Tudósok versenyeznek azért, hogy több időt nyerjenek a rendkívül korán, idő előtt megszületett babák megmentésére. 2017-ben philadelphiai kutatók bemutattak egy kísérleti mentőövet, az AquaWomb-ot. Egy mesterséges méhet, amelyet úgy terveztek, hogy a babákat az emberi testen kívül is életben tartsák, ha beindulna a koraszülés. Ezt a prototípust még csak állatokon tesztelték, de a technológia egyre közelebb áll az emberi felhasználáshoz.
2023 szeptemberében az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) tanácsadó bizottságot hívott össze, hogy megfontolja, zöld utat adjon-e az első klinikai vizsgálatoknak vagy sem. Jóváhagyás esetén az első jelöltek olyan csecsemők lesznek, akik a terhesség 22. és 24. hete között, vagy a teljes idő kétharmadánál korábban születnek. Sajnos az FDA képviselői nem akartak nyilatkozni arról, hogy ezek a vizsgálatok elkezdődhetnek-e, és ha igen, mikor – írja The Guardian.
Világszerte 500 ezer csecsemő születik a terhesség 28. hete előtt. Magyarországon például évente körülbelül 8500 koraszülött jön világra, és mintegy 7000 gyermek kezd életét újszülött intenzív osztályon. A koraszülés továbbra is a második leggyakoribb csecsemőhalálozási ok, és még a túlélők is súlyos szövődményekkel szembesülhetnek, a krónikus tüdőbetegségtől az élethosszig tartó neurológiai károsodásig.
A mesterséges méhek azonban reményt adhatnak, hogy megváltoztatják ezt az utat, több babát menthetnek meg és több szülőt kímélhetnek meg a gyásztól. De a baba testen kívüli fejlődése a terhesség és a szülőség minőségi lényegét is felveti.
Fotó: DepositPhotos.com
„Egy ilyen eszköz az emberi fejlődés egy új szakaszát teremtené meg, amit korábban soha nem kellett szabályoznunk” – mondja Elizabeth Chloe Romanis, a Durhami Egyetem orvosjogásza.
Ily módon a mesterséges méhek olyan kérdéseket vetnek fel, amelyreke tudósok, bioetikusok és jogi szakértők igyekeznek választokat találni az emberi kísérletek megkezdése előtt: hogyan fogja ez a technológia befolyásolni az élet háborítatlanságába való beavatkozásokat, vagy azt, hogyan definiáljuk magát az életet?
Látszatra olyan, mint egy akvárium
A cikk írója a prototípus láttán azt írja: „Nem anyaméh jut eszembe. Olyan, mint egy akvárium”.
Az üvegtartály egy derékmagasságig érő platformon helyezkedik el egy világos laboratóriumban a németországi Aachenben, amely az AquaWomb-bal, egy holland startup vállalkozással kapcsolatban áll és a legkisebb, legbetegebb csecsemők egészségügyi eredményeinek javítására szolgáló eszközöket fejleszt.
A nagyjából egy háztartási akvárium méretű edényt fénycsövek világítják meg, így a technikusok minden mozgást figyelemmel kísérhetnek, ami messze van a méh jótékony homályától. Az oldalán található csövek szűrőkké tekeredve ritmikus ütemben keringetik a szintetikus magzatvizet. A kialakítást a rendkívül koraszülött csecsemőkhöz fejlesztették ki, akik gyakran még szinte felismerhetetlenek – bőrük áttetsző és kocsonyás, végtagjaik gyufaszálvékonyak.
Ám ebben a jótékony akváriumban ezek a babák lebeghetnek, ihatnak, vizelhetnek és növekedhetnek anélkül, hogy a levegővel érintkezhetnének.
Myrthe van der Ven orvos-technikus, az AquaWomb társalapítója és vezérigazgatója meg is mutatta aThe Guardian szerzőjének, hogy a prototípus hogyan utánozza az anyaméh állandó védelmét. A magzatvíz hőmérséklete 36 Celsius fok, ami éppen az anya maghőmérséklete felett van. A tartály közepén egy kétrétegű zsák lóg. A belső zsák rugalmas, helyet adva ahhoz, ahogy a 23. hetes, gránátalma méretű baba a 28. héten padlizsán méretig fejlődik. A külső szilikonréteg merevebb, éppen annyira rugalmas, hogy ellenálljon a baba rúgásainak, és elősegítse izmainak nyújtását és erősítését.
De a szakértő szerint a tartály megalkotása volt az egyszerű rész, az igazi kihívást a tüdő jelenti.
Legnagyobb kihívás: a koraszülöttek tüdeje
Egy tipikus szülés során az újszülött első levegővétele beindítja a tüdő légzési reflexét, amit gyakran egy sírással jelez. De ez a pillanat túl korán érkezik a rendkívül koraszülöttek számára: a fejletlen tüdő még egy fél lélegzetet sem képes elviselni, nemhogy táplálná a fejlődő agyat és testet. Az újszülött intenzív osztályokon az orvosok csak utólag tudnak beavatkozni, amikor lélegeztetőgépek és inkubátorok segítségével működésre bírják a babák törékeny tüdejét. Már ez a mechanikus beavatkozás is tartós sérülések kockázatával jár, és ha egyszer levegővel érintkezik a kis tüdő, visszafordíthatatlanul aktiválódik, onnan nincs visszaút a magzatvízbe.
