Így leírva ez (viszonylag) egyszerű, a gyakorlatban azonban komoly nehézségekkel kell szembenézniük azoknak a vállalatoknak, amelyek a c-commerce-re való áttérés mellett döntenek. A leggyakrabban felmerülő probléma, hogy kevesen rendelkeznek olyan informatikai infrastruktúrával, amely alkalmas a magas szintű együttműködésre. (A vállalatokon belüli adatkommunikációs problémákkal korábban már foglalkoztunk.) A vállalaton belüli rendszerek (vállalatirányítási rendszer, CRM, beszerzés stb.) közti kommunikáció megteremtésének meg kell előznie az együttműködés kiterjesztését a vállalaton kívüli résztvevőkre.
További bonyodalmak forrása a vállalatközi kapcsolatokban hogy nem sikerült egységes adatmodelleket kialakítani. Sajátos módon nem a szabványok hiányáról, hanem éppen azok túlságosan nagy választékáról van szó. Az OAG, RosettaNet, ebXML egyaránt alkalmas a c-commerce követelményeinek ellátására, rövid távon azonban várhatóan egyik szabvány sem lesz képes domináns szerephez jutni. Ennek oka egyebek mellett, hogy a legtöbb vállalat makacsul ragaszkodik saját "kedvencéhez".
A valódi nehézségeket mégsem a megfelelő technológia kialakítása, hanem az új szemlélet meghonosítása jelenti. A korábbi, merev ellátási láncon és egyszerű információcserén alapuló modellt felváltó dinamikus együttműködés a kölcsönös előnyökön alapuló közös problémamegoldást, a kínálkozó lehetőségek jobb feltárását, gyors innovatív megoldásokat tesz lehetővé. Ma erre még csak az élenjáró vállalatok képesek. A Gartner Group szakértője szerint 2004-re a az ellátási lánc menedzselésében a c-commerce lesz már a domináns üzleti modell.
E-businessből c-commerce (c-commerce 2.)
Nagyjából öt év kellett ahhoz, hogy mindenki belássa: Az üzleti vállalkozásokat sem a "farok csóválja", vagyis a technológiai megoldások maguk nem teszik a vállalatot működőképessé. Be kellett látni, hogy az internet önmagában semmiféle mágikus erővel nem rendelkezik, nem lehel életet az egyébként életképtelen vállalkozásokba.
