A műholdas adatok elemzéséből kiderült, hogy 1986-ban még kevesebb mint egy négyzetkilométernyi növényzet volt az Antarktiszon, míg 2021-re már csaknem 12 négyzetkilométer volt a zöld borítás. A növények, főként a mohák terjedése 2016 óta ráadásul fel is gyorsult – állapították meg a kutatók, akik a Guardian cikke szerint arra figyelmeztettek, hogy mindez teret adhat invazív fajok terjedésének az érintetlen antarktiszi ökoszisztémában.
Az Északi-sarkvidékről is jelentettek már zöldülést, és 2021-ben a grönlandi jégsapka csúcsán a feljegyzések szerint először nem hó, hanem eső esett.
Fotó: Depositphotos
Az antarktiszi tájat még mindig szinte teljes egészében a hó, a jég és a szikla uralja, és csak egy apró töredékét kolonizálta a növényvilág – mondta Dr. Thomas Roland, a brit Exeteri Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője. Ugyanakkor mint mondta, ezt sem lehet elhanyagolni, hiszen az apró terület drámaian megnőtt, ami azt mutatja, hogy még erre a hatalmas és elszigetelt jeges vadonra is hatással van az ember okozta éghajlatváltozás. A félsziget teljes területe összesen mintegy 500 ezer négyzetkilométer.
Egy brit professzor, Andrew Shepherd beszámolója egybevág azzal, amit a tanulmány készítői tapasztaltak. Mint mesélte, mikor néhány évvel ezelőtt az Antarktiszon járt, egy olyan területen szállt partra, amely korábban a jégtakaró alatt volt eltemetve, mostanra viszont már egy folyó is kialakult, amelyben zöld algák nőnek. Így fogalmazott:
„Ez a hely évezredekig rejtve volt a légkör elől, és a jégmentessé válását követő néhány évtizeden belül növények telepedtek meg rajta. Ez az éghajlatváltozás barométere, de egyben fordulópont is a régió számára, mivel az élet most már megvetette a lábát.”
A mohák terjedésének felgyorsulása 2016-tól egybeesik az Antarktisz körüli tengeri jég kiterjedésének jelentős csökkenésével. A kutatók szerint a melegebb, nyílt tengerek nedvesebb körülményekhez vezethetnek, amelyek kedveznek ennek. A mohák képesek megtelepedni a csupasz sziklákon, és olyan talajok alapját képezik, amelyek az enyhébb körülményekkel együtt lehetővé tehetik más növények növekedését.
A félszigeten az olvadó hó felszínén is virágzik a zöld alga. A zöldülés egyébként nem teljesen példanélküli, hiszen a déli póluson néhány millió évvel ezelőtt már nőttek fák, amikor a bolygó légkörében utoljára volt annyi szén-dioxid, mint ma.
