Megnéztük, hogyan működik az Orbán-korszak egyik első ikonikus stadionja: ez a Tisza számára is iránymutató lehet

Jelentősen átalakul a magyarországi sportfinanszírozás, miután Magyar Péter miniszterelnök bejelentése szerint megszűnik a 2011-ben létrejött tao-rendszer, ami alapján a nyereségesen működő vállalatok hat látvány-csapatsportág számára direkt módon ajánlhatták fel a társasági adójuk (akár nagyon jelentős) százalékát. Ehelyett 150 milliárd forintos költségvetési támogatást ad majd az állam – fogalmazott a kormányfő. 

Azóta a kormány benyújtotta az Országgyűlés elé a 2027-es költségvetés tervezetét, amelyből pontosan kiolvasható, hogy mekkora összeget irányoznak elő a központi büdzséből a látvány- és csapatsportok támogatására, illetve a sportlétesítmények fenntartására és üzemeltetésére. A pontos számokról bővebben ebben a cikkben olvashatnak:

2014-től bújtak elő az első nagy stadionok

Az viszont továbbra is fontos kérdés, hogy hosszabb távon az elmúlt 16 évben felépült látványberuházások, stadionok fenntartását és üzemeltetését hogyan lehet még inkább a piaci működés irányába terelni, a költségvetésről is terheket levéve ezzel.

Magyarországon a második Orbán-kormány beiktatása után, vagyis 2010-től fokozatosan felpörgő futballstadion-építési láz 2014-től hozta meg az első, igazán látványos eredményeit.

Ekkor adták át a 20 340 néző befogadására alkalmas Debreceni Nagyerdei Stadiont (ahol a Debreceni VSC fogadja a cívisvárosba utazó csapatokat), az önálló kormányhatározat keretében megépült, 23 700 fős Groupama Arénát (amelyben a Ferencvárosi TC játssza a hazai mérkőzéseit) és a 3836 fős, felcsúti Pancho Arénát.

Az ezt követő öt évben, a teljesség igénye nélkül, átadták az MTK pályáját, az Új Hidegkuti Nándor Stadiont, a székesfehérvári Sóstói Stadiont, a miskolci Diósgyőri Stadiont, a folyamat egyfajta betetőzéseként pedig a magyar labdarúgó-válogatott otthonául szolgáló, több mint 67 ezres, 192 milliárd forintból megvalósult Puskás Ferenc Stadiont.

Alig van jó példa a piaci üzemeltetésre

A Telex cikke szerint a magyar állam 2010 óta több mint 700 milliárd forintot költött futballstadionok építésére és felújítására – szinte kizárólag közpénzből. Az április 12-én győztes Tisza Pártot, majd a megalakuló új kormányt a már megvalósult beruházások kész helyzet elé állították, viszont a stadionok jövőbeli fenntartásának és gazdaságos működtetésének kérdésével ugyanúgy foglalkoznia kell.

A cél pedig egyértelmű: a stadionoknak minél inkább piaci alapon kell működniük. Vagyis a jegybevételek mellett (amelyek a már idézett Telex-cikk szerint egy stadion megnyitása után öt szezon elteltével ismét visszaesnek) olyan funkciókkal, eseményekkel, üzletekkel, kiszolgálóegységekkel kell felruházni és megtölteni ezeket a létesítményeket, amelyek bevételt termelnek a fenntartó számára.

Az Orbán-kormány 2022-ben helyezte új alapokra a sportingatlanok fenntartási, üzemeltetési, fejlesztési, működtetési és hasznosítási feladatait. Az így létrejött Nemzeti Sportinfrastruktúra Ügynökség, egy 100 százalékban állami tulajdonú, költségvetési forrásokból gazdálkodó szerv. A teljesen vagy megközelítően teljesen piaci alapon működő stadionokra sajnos viszonylag kevés jó példát láthatunk.

