Most hagyjuk azt, hogy a Fidesz Tisza Párttól való félelmének legbiztosabb jeleként a kormányfő olyat tesz, egy évvel az esedékes parlamenti választások előtt, ami fejlett demokráciákban nem szokás. (Ó)ellenzéki politikusokat meghazudtoló módon országjáró kampányba kezdett, hogy megpróbálja ellensúlyozni az általa következetesen meg nem nevezett Magyar Péter előretörését, népszerűségének az éppen vele szembeni további növekedését.
Normális esetben egy kormányfőnek nincs szüksége erre, hiszen minden eszköze megvan arra, hogy sikeresen kampányoljon. Kormányzati intézkedésekkel, amellyel él is. Négy éve mintegy 2000 milliárd forint adófizetői pénzt sem sajnált elosztogatni, meg is lett az eredménye, az újabb kétharmad.
Most is bepróbálkozik ezzel, de már óvatosabban. Pedig most még nagyobb szüksége lenne rá, hiszen a Tisza sokkal komolyabb kihívónak tűnik, mint amilyen volt a Márki-Zay Péter által összetákolt (ó)ellenzéki összefogás. A gyermekes anyáknak nyújtott adómentesség és a nyugdíjasok adóvisszatérítése nem is vetekszik, vetekedhet a négy évvel ezelőtti hangulatjavító intézkedésekkel, hiszen rosszabb a helyzet.
Két év recesszió után – és sanszos, hogy a vámháború miatt egy újabb előtt – finoman szólva korlátozottak a költségvetés lehetőségei. Nem véletlen, hogy nem azonnal, hanem csak ősztől, s akkor is csak elnyújtva ketyeg a gyermekes anyák adómentessége, az az idén alig, döntő részben csak 2026-ban jelent majd terhet az államháztartásnak. A nyugdíjasoknak adott kegyre pedig nem is érdemes szót vesztegetni, azt majd az érintettek eldöntik, hogy a havi néhány ezer forintos plusz kárpótolja-e őket azért, hogy járandóságaik infláció miatti indexálása az utóbbi években lemaradt a bérekétől.
De most inkább Orbán szerdai pilisvörösvári fellépésére szeretnék kitérni. Tudják, amikor „váratlanul” feltűnt Szijjártó Péter és Menczer Tamás fórumán. Ez körülbelül olyan meglepő volt, mint hogy ha azt látjuk, valaki legalább reggel és este evés után fogat mos.
Az ezt követően – a megjelenéséhez hasonlóan bizonyára „rögtönzött” – beszédének részletes elemzésétől ezúttal eltekintenék, egy kivételével semmi olyat nem lehetett hallani, amit a péntek reggeli kossuthrádiós „interjújában” nem szavalna el a kormányfő.
Fotó: Facebook
Ez a kivétel Magyarország, pontosabban az Orbán-kormány Európai Unióhoz való viszonya. Aki nyitott szemmel, füllel jár-kel, fel nem foghatja, miért nem kezdeményezte már rég a kabinet a – Bajnai Gordon és Bojár Gábor után szabadon – huxitot. Hiszen immár évek óta nem kapunk az EU kedvező – részben ingyenes, részben a piacinál alacsony kamatozású – forrásaiból (cirka 20 milliárd euróról van szó!), mert a kormány nem hajlandó teljesíteni az azok hozzájutásához támasztott feltételeket.
Helyette megy a brüsszelezés, plakátháború az EU vezető tisztségviselőivel szemben. Vagyis egyetlen megmozdulás sem utal arra, hogy Orbánék ennek a közösségnek a tagjai kívánnak maradni – normális esetben az ember nem megy abba a klubba, vagy ha már a tagja, akkor kilép abból, amelynek az elveivel nem ért egyet, nem szeret oda járni, szinte minden klubtársát utálja.
Mindezek ellenére Orbán pilisvörösvári kijelentése szerint „jelenleg nem áll úgy a helyzet, hogy megérje kilépnünk az EU-ból, mert egyszerűen nem előnyösebb kinn lenni, mint benn”... „akkor kell kilépni, amikor több hátrány származik a tagságból, de ez a pont még nem jött el”. A kormányfő szerint a kilépés azért nem érné meg, mert a termékeink 85 százalékát az EU-n belül értékesítjük.
Saját bevallása szerint rendre ezt válaszolja Orbán Trumpnak is, amikor az amerikai elnök azt kérdezgeti, mikor lépünk már ki az EU-ból.
Pedig nekem eddig úgy tűnt, az amerikai elnök ukázainak ritkán szokott ellentmondani. Meglehet azonban, van egy még ennél is fajsúlyosabb utasítás. Nem mástól, mint Putyintól. Akinek érdeke lehet, hogy Orbán belülről kellemetlenkedjen az oroszokkal az ukránok megtámadása miatt nem szimpatizáló EU-val.
Ha így van, akkor egyelőre Putyin szava az erősebb. Kérdés, így is marad-e.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
