Csapatépítési praktikák

A csapat soha nem lehet menekülési hely

A csapatban kerülés néhány emberből megkönnyebbült sóhajt vált ki. Úgy érzik személy szerint nincsenek többé reflektorfényben, csak a csapat. Úgy érzik a személyes felelősségük csökken, és úgy mond megoszlik közte és a társai között. A fenti cég esetében ennek az ellenkezőjével találkozunk. A csapat tagjaként a kötelezettségtudatnak növekednie kell, éppen az a lényeg, hogy a „csatatéren” önfeláldozó módon harcoljanak a szervezetükért.

A szervezet egyik szintjén sem szolgálhat a csapat menedékként a felelősség alól. Ha egy vezető arról értesül, hogy egy kollektíva mentséget kíván felhozni amiért nem érték el a céljaikat, akkor fel kell lépnie azért, hogy úgy dolgozzanak a célokért, mintha egyénileg kellene nekik. A személyes példamutatás nagy hatású lehet, ennek segítségével egy öntudatos társaság kovácsolható össze, melynek minden tagja tudása legjavát nyújtja.

A csapat együtt tartása

Végül, de nem utolsó sorban egy szervezet életében nagyon fontos kérdés, hogy egybe tartsa a tagjait. Számos cégvezető meghökkenve veszi tudomásul, hogy az állandóan változó csoportok szellemiségében időnként komoly törések következnek be. A fent említett társaság mindent megtesz, hogy együtt tartsa embereit, ennek rendelnek alá célokat, és minden lehetséges módon támogatják, hogy a kötődés még szorosabb legyen. Így amikor „harcba küldenek egy szakaszt” vállvetve támogatják egymást a kollégák a feladat minél sikeresebb megoldásában.

Nem felejtsük tehát, van ahol sikerült elérni, hogy a kollégák egymásért is harcoljanak. Ha tehát az alkalmazottak egymásért sikeresen fel tudnak lépni, akkor elértük, hogy egy valóban ütőképes szervezet álljon mögöttünk.