Sokakból egyszerre váltott ki nevetést és egyben sajnálkozást is az, ami a televízióban látható volt hosszú éveken keresztül, bár kétségkívül az adó megtalálta célközönségét: amikor korábban az egyik nagy kábelszolgáltató ki akarta venni kínálatából a csatornát, felháborodott nézői telefonok követelték vissza az adót a kínálatba. A számtalan, szakmailag igen alacsony színvonalon kivitelezett műsor mellett Anettka és a nótacsokrok jó ideig biztos bázist jelentettek a televíziónak.
Anettkától a kívánságműsorig
A legtöbb nézőben a csatorna Anettka nevével kapcsolódik össze – a hazai média egyik különös figurájának kikiáltott hölgy számos provokatív, megbotránkoztató, de mégis arányaiban nézett műsort varázsolt a képernyőre, a legendás jeleneteket azóta is őrzik a videomegosztók. Sok vitát váltottak ki a csatornán látható emelt díjas telefonszámokon elérhető távgyógyítók, felvetve a kérdést: etikus-e elkeseredett, beteg emberek zsebéből szemfényvesztésnek tűnő gyógyítással újabb forintokat kihúzni.
Örömteli pillanatai voltak az adónak – ahol még Kiszel Tünde is megfordult – a különféle dalestek, nótacsokrok, melyek elsősorban az idősebb korosztály szórakozását szolgálták. Stratégiailag mindenképpen jó lépés volt ezeket bevezetni, hiszen ilyen jellegű "régies" műsorokat más tv-társaság nemigen kínált a nézőknek.
Bár a hazai televíziózásban itt-ott egyre kevésbé ügyelnek a színvonalra, még sokat próbált tv-s szakembereket is meglepett az a fajta igénytelen kivitelezés, amivel a műsorok egy része rendelkezett. A rendező, és olykor a szerkesztő hiánya meglátszott a műsorok minőségén, néha örömszámba ment, ha sikerült azt mutatni, aki éppen beszélt, nemegyszer előfordult, hogy egy szabályosan mocskos üvegfal előtt zajlottak beszélgetések – az egész csatorna képi világa pedig leginkább a 80-as évek közepét idézte, nem beszélve a sokszor látható szervezetlenségről, műszaki hibákról, a televíziózáshoz szükséges ismeretek alapvető hiányáról. "Szomorú, hogy ez az adás Budapest néven kiment egész Európának" - tolmácsolta véleményét egy ismert televíziós.
A B kategóriás üzleti modell
Arról, hogy a csatorna üzleti problémái mikor kezdődtek, keveset tudni, mindenesetre hónapok óta tartozásokról, felszámolóbiztosról szóltak a híradások, ami előrevetítette a sugárzás valamikori befejezését. Mindezek ellenére a tv elég sokáig húzta egy, a hazai piacon kevésbé alkalmazott üzleti modellel.
Mivel a kábeltársaságok a műsort ingyen kapták (ellentétben sok versenytárssal, akik a kébelesektől kapott díjakból élnek), a Budapest TV-nek a szakmát jól ismerők szerint tulajdonképpen három bevételi lehetősége maradt. A reklámidők értékesítése (ebben a képernyő tanulsága szerint az utóbbi időben nemigen tudtak nagy eredményeket elérni, főleg a kisvállalkozásokat tudták megcélozni), a gyártási kapacitás bérbeadása (szintén nem lehetett jelentős, a BPTV technikájánál ma már fényévekkel jobb stúdiókat lehet bérbevenni), valamint a műsoridő értékesítése.
Ez utóbbi viszont a látható műsor alapján nem mehetett olyan rosszul, bár nehéz volt eldönteni, hogy melyik műsor saját gyártású, és melyik fizetős – de iparági hírek szerint pl. az Anettka produkciók, és még sok más is az adásidő bérbevételével készültek. Lapinformációk szerint, ahogy a hölgy távoztával csökkent a nézettség, vélhetően úgy került egyre nehezebb helyzetbe a csatorna az adásidő eladásával.
Tévedés azonban azt hinni, hogy a Budapest TV sajátosan magyar modell. A saját műholdvevővel rendelkezők számtalan olyan égi csatornát találhatnak, ami hasonló elven működik (pl. német Astro TV), sőt vannak olyanok is, akik még műsor készítésével sem fáradnak, a napi 24 órás adást néhány power point oldal, és az azokon hirdetett emelt díjas, erotikus szolgáltatásokat ajánló telefonszámok teszik ki, néhány hölgy fotójával. Egynémely kisebb európai – pl. olasz – csatornával összehasonlítva a most megszűnő BPTV egészen magas színvonalat képviselt.
Egyszer csak elvágták a kábelt
Az adó utolsó percei mindenesetre legalább annyira voltak komikusak, mint sokszor maga az egész csatorna. Éjfélkor még elkezdődött egy jósda, amit azonban fél perc után egy, az adó megszűnéséről tájékoztató felirat váltott fel. Az interneten azonban minden ment tovább, bár a „spiritiszta” azon sajnálkozott, hogy senki nem telefonál be. Akik mégis megtették, arról próbálták őt tájékoztatni, hogy az adó már sehol nem látható, ám ezeket a telefonokat nagyon gyorsan lekeverték. Egy idő után a jós - aki vasárnap lévén zöld gyertyát gyújtott – feladta, és ingerülten elköszönt a nézőktől. (A Budapest TV utolsó percei)
Eközben a csatorna honlapja azt írta, hogy a műsorkiesést a UPC kábelének meghibásodása okozza – ezt a feliratot azonban délelőttre már eltűntették. Az adás az interneten azóta is folyik, bár a korábban megszűnt tv-k (Zenit, Fix TV) példája bizonyította, hogy a mai médiapiaci viszonyok között csak az internetre sugározva meglehetősen nehezen lehet fenntartani egy televíziót.
Hiányzik majd valakinek?
A televízió léte, és megszűnése azonban túlmutat önmagán. A szakmában régóta vita folyik arról, hogy legitimálható-e egy olyan televízió, ami kvázi egy jobb video-szakkör szintjén működik, vagy éppen televíziónak lehet-e nevezni azokat a műsorsugárzókat, akik nagyjából ugyanazokat a produkciókat sugározzák körbe-körbe, mindent havonta 12-15x megismételve. A láthatóan csekély színvonal ellenére mégis sok ismert ember adta a nevét a csatornához, aki között egyaránt volt hajdan híres televíziós szereplő, egykor felkapott énekesnő, vagy éppen színházi alakításaival jogosan hírnevet szerzett színész.
Egy kérdést azonban nagyon ritkán érint a szakma: mi lesz azzal a (főleg nyugdíjas) közönséggel, akiket a BPTV zenés-táncos-varieté jellegű műsorai kiszolgáltak, mégha nem is túl nívósan? A nagy csatornák elsősorban az AB státuszú, 18-49 éves közönségre fókuszálnak, a most "betevő" nélkül maradt idősebb közönséghez pedig gyakorlatilag alig-alig szól valaki.