A debreceni modell: más a tulajdonos és a fenntartó

Cikkünkben a kelet-magyarországi fellegvár, vagyis a 13,5 milliárd forintból megépült Debreceni Nagyerdei Stadion üzemeltetési modelljét mutatjuk be, amit több szempontból is egyedinek lehet nevezni. Specialitását leginkább az ország legnagyobb létszámú vidéki felsőoktatási intézményének, a Debreceni Egyetemnek a tulajdonosi és az üzemeltetési oldalon betöltött jelentős szerepe adja.

A kormány egy 2021-es határozatban döntött arról, hogy a debreceni stadionberuházásért felelős projektcégben lévő állami tulajdonrészt ingyenesen átadja a város önkormányzatának.

A Nagyerdei Stadion tulajdonosi jogát jelenleg a Nagyerdei Stadion Rekonstrukciós Kft. gyakorolja. A cégben 2021 óta fele-fele arányban osztozik Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Debreceni Egyetemet fenntartó Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány. Ezt megelőzően 90 százalékos állami és 10 százalékos városi tulajdon jellemezte a céget.

Ez az új struktúra a 2021-es modellváltás során alakult ki. A Tisza-kormány döntése értelmében azonban a felsőoktatási feladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok 2027. augusztus 1-jével megszűnnek.

Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem idén májusban kinevezett rektora a városban tett látogatásunk során elmondta, hogy szerinte nem okoz majd alapvető változást a Nagyerdei Stadion tulajdonosi hátterében, hogy az alapítványi vagyon visszaszállhat az államra, „vagy leginkább az egyetemre, hiszen a benne folyó mindennapos tevékenység leginkább mégiscsak hozzá kötődik. Valójában a tulajdonosi szervezet operatív tevékenységet amúgy sem végez, 1 fő vezetővel és egy fél munkaidős alkalmazottal látja el feladatát, éves bevételei fedezik a néhány millió forintos éves kiadásait” – fogalmazott.

Az aréna üzemeltetéséért viszont a Debreceni Nagyerdei Stadion-üzemeltető Kft. (DNS Kft.) felel, amely az üzemeltetésből, bérbeadásból és szolgáltatásokból származó árbevételét a 2022-es 270 millió forintról tavaly 626 millió forint fölé növelte.

2022-ben a cég közel 17 millió forintos veszteséget könyvelt el, leginkább a rezsiválság magas energiaárai és a koronavírus-járvány elnyúló hatásai miatt. Ezt követően viszont évről évre növelni tudta a profitját: tavalyi beszámolója szerint az eredmény már 57 millió forint fölé emelkedett. Ebben nagy szerepe volt a különböző okok miatt Debrecenbe költöző külföldi csapatoknak (például a közel-keleti háború miatt az izraeli válogatott játszott a Nagyerdei Stadionban, de korábban a katari válogatott és klubcsapatok is a hajdúsági megyeszékhelyen fogadták ellenfeleiket).

A 2014 óta működő rendszerszintű üzemeltetési modell kapcsán jön képbe a Debreceni Egyetem, amely 22 százalékban, a szintén 22 százalékos tulajdonos önkormányzat mellett gyakorolja a tulajdonosi jogokat az üzemeltető cégben az egyetemhez köthető iskolaszövetkezettel (56 százalék) közösen.

Az egyetem cégei üzemeltetnek a széksorok alatt

A Debreceni Egyetem már a kétezres években is több céget hozott létre, akkor még különböző kormányengedélyekkel. „Ez abban az időben különleges volt a magyar felsőoktatásban” – emlékezett vissza Bács Zoltán. Bár azóta már máshol is vannak egyetemi tulajdonú cégek, a debreceni felsőoktatási intézmény több területen is egyre nagyobb mértékben támaszkodik a saját társaságaira (amelyek között vannak takarítással, őrzéssel, üzemeltetéssel, szállítással, élelmezéssel, sporttal és kultúrával foglalkozó cégek ugyanúgy, ahogy tudáshasznosító, innovációs tevékenységet folytató társaságok is).

