A csővezetéken háztartásainkba jutó gázt a – gázzal ellátott – háztartások 82 százaléka használja fűtésre, és csupán fele meleg víz előállítására. De 10-ből 9 háztartásban ezzel főznek. A gázszolgáltatók előtt tehát piaci rés mutatkozik: számottevő azon háztartások aránya, ahol a gáz már be van vezetve a lakásba, de fűteni nem fűtenek vele.
A gázellátással kapcsolatos elégedettségi vizsgálatok szerint általában elégedettek az emberek a szolgáltatóikkal. Panaszok csupán a számlák áttekinthetőségével és problémák esetén az ügyintézés minőségével, gyorsaságával kapcsolatban merülnek fel az adatok tanúsága szerint. Hasonló a helyzet az áramszolgáltatás megítélésével kapcsolatban is.
A gáz- és az áramszolgáltatás minőségét firtató kérdéseknél némileg rosszabb eredmény jött ki a távhőszolgáltatás területén. Itt az ügyintézés, a hibajavítás gyorsasága és a közérthetőség mellett a pontosság területén is akadtak panaszosok.
Leginkább a távhőszolgáltatást drágállják a magyar háztartásokban, közel kétharmaduk gondolja aránytalanul drágának, és csupán 15 százalék szerint reális a díjszabás. Ugyanakkor a magyarok közel fele elfogadja a víz árát, és nem sokkal marad el ettől a villany árának megítélése sem.
A felmérés legmeghökkentőbb eredménye, hogy noha drágának találjuk a gázt, nem keressük annak lehetőségét, miként tudnánk megtakarításokat elérni. A megkérdezettek 70 százaléka tökéletesen tudta, hogy telefonszolgáltatást bárkitől igényelhetünk, ugyanakkor csupán minden ötödik ember tudta helyesen megmondani, hogy a lakossági földgázpiacot is liberalizálták már, és a vezeték kiépítőjétől függetlenül akár többféle szolgáltatóból választhatunk, hogy kinek fizessünk. Hasonlóan alacsonyak az ismereteink az áramszolgáltatói piacról. Pedig mindkét területen megtörtént már a liberalizáció.
Ugyanakkor mégis megnyugodhatnak az árampiacon: a megkérdezettek harmadának esze ágában sincs idén lépni, csupán 100 háztartásból 4 gondolja úgy, hogy váltani fog, és új szerződést köt a villanyra. Teljesen azonos a helyzet a gázpiacon is: noha a váltási hajlandóság enyhén magasabb (100-ból 6 a biztos), mégsem kell félni nagy nyüzsgéstől ott sem. Drága a gáz, de annyira mégsem, hogy utánajárnánk a váltás lehetőségének.
Noha a nagy lépések megtételére nem vagyunk még készen, az energiatudatosság terén vannak pozitív jelek. Immár kikapcsoljuk használaton kívüli készülékeinket, és szigorúbban szabályozzuk a fűtést is, ha lehet.
A pénzzel járó takarékoskodási lépések közül egyelőre csak a szerényebbekre futja: hagyományos izzólámpák helyett energiatakarékosat veszünk, de hőszigetelést, nyílászárócserét is sokan bevállaltak az elmúlt években. Sajnos minden ötödik háztartás esetében nem jutott keret ilyen jellegű beruházások, ötletek meglépésére a közelmúltban. Előretekintve sokkal szerényebbek a tervek, szűkül a mozgástér. A háztartások fele nem gondolja, hogy futja ilyenekre, a nyílászárócserékre való hajlandóság a felére esik vissza, 20 százalék alatti értékre. Napelemes vagy napkollektoros megoldást például 100-ból csak 4 háztartás fontolgat.
