Szinte mindennap napvilágot lát olyan hír, hogy a munkaerőhiány egyre több ágazatban okoz problémát és a cégek egyre nehezebben tudják megtartani a dolgozóikat, mert azok jobb ajánlatokat kaphatnak. A munkaadók úgy tudnak védekezni, hogy több pénzt adnak, de ez sem jelent mindenre megoldást, nem növelhető a végtelenségig. Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége szerint hogyan illeszkednek ebbe a képbe a pénztári megtakarítások?
A fizetések emelése nyilván kézenfekvő motivációs eszköz sajátos korlátokkal. A béren kívüli juttatások szintén nagyon fontos szerepet játszanak egy-egy dolgozó megtartásában. Az idei év pedig nagyon fontos változással indult ebből a szempontból. A dolgozók önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári tagságához adható munkáltatói hozzájárulás adóterhelése közel három százalékponttal mérséklődött, mégpedig 40,71 százalékra. Ez azt jelenti, hogy idén a munkaadók a korábbinál kedvezőbb feltételekkel járulhatnak hozzá a pénztári tagsággal rendelkező alkalmazottak megtakarításaihoz. Sőt, ez a lépés alkalmat adhat arra is, hogy az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári tagsággal még nem rendelkező dolgozók is megkezdjék a takarékoskodást a pénztárakon keresztül. A munkaadók számára azért is megéri a béren kívüli juttatási rendszerbe felvenni és azon belül preferálni a pénztári megoldásokat, mert ezeknek egyértelmű munkaerőmegtartó hatása van, emellett lojálisabbá, termelékenyebbé teszi a munkavállalókat.
A munkáltatóknak mi a véleménye erről? Vannak konkrét adatok?
A múlt év végén az ÖPOSZ készíttetett egy felmérést, amely bizonyítja, hogy a béren kívüli juttatások, ezen belül az önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári tagsághoz adható hozzájárulás, kiemelten fontosak munkaerő-piaci szempontból. 300 munkáltató adott választ, 61 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy a béren kívüli juttatások a toborzás mellett a dolgozók megtartásában is szerepet játszanak. A multinacionális és nagy cégeknél még jobb volt az arány, 74 százalékuk volt ezen a véleményen. A juttatási politikának tehát kétség nélkül fontos szerepe van. A munkáltatóknak azonban nem csak ezért érdemes az idei évtől alacsonyabb adóteherrel adható hozzájárulást adniuk a dolgozók pénztári megtakarításaihoz. Egyre többek számára fontos szempont az is, hogy így felelős munkaadókká válhatnak.
Ez pontosan mit jelent?
Minden korábbi kutatásunk mutatta és igazolta: a dolgozók egyetértenek abban, hogy a munkaadóknak fontos feladatuk kiszámítható jövőt biztosítani munkavállalóik számára, akik számítanak a vállalati segítségre. Ezzel persze a legtöbb cégvezető is tisztában van. Úgy gondolom, valahol itt kezdődik, hogy valaki felelős munkáltató. Azzal, hogy valaki vezetőként odafigyel a munkavállalói jövőbeni helyzetére, céljaira, sőt félelmeire is. A pénztári juttatásokkal például a munkaadók hozzájárulhatnak a kollégák egészségmegőrzéséhez, illetve nyugdíjcélú megtakarításaihoz. Ezzel pedig a döntéshozó már nem csak a saját cégéért, de a nála dolgozó emberekért és egyben az ország jövőjéért is felelősséget vállal. Ebbe a felelősségbe illeszkedik, hogy egyre több munkáltató vezet be „vegyes” rendszert, tehát akkor és annyiban támogatja a pénztári megtakarításokat, ha a munkavállaló maga is részt vesz az öngondoskodásban. Itt fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy a munkavállalók körében is nagyon népszerűek a pénztári megoldások. Az ÖPOSZ egyik kutatása szerint az emberek 46 százaléka a legköltséghatékonyabb megtakarítási formaként gondol ezekre a kasszákra, 84 százalékuk pedig ismeri az önkéntes nyugdíjpénztárakat. Ebben nyilvánvalóan fontos szerepe van annak, hogy az egyéni befizetésekre évi 20 százalék, maximum 150 ezer forint adó-visszatérítés jár a tagoknak.
Milyen eredményeket tudnak felmutatni a pénztárak?
Egyelőre a 2017-es teljes évre vonatkozó eredmények nem állnak rendelkezésre, de a január-szeptemberi adatokból is látható, hogy az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségéhez tartozó kasszák nagyon jól teljesítenek. Az érintett önkéntes nyugdíjpénztárak teljes vagyona tavaly szeptember végén 1247 milliárd forint volt, ami 11 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Az egy tagra jutó vagyon pedig átlagosan 1,18 millió forintot tett ki, ez pedig éves összevetésben szintén 11 százalékos növekedésnek felel meg. Az öt évvel korábbi összeget pedig 66 százalékkal haladja meg. Az egészségpénztárak teljesítményét pedig jól mutatja, hogy 24,6 milliárd forint értékben fizették a tagok által - összesen 4,5 millió alkalommal - igénybe vett szolgáltatásokat.
Az ÖPOSZ mire számít a következő időszakban?
Reméljük, hogy az idei adócsökkentés, és a munkaerő felértékelődése miatt a munkáltatók az eddiginél is nagyobb arányban és összeggel fogják támogatni a dolgozók pénztári megtakarításait. Nagyon komoly tér van a bővülésre: mintegy 4 millió munkavállaló van ma hazánkban, miközben pénztári tagsággal jóval kevesebben rendelkeznek. Az ÖPOSZ a Századvég Gazdaságkutatóval közösen kidolgozott egy javaslatot, amely a pénzügyi tudatosság fejlesztését célzó kormányzati törekvéseket is segítheti. A koncepció lényege, hogy a munkáltatóknak, a munkavállalóknak és az államnak közös felelősségvállalása kell ahhoz, hogy az önkéntes pénztári megtakarítások gyarapodjanak. Ahogy korábban említettem ez a megoldás – a cég és a dolgozó egymásra épülő vállalása az előtakarékosságért - egyre népszerűbb, de jelenleg nincs kifejezetten ösztönözve. A javaslatunk a gyakorlatban viszont azt jelentené, hogy a munkáltatói hozzájárulás utáni adóteherből az állam adójóváírásként visszaadna a munkavállaló pénztári számlájára, ha a munkavállaló is vállal egyéni befizetést. Azt gondoljuk, hogy ha ez az elképzelés ebben a formában életbe lépne, akkor még vonzóbbá válnának a pénztári megoldások mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számár. Így pedig rengeteg ember léphetne előre az öngondoskodás területén.
mfor.hu
