– Szerencsen Hujber Ottó szeretne erőművet építeni. Őt MSZP közeli vállalkozónak szokás titulálni, Ön pedig ugyan ennek a pártnak a tagja. Nem fejtenek ki Önre pressziót a háttérben, hogy ne lépjen fel túl élesen a beruházás ellen?
– Még bizottsági tag voltam, amikor Fodor Gábor miniszterként azt mondta, ez egy hatósági kérdés, amely ráadásul már le is zárult. Felmerült, hogy a helyieknek népszavazáson kellene eldönteniük az ügyet, ám ez visszamenőleg már keveset érne. Abban, hogy ott nem szenet vagy szemetet, hanem kukoricaszárat és egyéb biotermékeket szeretnének elégetni, nem látok kivetnivalót. Szakmai oldalról nézve azonban a kapacitás nagysága és a szállítói távolság kérdéseket vet fel. Az ilyen típusú erőművek ugyanis csak akkor hatékonyak, ha kisebb térséget látnak el, s innen is gyűjtik össze a nyersanyagot.
– A tokajiaknak nem csak a szerencsi égető okoz fejfájást: ott van a határ túloldalára tervezett tőketerebesi szénerőmű is. Itthon kevesen tudják, de a beruházó kassai székhelyű CES As. nem adta fel, s mindenképp szeretné megvalósítani az üzemet.
– Nem lesz könnyű dolguk. Eddig csaknem nyolcvan önkormányzat jelezte, nem kér az erőműből, a tiltakozók között számos helyi közösség is akad. Jelzésértékű, hogy a pozsonyi ipari miniszter is lesújtóan nyilatkozott az ügyről, s jelezte, nem támogatja azt.
– Válaszul a CES beperelte a szlovák ipari tárcát. Arra hivatkoznak, hogy korábban nem ez volt a hivatalos álláspontjuk.
– Amikor az egész világon mérsékelni akarják a szén-dioxid terhelést, akkor finoman szólva is agyrém egy széntüzelésű megaerőműben gondolkodni. Szerintem Szlovákia igen nehezen tudná megmagyarázni ezt az EU-nak, miközben 2020-ig nekik is jelentősen csökkenteniük kell a kibocsátás mértékét. Jelzésértékű: immár Kína is azon gondolkodik, miként tudnák ilyen erőműveiket záros határidőn belül kiváltani, átalakítani, pedig ők nem csak földrajzilag állnak messze Európától.
– Ugyancsak súlyos problémákat vet fel a Heiligenkreuz mellé tervezett erőmű. Miniszterként mi az álláspontja e kérdésben?
– Számunkra elfogadhatatlan, hogy az osztrák Begas a határtól ötszáz méterre akarja felépíteni e gigantikus lomhamvasztót. Mi azt szeretnénk, ha az nem ott, hanem lényegesen távolabb valósulna meg. Ezért hoztunk létre a közelmúltban egy osztrák-magyar konzultatív csoportot, amelynek az a feladata, hogy egyéb, alternatív helyszínt találjon a beruházásnak.
– Amely még engedéllyel sem bír, de már hónapról-hónapra több vacakot akarnak benne elégetni. Bizonyos információk szerint egy magyar cég is beszállítója lenne a heiligenkreuzi erőműnek.
– Nagyon meg lennék döbbenve, ha ez a hír igaznak bizonyulna.
– A zöldek szemében a legnagyobb szálka Paks.
- Az összes alternatív energiaforrást és formát támogatom. Magyarországnak a geotermikustól kezdődően a második generációs biodízelen át mindent használnia kell. Ugyanakkor fontos az energiabiztonság, hiszen az ország jelenleg ki van szolgáltatva az orosz szállítóknak. Nagy kérdés, miként lehet hazai forrásból betömni az igény és a rendelkezésre álló mennyiség közötti rést.
– Vízi erőművekben is gondolkodhatnak a befektetők?
– Mindenki abban gondolkodik, amiben szeretne, ám jó tudni, Magyarországon ettől mindenki ódzkodik, s szerintem ilyenre a távolabbi jövőben sincs esély.
