Történeteket és recepteket akart gyűjteni a zempléni Hegyközben és a szlovákiai Bodrogközben a Fiatalok a Magyar Zenéért Egyesület, de miután a beszélgetések alkalmával többen dalra is fakadtak, ezért a repertoár kiegészült egy népdalgyűjtéssel is. A gyűjtés eredménye egy három nyelven is „beszélő” honlap lett, valamint egy könyv, amely hamarosan napvilágot lát. A könyv és a weboldal a Puszafalat nevet viseli. A gyűjtés forrásai kisvárosok – köztük az ország legkisebb városa: Pálháza – és még kisebb falvak öregjei, nyitott szívű és szájú kedves lakosai. A könyv nem akar sem receptkönyv, sem nótáskönyv lenni, csupán egy térség lakóinak emlékeit szeretné életben tartani.
Fesztivál helyett hagyományőrzés
– A szervezetünk alapvetően a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei zenészek tehetséggondozásáért jött létre – mondja Palágyi Máté, a Fiatalok a Magyar Zenéért Egyesület elnöke. – Hegyköz pedig az egykori Zemplén vármegye Sátoraljaújhely és Kassa között húzódó pici, de számomra annál kedvesebb része, hiszen a nagyszüleim ott élnek és gyerekkoromban rengeteg nyarat töltöttem ott. A kettő úgy találkozik, hogy korábban több fesztivált is rendeztünk abban a régióban zenészek számára, aztán a covid nagyon hamar rádöbbentett minket arra, ettől a rendezvényformától egy ideig el kell búcsúznunk. Ekkor jött az ötlet, hogy vessük bele magunkat a hagyományőrzésbe.
A Hegyköz ehhez nagyon hálás terület, hiszen azon az aprófalvas vidéken néhány évtizeddel ezelőtt még meglehetősen zárt közösségek éltek, az ilyen közegben pedig hamar kialakultak a csak az adott településre jellemző szokások, viseletek, dalok és táncok.
– Pontosan ezért vágtunk bele ebbe a munkába egy interreges pályázatnak köszönhetően – folytatja a történetet Máté. – Úgy gondoltuk, nem csupán a hegyközi történeteket, recepteket kellene lejegyeznünk, hanem a Bodrogköz szlovák oldalát is felderítenénk. A munka úgy alakult, hogy beszélgetés közben az asszonyok gyakran dalra is fakadtak, így ezeket is felvettük. Ezeken nincs semmi utómunka, ahogy akkor elénekelték, úgy lehet meghallgatni. Összesen 15 településen jártunk a magyar és a szlovák oldalon.
Bökdöstem az asztal alatt
Bodrogköz, Nagygéres
Máskülönben az én férjem volt ilyen nagy nótás, amúgyis esküvőkben és lakodalmakban vőfénykedett. Nagy vőfény volt, és ő nagyon szeretett nótázni. És ő neki a kedvenc nótája volt, ami biztos, hogy nagyon nehéz, azt sosem fogom tudni megtanulni: A Debrecenbe voltam, Nagyerdőbe jártam… Mindig ha valahova elmentünk mulatni vagy valami, mindig, állandóan az asztal alatt kellett bökdösnöm, hogy “hallgass már, ne Te kezdjed el már megint a nótázást”.
Szerelemprojekt
– Számomra ez egy szerelemprojekt – mondja Makay Anna, aki maga is részt vett a kutatómunkában. – Gyűjtéseink során házról házra látogattunk, a helyiek ajánlásait követve kerestünk fel egyre több interjúalanyt, akikkel hosszú beszélgetéseket folytattunk, gyakran elveszve a régmúlt történeteiben és a dalolásban, de végig ügyelve a fő szálra és gyűjtésünk témájára: a női szeretetre és gondoskodásra. A családhoz, szerelemhez, gondviseléshez, házassághoz, kötődéshez, szenvedélyhez, kötelességhez és kitartáshoz, néha pedig a szomorúsághoz kapcsolódó történetekben ételeket és dalokat kutattunk, melyek jellemzőek a vidékre. Beszélgetéseink kötetlen formája nem tette lehetővé, hogy pontos recepteket jegyezzünk le, nem szerettük volna a feltörő emlékeket és személyes történeteket mértékegységekre való emlékezéssel megszakítani. Mivel tipikus helyi recepteket kutattunk, a legtöbb étel több beszélgetés során is előkerült, így egyre pontosabb ismereteink lettek az elkészítés módjáról, de a könyv összeállításához és a receptek lejegyzéséhez internetes és saját tapasztalatokat is felhasználtunk, hogy azokat bárki elkészíthesse otthon is.
Gyufát kellett gyújtani
Hegyköz, Pálháza
Amikor bál volt, akkor adtak szerenádot. Bálban nem volt semmi, mikor hazaértünk akkor adták a szerenádot. Meglepetés volt. Gyufát kellett gyújtani, ha tetszik az, aki a szerenádot adta.
– Jelenleg a honlap és a könyv nem termel bevételt, hiszen amíg a pályázat fenntarthatósága tart, nem hozhatjuk kereskedelmi forgalomba a könyvet – mondja Palágyi Máté. – Egy évünk van arra, hogy a kötetet csiszolgassuk, egy komoly kiadót keressünk, hiszen hatalmas igény van a piacon a szakácskönyvekre a könyvesboltok polcain és e-book formájában. A bevételt pedig visszaforgatjuk az egyesület működtetésére, a tehetséggondozásra. A dalokat sem fogjuk „veszni hagyni”. Zenekarokat, dj-ket kérünk meg arra, hogy az általunk gyűjtött zenéket feldolgozzák, a felvételeket pedig prémium csatornákon helyezzük el.
