Az európai kontinensen napjainkban magától értetődő, hogy a közutakon a jobb oldalon közlekednek, ennek megfelelően balról előznek, és balra néznek először, ha lelépnek az úttestre. A Brit-szigeteken és az egykori brit gyarmatokon azonban ennek fordítottja, azaz bal oldali közlekedés van érvényben. A hajózásban világszerte a jobb oldali kikerülési irány lett a meghatározó, a repülőgépek tömeges elterjedésével egy időben szintén a jobb felé való kikerülést határozták meg. Magyarországon a vasúti közlekedésben már az egészen korai időktől, 1855-től alkalmazták a jobb oldali közlekedést, természetesen csak ott, ahol két sínpálya volt kiépítve.
Az ókori görögök és a rómaiak balra tartottak
Régészeti eredmények és a történeti források alapján megállapítható, hogy az ókori görögök és rómaiak az út bal oldalán közlekedtek. Így maradt ez a középkorban is, a bal oldali közlekedésre utaló első írásos anyag a 12. században keletkezett. Magyarázatul azt szokták felhozni, hogy a világban mindig is a jobbkezesek voltak többségben, ők pedig biztonságosabbnak érezték, ha az út bal oldalán haladnak, s így a rosszindulatú szembejövőkre gyorsabban kardot ránthattak. Más magyarázat szerint a bal oldalon lógó kard miatt logikus volt balról a nyeregbe szállni, s akkor már az út bal oldalán is maradni. A fogatolt járművek nagyobb mértékű elterjedése után is megmaradt a bal oldali hajtási irány, a gyalogosok a járművekkel szemben, az út jobb oldalán közlekedtek.
Az észak-amerikai brit gyarmatok többségében az 1700-as évek második felében olyan helyi törvényeket fogadtak el, amelyek a jobb oldalon hajtást tették kötelezővé, a függetlenségi háború után pedig egységesen ezt a módot vezette be az új államszövetség.
A köztudottan balkezes Napóleon a 18. század vége felé az általa elfoglalt országokban bevezettette a jobb oldali közlekedést. Döntésében talán az is szerepet játszhatott, hogy az ősellenség Angliában 1835 óta kötelező volt a bal oldali forgalmi rend. Akármi volt is az indíték, a jobbra tartás a birodalmának összeomlása, a francia seregek kivonulása után is számos országban megmaradt. A szokás elterjedt Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Svájcban is, Oroszország az első világháború végén tért át a jobb oldali közlekedésre, az Osztrák-Magyar Monarchia területén viszont továbbra is a "balra tarts" volt érvényes. Nem volt ez másként Magyarországon sem, ahol a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. törvény 107. paragrafusa értelmében "minden járművel balra kell hajtani, szembejövő járműnek balra kell kitérni, az előtte haladónak pedig jobbról kell eléje kerülni".
A turizmus visszaesésétől tartva cseréltünk
Az 1930-as évek második felében az egységesítésre törekvés és a német befolyás erősödése nyomán a környező országok közútjain is megváltoztatták a hajtási irányt, Ausztriában 1938 szeptemberétől, Csehszlovákiában 1939 májusától tértek át a jobb oldali közlekedésre. Az elszigetelődéstől és az idegenforgalom visszaesésétől tartó magyar közlekedési kormányzat 1939 júniusában a jobb oldali közlekedésre való áttérésről döntött, de a második világháború kitörése miatt az áttérést két évvel elhalasztották. Előre látható volt, hogy az átállás tetemes összegeket fog felemészteni: az autóbuszok átépítésére, a buszmegállók és a várócsarnokok áthelyezésére, a jelzőtáblák cseréjére az előzetes számítások szerint 9 millió pengőt szántak, végül 12 millió pengőre rúgtak a költségek.
A KRESZ-t a legtöbb pontban módosító végrehajtási utasítás 1941. június 26-án - a második világháborúba való belépéshez ürügyül szolgáló kassai bombázás napján - jelent meg, és július 6-án, nem egészen két héttel később lépett érvénybe. Az ország lakosságának felkészítése már áprilisban megkezdődött: az országos lapokat az MTI útján felkérték, hogy a "Jobbra hajts ABC-je" füzet megjelentetésével támogassák az átállási kampányt. A rádióban is napi több alkalommal figyelmeztették a hallgatóságot az áttérésre, az iskolákban a gyerekeket az új közlekedési rendre tanították.
A kontinensen utolsó előttiként váltottunk
Július 6-án hajnali három órakor Budapest és környékének kivételével az egész országban áttértek a jobb oldali közlekedésre. A főváros közelében a kijelölt határon útburkolati jelekkel, táblákkal terelték a járműveket a megfelelő sávokba. Az előkészületek és a szervezés sikeres volt, a baleseti statisztika alig romlott. Egy tragédia mégis történt: egy székesfehérvári buszon a kalauz a bal oldali lezárt ajtónak támaszkodott, amely véletlenül kinyílt, s ő kiesett.
Budapesten a közlekedési vállalatok és a hatóságok hosszabb haladékot kaptak a váltásra, a Széll Kálmán téren, amelyet ekkor építettek ki forgalmi csomóponttá, már a jobb oldali közlekedés szabályai szerint folytak a munkálatok. November 8-án 23 órakor aztán leállt a tömegközlekedés, hogy elvégezhessék a szükséges műszaki átalakításokat, s 1941. november 9-én hajnal 3 órától hazánkban mindenütt jobb oldali közúti közlekedés lépett érvénybe. A jobbkormányos gépkocsik persze továbbra is közlekedhettek, de új forgalmi engedélyt már csak balkormányos autók kaphattak. A zártpályás rendszereknél még sokáig megmaradt a bal oldali közlekedés, jelenleg már csak a gödöllői HÉV vonalán van így.
Magyarország a kontinensen utolsó előttiként tért át a jobb oldali közlekedési rendre, utolsóként ezt Svédország tette meg, 1967-ben. A világ csaknem egyharmadában mind a mai napig a bal oldali közlekedés a kötelező, Európában Cipruson, Írországban, Máltán, Nagy-Britanniában, miként - többek közt - Japánban, Indiában, Hongkongban, Szingapúrban, Thaiföldön, Ausztráliában, Új-Zélandon, a Dél-afrikai Köztársaságban, Kenyában és Tanzániában is.
MTI
