A szombaton lejátszott első két nyolcaddöntőben az a csapat ment tovább a brazíliai világbajnokságon, amely a FIFA hivatalos ranglistáján május végén előrébb állt. Brazília ugyanis a negyedik, Kolumbia pedig az ötödik volt, míg az általuk kiütött Chile a tizenharmadik, Uruguay pedig a hatodik helyet foglalta el. Ha ez a tendencia ma is érvényesülni fog, akkor a hollandok örülhetnek a 90 (vagy 120 perc) végén, hiszen a Goldman Sachs májusban publikált "The World Cup and Economics 2014" kiadványa szerint a németalföldiek 15. helye előkelőbb a mexikóiak 19. pozíciójánál.
Szintén a narancsosok mellett szólnak a korábbi évek egymás ellen játszott mérkőzéseinek végeredményei is. Mexikó ugyanis 1961 óta nem tudja legyűrni a hollandokat, és az azóta lejátszott négy mérkőzés három európai győzelemmel és egy pedig döntetlennel zárult az nso.hu adatai szerint.
Az mfor.hu gazdasági-vb-jén a figyelembe vett tényezők viszont a latinok győzelmét "jósolják". Miközben a holland gazdaság immár évek óta szenved az ingatlanárak hanyatlásával párhuzamosan együtt járó belső lakossági fogyasztás visszaesése miatt, Mexikó - kajakos kifejezéssel - "ráülve" az amerikai gazdaság oldalvizére 2010 és ’12 között átlagosan 4,3 százalékkal nőtt. Igaz ugyan, hogy tavaly egy átmeneti megtorpanást követően 1,1 százalékra lassult a növekedés üteme, de a gazdaságnak nincsenek egyensúlytalansági problémai, a költségvetés gazdálkodása szigorú, a külső mérleghiány pedig alacsony. Így nincs is mit csodálkozni azon, hogy az árak is stabilak, sikeres az inflációs célkövető politika és a peso szabad, piaci lebegtetése. Ráadásul az elmúlt években elfogadott piacbarát reformok pozitív hatása majd csak még most fog érződni igazán.
Hollandiában viszont az elmúlt hat évben 4 százalékkal esett vissza a reál GDP és 8-cal a háztartások fogyasztása. Az okok itt sem elsősorban egyensúlytalansági problémákra, hanem a lakóingatlanok árának 2008 óta történt 20 százalékos visszaesésére vezethetők vissza. A lakossági hitelek fedezetét nyújtó ingatlanárak csökkenése miatt a kölcsönök összegét ugyanis redukálniuk kellett a háztartásoknak (vagy a fedezet értékét emelni). Így a lakossági jövedelmek jelentősebb része a "bankokba áramlott vissza", emiatt pedig zsugorodott a fogyasztás.
Ezek a folyamatok az általunk vizsgált mutatókban is tetten érhetőek, hiszen a GDP 1,3 százalékkal csökkent tavaly Hollandiában, miközben Mexikóban 1,2-vel nőtt. Az egyébként európai összehasonlításban alacsony holland 6,8 százalékos munkanélküliségnél a mexikói még jobb, 4,9 százalék. Szintén a dinamikusabb gazdaságra utal a magasabb, de még tolerálható szintű 4 százalékos latin infláció. Igaz, ez utóbbiban a holland 2,8 százalék "szebben mutat". (Főleg, ha növekedéssel járna együtt.)
Ezek alapján Mexikó 2:1-re vezet Hollandia ellenében, és mivel a teljes GDP nagyságában, illetve az egy főre eső GDP-értékében a "papírformának" megfelelően mindkét oldalon 1-1 találat születik, így az mfor.hu gazdasági-vb-jén Mexikó lép tovább.
A zöld pályán: Hollandia - Mexikó 1:1
mfor.hu
