Már az ókori görögök is…
A vörös szőnyeg magas presztízsű rendezvények tipikus kelléke, története több, mint 2500 évre nyúlik vissza. Legelőször még az ókori Görögországban, Agamemnon király lába elé terítettek ilyet, amikor hazatért a trójai háborúból. Eleinte még a király is hezitált, hogy rálépjen-e, mert az isteneket tartotta inkább erre méltónak – jegyezték fel a krónikások. Később mégis rálépett a bíborszínű szőnyegre.
Innentől ezen vonultak fel a nagytekintélyű politikusok és az arisztokraták, ma pedig már a sztárok is. A vörös szín dominanciát, erőt, hatalmat sugároz, amit régen a királyok akartak közvetíteni magukról, ma ugyanez mondható el az államfőkről - lásd a reptereken a lábuk elé terített szőnyeget - és újabban a világsztárokról is. Hollywood lassan 100 éve hoz óriási üzletet a gyártóknak, ma pedig a világ többi jeles filmes díjátadóján is ez járja.
Kölcsönözni is lehet
De újabban nemcsak VIP személyiségeknek jár. Új fogalom a bevonuló szőnyeg, amely főleg nagyszabású esküvőkön divatos, de másutt is kedvelt, hiszen elfedi a padlózat hiányosságait, könnyebbé teszi a járást az imbolygó magas sarkú szandálokban, ugyanakkor elegáns és figyelemfelkeltő.
Sokszor praktikusabb bérelni, itthon is számos cég foglalkozik szőnyegek bérbeadásával, céges és magánrendezvényekre. Fogadja vendégeit vörös szőnyeggel a rendezvényén – olvasom az egyik hirdetésben. De ők már nemcsak vörös színűt ajánlanak, hanem vagy 20 féle más árnyalatot. Lehetőség van balettpadló, PVC padló és műfű kölcsönzésre is.
Szőnyeget lehet bérelni filmforgatásra vagy standépítéshez dekorációként, bevonulás céljára sportcsarnokokba, rendezvényhelyszínekre padló állagmegóvása miatt, divatbemutatóra, díjátadóra – de a Parlament folyosóján is feltűnik ez a gazdag szimbolikával bíró szín.
A Rákóczi úttól Londonig
Az Oscar-gálák elmaradhatatlan kellékéből ma már a világ összes zenés-filmes díjátadójára és premierjére jut, sőt, a hazai filmes rendezvényekre is. (Apró megjegyzés: a múltkori Oscaron kiderült, hogy ma már a pezsgőszínű talaplávaló sem istenkáromlás…) Kigurítják a Rákóczi úton az Uránia mozi előtt, ha úgy vélik, megérdemli az adott film premierje, csakúgy, mint mondjuk a londoni BAFTA gálán, amely a világ egyik legjobb filmeket és tévészériákat gyártó országának fesztiválja.
Cannes hosszú évtizedekig a világ legrangosabb filmfesztiválja volt, bár Hollywood stílusától mindig messze állt. Ma is rangos e patinás esemény, bár a francia és az olasz filmgyártás renoméja kissé megkopott, a többszáz tévécsatorna fuldokolva nyeli az amerikai bugyuta sitcomokat, a török és dél-amerikai szappanoperákat, a gyilkolós, közönséges és feledhető akciófilmeket, akárcsak újabban a streaming szolgáltatók.
Ahol sokmillió dollár sorsa dől el
Amerikában szinte alig mutatnak valamit a Cannes-i és a velencei filmfesztiválból, a BAFTA-ból kicsit többet, mert angol nyelvű. Ha szerepel is valamelyik csatornán egy effajta európai esemény, szinte kizárólag az éppen aktuális kedvenc ruhája, flörtje, vagy valami botrány miatt.
Ugyanakkor némelyik csatornán vagy a Youtube-on órákig mutatják, ahogy bevonulnak a sztárok, és árgus szemmel lesik, hogy nem buknak-e fel, vagy esnek el a 12 centis sarkú cipellőkben, ami bizony olykor előfordul, mert az ugye bulváresemény.
A vörös szőnyeg nemcsak a sztároknak fontos – a sokszor láthatatlan főszereplők a divattervezők. Ma már nemcsak a színésznők viselnek extra ruhakölteményeket, hanem a férfiaktól is elvárják, hogy túllépjenek az unalmas fekete szmokingon. Millió dollárok sorsa dől el ilyenkor, hiszen egy-egy divattervező karrierje a szőnyegen indul.
Fotósok, testőrök, rajongók
De itt küzdenek egymással a fotósok, a paparazzik.is. A tapasztaltabbak már tisztában vannak vele, meddig léphetnek rá a szőnyeg szélére és méltányolják a testőrök kéréseit. Ugyancsak állandó – igaz, külső – szereplők a rajongók, számukra tilos a szőnyegre lépés, de azért órákig várakoznak mellette, a rácsok mögött, hátha rájuk pillant az imádott kedvenc.
Többnyire virágládákkal, kis bokrokkal is jelzik a kordont, nehogy valaki átnyúljon rajta, vagy bedobjon valamit az rajongott színésznek. A testőrök akkor vannak bajban, amikor a sztár maga sem tartja ezt tiszteletben és a rácson keresztül kezét nyújtja valakinek, aki sírva fakad a boldogságtól és legalább egy hónapig nem mossa meg a kezét, ahol megérintette. Ha pedig kész volt rá a színész, hogy a kezére adjon autogramot, akkor tetováltatja azt, hogy örökre megmaradjon.
De erről már nem a szőnyeg tehet…
