A reformok nyomán a betegség első két hetét a munkaadó fizetné, ugyanakkor a biztosítók szigorúbban ellenőrizhetnék a betegeket, és a csalók szigorú büntetésre számíthatnának. Emellett az első három nap vagy az első héten a segély összege is alacsony lenne, adja hírül az MTI.
Mint arról a Menedzsment Fórum korábban beszámolt, Magyarországon 1996-ban tizenöt napra növekedett az az időszak, amely alatt a táppénzt a munkáltató köteles kifizetni a dolgozójának. A társadalombiztosítás csak ezután lép be a képbe, ám a táppénzkiadások harmada még ezután is a munkáltatót terheli. Szakértők szerint nem véletlen, hogy az alkalmazottak többsége, amíg csak mozdulni képes, nem marad otthon. Ha a betegség miatt ez elkerülhetetlen, akkor inkább szabadságot vesz ki, de az állás elvesztésétől való félelmében semmiképpen sem terheli munkaadóját a táppénzzel járó plusz költségekkel.
A fenti vélekedést igazolják a KSH adatai is: míg 1990-ben naponta átlagosan 272 ezren voltak táppénzen, addig 2001-ben már csak 117 ezren, azaz 6 százalékról 3,4 százalékra csökkent az arányuk a táppénzre jogosultak számához viszonyítva. Míg 1990-ben 99,4 millió napot töltöttünk összesen táppénzen, 2001-ben már cak 42,6 milliót, tehát egy jogosultra az 1990-ben megállapított 21,9 nap helyett már 12,2 nap jutott egész évben. Eközben viszont a táppénzes napra jutó kiadások 245 forintról 1508 forintra emelkedtek.
MTI/Menedzsment Fórum
A csehek gyakran, a magyarok ritkán mennek táppénzre
Csehországban a munkaviszonyban lévő alkalma-zottak évente átlagosan 30 és fél napon át vannak betegállományban, így az Európai Unió országait fi-gyelembe véve listavezetőnek számítanak. Hazánk-ban - arányait tekintve - fele annyian sem mennek táppénzre, mint a cseheknél vagy a svédeknél.