– Akkor marad Paks? Esetleg egy új erőmű?
– Ha a kérdés úgy vetődik fel, hogy egy új atomerőmű építését támogatom-e vagy sem, akkor a válaszom határozott nem. Az üzem továbbfejlesztését, illetve használatát azonban egyelőre kényszerűen elfogadom, mert nem látom azt a forrást, ahonnan megszüntetése esetén a hiányt biztonsággal fedezni lehetne.
– A zöldek arra hivatkoznak, hogy a Pakson előállított energia többszörösét lehetne alternatív forrásokból előteremteni, ám a magyar energiarendszer rugalmatlansága miatt nem képes azt befogadni. Várható-e, hogy a minisztérium kezdeményezi az energiatörvény módosítását?
– Mi abban tudunk segítséget adni, hogy az alternatív megoldások terjedjenek - ám a szabályozás egy másik tárcánál van. Sokat beszélünk például a szélerőművekről - de ezek némely szakértők szerint önmagukban kiegyenlítő rendszerek, azaz szivattyús energiatározók nélkül semmit sem érnek. Ám ha kiderül, hogy valahol valaki ilyet akar építeni, rögvest tiltakozik minden érintett. Tudomásom szerint még nem készült olyan autentikus hatástanulmány, amely egyértelműen bebizonyította volna, hogy ilyenekre egyáltalán szükség van-e. Emellett létezik olyan álláspont, amely szerint a szélerőművek tározók nélkül is beállíthatóak a hazai villamosrendszerbe. Egyébként ma úgy látom, Kárpátalján előbb lesz kiegyenlítőtartály, mint nálunk.
– Egy cég Vácon, a Naszály oldalában, a kőbányában szeretne szivattyús tározót építeni.
– Bevallom, még nem hallottam erről. De ott talán kevésbé irritáló és könnyebben kivitelezhető, mint mondjuk a Zempléni Tájvédelmi Körzet szívében vagy egy nemzeti park közepén. A szivattyús energiatározót egyébként nem tartom ördögtől való ötletnek - ugyanakkor alapos, minden részletre kiterjedő hatásvizsgálat nélkül nem tudnám áldásomat adni egy ehhez hasonló beruházásra.
– Említette a Zemplént. Várható ott egy új nemzeti park kialakítása?
– Ezt számos országgyűlési képviselő, polgármester – teszem hozzá rögvest, politikai hovatartozástól függetlenül –, szakmai és civil szervezet is szorgalmazza. Ezt az ügyet én meleg szívvel szeretném felkarolni, támogatni és segíteni. Nagyon szeretem a Zemplént, amely a Pilis és a Duna-kanyar mellett a harmadik legkedvesebb tájam Magyarországon.
– Mikor állhat fel az új park?
– Nehéz pontos dátumot adni, hiszen egy, már védett terület átsorolását nem csak jogi, hanem szakmai szempontból is alaposan elő kell készíteni. Ha minden jól megy, egy-két éven belül talán megvalósítható mindez.
– Újabban számos hírt hallani az erdőprivatizációról. Mi az álláspontja e kérdésben?
– Alapvető természetvédelmi érdek, hogy az összes, mintegy 390 ezer hektárnyi védett erdő tartósan állami tulajdonban maradjon. Ebből a nemzeti parkok területén lévő mintegy 150 ezer hektár erdőt célszerű az érintett nemzeti parkok vagyonkezelésébe adni, hiszen így biztosítható leginkább a biológiai sokféleség megőrzése, hogy ne piacvezérelt, hanem közhasznú, ökoturisztikai célokra vegye igénybe a társadalom a zöldterületeket. Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel jelentős lobbik nem értenek egyet, ám engem ez kevéssé hat meg. Az erdősültséget egyébként szerintem mindenképpen növelni kell, s ahol lehet, az üzleti érdeket a közhasznúság alá kell rendelni.
– És a maradék hatszázezer hektár? Az szabadon eladható?
– Én az állami tulajdon pártján vagyok.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
