A másik megoldás nem állítaná ugyan vissza a kötelező pénztárválasztást, de nemcsak a pályakezdők számára, hanem – esetleg egy korhatárig – mindenki számára újra lehetővé tenné a magánnyugdíjpénztárba való belépést.
Továbbá a változatoktól függetlenül fel kellene számolni azokat a kötöttségeket, amelyek a tébé indokolatlan preferálását eredményezik, például, hogy a pénztárat nem választók automatikusan a tébébe lépnek be. A munkahelyi ügyintézők esetleges ellenérdekeltségének a megszüntetéséhez pedig egységesíteni kell a társadalombiztosítónak és a magánnyugdíjpénztárnak történő jelentési kötelezettséget.
Közelítő szabályozás
Az állami szervek fontos kötelezettsége a pénztártagok vagyonának védelme. Ennek érdekében – a piac fejlődésével összhangban – módosítani kellene a pénztárakra vonatkozó szabályozást, bár nem javítja a pénztárak pozícióját, ha erre a szükségesnél többször kerül sor. Célszerű lenne azonban a különböző nyugdíjpénztári ágak szabályozását közelíteni, hiszen mind a magán-, mind az önkéntes pénztárak vagyonának védelme egyformán fontos, ezért a meglévő különbségek fenntartása – például, hogy a vagyonkezelő, letétkezelő intézményi feltételei az önkéntes pénztárak esetében enyhébbek –indokolatlan.
A pénztári szabályozás gyors változtatásával a magánnyugdíj-pénztári rendszer minden bizonnyal visszaállítható a hat évvel ezelőtt elhatározott pályára, és a pénztárak a jó működéssel, a megfelelő hozamokkal nagy valószínűséggel el tudják érni az eredeti számításokban szereplő nyugdíjmértékeket.
A nagy generáció nyugdíja
Sem a pénzüket nem kapják vissza, sem többletszolgáltatást nem kapnak a jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint azok, akik korábban a magánnyugdíjpénztárat választották, és a kötelező hatszázalékos járulékot önkéntesen kiegészítették tíz százalékra, s azoknak a munkáltatói befizetése is elvész, akik a most leköszönt kormány lépéseinek hatására visszaléptek a társadalombiztosításba.
