaleset-elhárítási döntéstámogató rendszer), amely az állandó, megbízható on-line kapcsolat révén képes az események folyamatos nyomon követésére, a sugárzási helyzet 10 percenkénti elemzésére, valamint 30 percenkénti 24 órás előrejelzésére.
Magyarországon jelenleg 132 mérőállomásról érkeznek gamma dózisteljesítmény adatok a BM OKF-en működő országos radiológiai monitoring központba. A hivatásos katasztrófavédelem valamennyi megyében működtet Katasztrófavédelmi Mobil Labort, amelyek hatékonyan alkalmazhatók a sugárzási viszonyok helyszíni felderítésének támogatására is.
Mindez egyfelől megnyugtató, másfelől nem. De hova meneküljön az ember, ha bekövetkezik az, amire sosem gondoltunk volna a XXI. században?
Óvóhelyeink száma
A Budapesten található három és fél ezer óvóhely fele pillanatnyilag ki van adva edzőteremnek, raktárnak vagy boltnak, de ezek bérbeadását úgy engedélyezték, hogy szükség esetén negyvennyolc órán belül vissza lehessen alakítani óvóhellyé.
A régi óvóhelyek mellett épültek újak is, hiszen a nagyobb bevásárlóközpontok, üzleti negyedek alatti parkolókat, mélygarázsokat úgy alakították ki, hogy szükség esetén polgári védelmi célokra is hasznosíthatók. Ilyen például a Westend City vagy a MOM Park is.
Az 50-es években a hidegháború idején azonban hiába épültek sorra a légoltalmi létesítmények, ezekből sok régi gyár, épület, és velük együtt az alattuk létesített óvóhely is eltűnt már. De a megmaradt légópincék, metróalagutak, az említett mélygarázsok, az olyan ismert nagy óvóhelyek, mint a budafoki borpincék, a kőbányai sörgyár, a gellérthegyi Sziklakórház és hasonló helyek 6-700 ezer lakost képesek befogadni vészhelyzet esetén. A metróvonalak közül sajnos csak a kettes és a hármas funkcionálhat óvóhelyként, (ezek befogadóképessége 220 ezer fő), a négyes metróhoz pedig már egyáltalán nem készült óvóhelyrendszer. Vészhelyzet esetén a legfőbb parancsnok Fővárosi Önkormányzat Védelmi Bizottságának vezetője, vagyis maga a főpolgármester, az ő utasítására nyithatók ki például az óvóhelyek lezárt acélzsilipjei.
De mai napig megvan a Rákosi Mátyás kérésére épített bunker is, amely a Kossuth térről a Deák Ferenc tér felé körülbelül félúton, a metró alagúttól jobbra található. Ez a hírhedt F4-es kódjelű, egykoron szupertitkos földalatti óvóhely, ami 16 emelet mélyen fekszik, 3200 négyzetméteren, 2200 ember befogadására alkalmas.
A kormánynak valószínűleg lesz helye
Budapest történelmi negyedében, a budai Vár alatt közel 8-10 méter mélyen hatalmas barlangrendszer rejtőzik. Becslések szerint itt legalább 10 ezer ember vészelte át a II. világháború ostromait.
Az Állami Építészeti Hivatal (ÁÉH) mérnökcsapata 1936-ban kezdte el építtetni a budai Várhegy mélyén az Országos Légoltalmi Parancsnokság (OLP) „felkérésére” azt a Horthy Miklós és miniszterei számára kialakítandó kormányóvóhelyet, amelynek építése a Honvédelmi Minisztérium (HM) felügyelete mellett zajlott. A pókhálószerű alagútrendszer végül szorosan összekötötte az akkori Miniszterelnöki Hivatalt a Várban működő kormányzati szervekkel és minisztériumokkal. (Bár a Hauszmann-projektnek köszönhetően épp most kerül vissza számos minisztérium a Várba a régi felálláshoz hasonlóan, a Várbarlang-rendszer sorsáról nem tér ki).
A 7000 négyzetméteres atombunkerré kibővített kormányóvóhely végül 1952-re lett teljesen kész. Az 1956-os forradalom után a BM eleinte Központi Anyagraktárnak használta, majd 1968-tól központi harcálláspontnak és vezetési objektumnak rendezte be a honvédséggel közösen. Az objektum ekkor kapta meg a K-III kódnevet. (A K-I objektum Jobbágyiban 1967-ig működött, amely ma az Andezit Fegyvergyárból kialakított mai napig aktív kormánybunker; a K-II-es objektum Erdőbényefürdőn a Honvéd Üdülő alatti komplexum; a K-IV pedig Bujákon 1970-ben kialakított vezetési pont.)
1998-ban a kiterjedt bunkerhálózat a Polgári Védelem kezelésébe került, akik K-2 kódnévvel már csak kisegítő objektumként használták 2001-ig. Ekkor vonták ki az intézményt a „hadrendből”, - amelyet a mai napig nem lehet hivatalos megnézni -, bár az ukrán-orosz háború miatt nincs kizárva, hogy a kormánynak ismét tervei lehetnek vele.
Máig fennmaradt légópincékkel foglalkozik egyébként az Erődítés Történelmi Egyesület, amely folyamatosan szervez bunkertúrákat az Ördögoromnál és a Denevér-úti légópincékbe, valamint az egykori Csepel Művekben. Az biztos, hogy vidéken Borsodnádason van elhagyott, a negyvenes években épült légópince, ahogy Ózdon is található, de olyan helyen is forgattak már, amelynek helye nem publikus.
A Kormányinfón felvetett magyar vészforgatókönyvvel kapcsolatos kérdéseinket elküldtük az Országos Katasztrófavédelmi Hivatalnak, amint megérkeznek válaszaik, frissítjük cikkünket.