És hogyan jön mindez a stadionüzemeltetéshez? Úgy, hogy az arénában a lelátórészek alatti kiszolgálóegységeket mind különböző profilú egyetemi cégek bérlik és működtetik.

Ide tartozik a Sportdiagnosztikai, Életmód és Terápiás Központ, amelyben sportegészségügyi szolgáltatásokra, terhelésélettani mérésekre, három- és négydimenziós mozgáselemzésre, rehabilitációs és sportpszichológiai felmérésekre, valamint fejlesztő tréningekre nyílik lehetőség. Az Általános Orvostudományi Kar Sportorvosi Tanszéke is itt működik. Miként a UniFit Fitness és Gym Center konditerem, amelyet az egyetemi hallgatók és dolgozók mellett (a diákok jelentős kedvezményt kapnak) a lakosság is használhat.

Az egyetem vállalatai működtetik a konferencia-helyiségként, valamint koncertek és rendezvények szervezésére alkalmas Hall Közösségi Teret, a RED&White nevű vendéglátóipari egységet vagy a hétköznapokon nappal oktatóteremként, este és hét végén pedig e-sportteremként működő központot. De a 16 asztalos pingpongtermet is megemlíthetjük a B-közép lelátója alatt.

A Nagyerdei Stadion és a Groupama a két jó példa

Magát a játékteret, a kapcsolódó öltözőket, a stadion irodáinak nagy részét pedig az első osztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő (és a legutóbbi szezonban a harmadik helyen végző, jövőre 125 éves) Debreceni VSC bérli.

„A debrecenihez hasonlóan sikeres piaci modellt a hazai futballstadionoknál még a Ferencváros otthonául szolgáló Groupama Arénánál látunk, amit a francia Lagardère nevű cég kezdett üzemeltetni a magyar leányvállalatán keresztül (azóta már más néven működnek). Annak idején a Nagyerdei Stadion üzemeltetése kapcsán is felmerült a vállalat neve, de a döntéshozók végül túl drágának és nem Debrecenre szabottnak találták az ajánlatukat”

– magyarázta Bács Zoltán.

A rektor szerint a debreceni modell lényege, hogy egy olyan 365 napos rendszert alakítottak ki, amely nem felemészti, hanem megtermeli a pénzt a felhasználók által.

„Ez 2014 óta hatékonyan működik, az üzemeltető cég kezdeti 3 millió forintos saját tőkéje százszorosára nőtt. Miközben a különböző specifikus terek bérlői önállóan is eredményesek” – tette hozzá.

A debreceni modell ilyen irányú kialakítására azért is lehetett szükség, mert önmagában a stadiontér a futballmérkőzések mellett alig használható egyéb kulturális események (vagy más sportesemények) lebonyolítására. Kivételként az augusztus 20-i Virágkarnevált említhetjük, valamint a Debreceni Egyetem által idén már tizedik alkalommal megrendezett yoUDay-t, amely az intézmény hagyományos tanévnyitó rendezvénye.

Emellett a debreceni futballcsapat mérkőzéseinek látogatottsága is visszaesett.

A 2013/14-es szezon 7500 fős átlagnézőszáma két évvel később kevesebb mint a felére, 3010-re csökkent. A mögöttünk hagyott idényben viszont már ismét megközelítette a nézőszám a 13/14-es (egyébként mindmáig a DVSC utolsó bajnoki címével végződő) idényben látott szintet: átlagban 7216-an látogattak ki a meccsekre, ami 14 éves csúcsnak számít.