A mesterséges anyaméhek célja, hogy teljesen áthidalják ezt a krízist. Az AquaWomb tervében a babát császármetszéssel egy folyadékkal töltött tasakba hozzák világra, ahol áthelyezhető az anyából a gépbe. Miután a baba bekerül az átültető kamrába, az orvosok rácsatolják a köldökzsinórt egy ember alkotta méhlepényhez. Ez egy ökölnyi méretű eszköz, amelyet katéterekkel béleltek ki, s amelyek elég érzékenyek ahhoz, hogy kivonják a szén-dioxidot a vérből, és elég erősek ahhoz, hogy oxigént és tápanyagokat juttassanak be.
Ha működik, a mesterséges méhlepénnyel időt lehet nyerni a kis tüdő számára. Ha nem működik, az időablak két perc múlva lejár, ez az a határ ugyanis, amikor még megelőzhető az oxigénhiány tartós agykárosodás nélkül.
Egy biztos: a babának végig a mesterséges magzatvízben kell maradnia, anélkül, hogy észrevenné, hogy megszületett.
„Olyan, mintha 10 labdával zsonglőrködnénk. Egyet sem szabad leejteni” – mondja Frans van de Vosse, az Eindhoveni Műszaki Egyetem szív- és érrendszeri biomechanika professzora, a projekt tanácsadója.
Rendkívül érzékeny a téma
Ha tökéletesítik a hihetetlen fejlesztéseket, a mesterséges anyaméhek átírhatják az életképesség határait. De talán épp ezért a gépeken dolgozó maroknyi laboratórium még a megnevezésüket sem szívesen említi.
Az AquaWomb prototípusát „méhszerű életfenntartó rendszerként” írják le. (Azért óvatosak a „mesterséges méh” kifejezéssel, mert politikai és sci-fi asszociációk jönnek fel sokaknál.) A Philadelphiai Gyermekkórház (CHOP) például – amely az emberi klinikai vizsgálatokhoz legközelebb áll – „biozsáknak” nevezi a saját fejlesztését. A CHOP eszköze 2017-ben került a címlapokra, amikor a kutatók 28 napig életben tartottak báránymagzatokat, bizonyítva, hogy a mesterséges méh képes fenntartani a vérkeringést és a szervek fejlődését egy élő állatban.
Az egész területet komoly titkok övezik. A The Guardian szerzőjének a CHOP képviselői először nyilatkoztak volna, majd később visszaléptek. De annyit tudni lehet, hogy a Vitara Biomedical, a CHOP mesterséges méh technológiáját licencbe adó magáncég több mint 125 millió dollárt gyűjtött össze, ami arra is utalhat, hogy klinikai vizsgálatokra készülnek.
Mindenesetre ez az óvintézkedés tükrözi mind a reprodukciós technológiát övező aggodalmat, mind azt a tudást, hogy – ahogy van der Ven fogalmaz – „a tudományban van evolúciós és van forradalmi oldal. Egy mesterséges méh az utóbbi lenne”.
Azt is hozzáteszi: „Nem kell a csapatunknak elsőnek befutnia. Mi a legjobbak akarunk lenni.”
Szeretnének olyan rendszert tervezni, ahol a szülők interakcióba léphetnek születendő babáikkal – szerinte más kutatók ezt figyelmen kívül hagyják. Az egyik AquaWomb prototípus olyan hozzáférési nyílásokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszi a szülők számára, hogy megérintsék csecsemőiket. Egy másikban úgynevezett „méhtelefon” található, amely hangokat, zenét vagy szívveréseket továbbít a folyadékba ugyanolyan tompa hangmagassággal, mint amit a magzat hallana az anyaméhben.
Az ilyen szülő-gyermek interakciók – az ujjbegy lábhoz érintése, a folyadékban hallható szülői beszéd, vagy a zacskó belsejében lévő mozgások érzékelése – javíthatják a koraszülöttek hosszú távú egészségügyi eredményeit. De a terhesség alatti szülői kötődés tétje túlmutat a túlélési statisztikákon.
A családok lombikbébivel és béranyasággal kapcsolatos tapasztalatait célzó kutatások azt sugallják, hogy amikor a terhesség eltér a normálistól, a szülők – különösen az anyák – nehezen tudják jó szülőnek érezni magukat. A rendkívül korai szülések hasonló érzéseket válthatnak ki, részben azért, mert a koraszülést általában az anya egészségügyi komplikációi okozzák, nem pedig a gyermeké.
„Sokan ilyenkor úgy érzik, nem teljesítették a kötelességüket a gyermekük védelmében és kihordásában” – mondja Romanis, aki azt állítja, hogy a „természetes” várandósság bármely etikus alternatívájánál a csecsemők fiziológiai szükségletei mellett a szülők érzelmi szükségleteit is figyelembe kell vennie. Más szóval, ha valaki a babáját egy akváriumban lógva vagy egy zacskóba zárva látja cseperedni, az nemcsak azt változtathatja meg, hogyan kapcsolódik hozzá, hanem azt is, hogyan látja magát szülőként.
