Fülöp Márta egyetemi docens előadásában a sikerről, mint társadalmi elismertségről beszélt. Mi magyarok, a sikeres embert sok esetben, mint győztest említjük, ami azt jelenti, hogy a társadalmi sikert elért emberek, a többiekhez képest nyújtottak többet, tehát az összehasonlításból, egyfajta versenyből kerültek ki győztesként.
Egy, a Szegedi Egyetem szociálpszichológusai által készített felmérésből kiderült: ha a magyaroknak sikeres embereket kell megnevezniük, akkor első helyen a többség egy gazdasági szereplőt említ, második helyen a legtöbb ember a saját szakterületéről nevez meg általa sikeresnek tartott személyt, utolsó helyen pedig a sportolókat ismerjük el. Nem így az Egyesült Államokban, ahol sokkal előkelőbb helyen szerepelnek a sportolók.
Sikeres, de nem boldog
Számos kutatás összefoglalásaként az az eredmény született, hogy a magyarok általában irigyek mások sikereire, és a győztes, sikeres emberhez gyakran kötnek negatív tulajdonságokat. Például a gazdagok a legtöbb magyar szemében tisztességtelen emberek.
Készült egy olyan felmérés is, ahol általánosságban kellett beszámolni egy átlagos magyar sikeres ember tulajdonságairól, és egy általunk ismert, és sikeresnek tartott személyről. A két leírás nagy mértékben különbözött egymástól. Míg az általunk ismert sikeres embernek elismerjük a tehetségét, és csak az utolsó helyeken említjük a jó kapcsolatokat, szerencsét, addig a magyarok fejében élő sztereotípia szerint a tipikus magyar sikeres ember elsősorban a kedvező anyagi helyzetének, és a jó kapcsolatainak köszönheti sikerét, és erkölcsi tartást már nem is feltételezünk az illetőről.
Ezzel az eredménnyel van összhangban az a kimutatás is, mely szerint a magyarok a sikerhez az alábbi fogalmakat párosítják: immoralitás, agresszió, gátlástalanság, mások eltiprása. Ugyanígy jellemző annak a negatív magyarázatnak is a hozzáfűzése, miszerint "hiába sikeres, nem boldog", vagy "sikeres, de bele is betegedett", illetve a harmadik legtipikusabb reakció (csak nők esetében) a "sikeres, de nincs családja". Ugyanakkor szeretünk mások sikerében sütkérezni. Azaz arra büszkék vagyunk, ha híres embereket ismerünk. Közelről ismerve büszkék vagyunk rájuk, elismerjük őket, messziről azonban leginkább a negatív hatások dominálnak.
Az irigység akár motiválhatna is
A kutatás során ugyanazokat a kérdéseket japán, és kanadai diákoknak, vállalatvezetőknek is feltették. A válaszok jelentős különbségeket mutattak a magyarokhoz képest az irigység, és a negatív asszociáció tekintetében. Persze ennek megvannak az okai: egy jobb gazdasági helyzetben lévő országban, ahol nem annyira korlátozott a sikeressé válás lehetőségének száma, mint hazánkban, könnyebb talán elfogadni mások sikerét, és könnyebb belátni, hogy a lehetőségek mindenki számára adottak, van, aki tud vele élni, van, aki nem.
Kérdés, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. A társadalmi hozzáállásnak köszönhető a gazdaság helyzete, vagy fordítva: a lehetőségek szabják meg a szereplők viselkedését. Hámori Balázs közgazdász munkáiban arra mutatott rá, hogy az irigység motiváló hatású is lehet. Irigység a legtöbb emberben van, kérdés, hogy ez mit vált ki az illetőből: utol akarja érni azt, aki az irigységének tárgya, vagy inkább visszavető erővel hat, és pusztán negatív érzéseket vált ki. A jobb gazdasági helyzetben lévő társadalmaknál az irigység inkább motiváló, mint negatív hatással bír, nem úgy, mint hazánkban.
Gábor Fanni