Behálózza a várost az egyetem

A Debreceni Egyetem nemcsak a stadion üzemeltetésében, hanem az egész hajdúsági megyeszékhely gazdasági és társadalmi életében egyre nagyobb szerepet játszik. Látogatásunkkor az egyetem rektora bemutatta, hogy újabb kutatás-fejlesztési és sportcélú létesítmények, sport-zene és társadalmi innovációs központ, sőt diákszállások és egy rendezvényszálloda megépítése is a terveik között szerepel; a helyszínek és a telkek már adottak is a projektek kivitelezésére.

Az egyetem hatáskörébe kerül emellett a koronavírus-járvány idején az állam által elindított Nemzeti Oltóanyaggyár projekt részeként felhúzott épület is. Itt az eredeti tervekkel ellentétben nem vakcinagyártás, hanem egy teljesen más funkcióval bíró tanüzemi egység fejlesztése a cél. A témáról bővebben ebben a cikkben olvashatnak:

„Az egyetem negyedik lába az oktatás, a kutatás és a betegellátás mellett az innováció, a vállalati kapcsolatok és a saját tudományos-technológiai Science Parkunk fejlesztése” – mesélt a jövő fejlesztési irányairól Bács Zoltán, aki már 1988 óta az egyetem kötelékébe tartozik: hallgatóként, oktatóként, 2007 óta pedig a Debreceni Egyetem vezetésének tagjaként.

Vitézy Dávidnak is bőven lesz feladata

Az intézmény nagyvállalati kapcsolatai is tovább mélyültek azzal, hogy a német BMW tavaly októberben elkezdte a sorozatgyártást Debrecenben. A város másik, az utóbbi időben szintén nagy visszhangot kapott óriásberuházásával, a kínai CATL akkumulátorgyárával viszont nincs az egyetemnek a BMW-hez hasonlóan szoros kapcsolata, bár az egyetem egyes kutatóinak kifejezett szakterülete a megújuló energiaforrások vizsgálata. Debrecennek és agglomerációjának a munkaerőpiacát viszont mindkét fejlesztés befolyásolja.

A város ingatlanpiacára azonban egyelőre még inkább a magyar és a külföldi egyetemisták áradata van jelentős hatással. A Debreceni Egyetemen az aktív hallgatók létszáma a mostani tanévben meghaladta a 34 ezret (ezzel országosan a második legnépszerűbb felsőoktatási intézmény az Eötvös Loránd Tudományegyetem után). Közülük 7800-an külföldről, összesen mintegy 140 országból érkeztek.

„Az ingatlanárakat leginkább az egyetemisták által támasztott kereslet fűti, különösen a város északnyugati részében. A kínálat növelése érdekében nagyon fontosnak tartjuk, hogy újabb kollégiumi vagy diákhotel-férőhelyek létesüljenek Debrecenben”

– emelte ki a legfontosabb teendőket Bács Zoltán.

Korábban Vitézy Dávid, a kormány közlekedési és beruházási minisztere jelentette be, hogy az év végéig, elsősorban az európai uniós forrásoknak köszönhetően, elindítják a Wekerle Sándor lakásépítési programot, amelynek a megfizethető bérlakások kialakítása mellett a kollégiumi férőhelyek bővítése is fontos célja.

Országosan jelenleg közel 70 ezerre tehető a kollégiumi férőhelyhiány; Vitézy korábbi nyilatkozatai szerint a legnagyobb egyetemvárosok közül Budapest, Debrecen és Győr mindenképp a kedvezményezettjei lehetnek a készülő lakásépítési programnak.

Látogatásunk végén Bács Zoltán Debrecen fővárostól való távolságát (közúton nagyjából 230 kilométer) egyszerre nevezte előnynek és hátránynak. Hiszen egyfelől a kelet-magyarországi fellegvár így valamelyest kiesik a budapesti gazdasági vérkeringésből. Másfelől viszont ez az elhelyezkedés lehetőséget ad a sajátos debreceni modell kiépítésére. Ami a stadionfenntartásban és az egyetemnek a város szövetében betöltött szerepében is jól megfigyelhető.