Az európai piacon is hasonló folyamatoknak lehetünk tanúi. A német-amerikai DaimlerChrysler topmenedzsereinek átlagos javadalmazása tavaly, több mint duplájára emelkedve, elérte a 3,9 millió eurót. A nagyvonalú jutalmakról azután döntöttek, hogy a 2001-es 662 millió eurós nettó veszteség 4,7 milliárd eurós nettó nyereségbe fordult. Ennek ára az volt, hogy bezárták a Chrysler hat amerikai üzemét és 26 ezer alkalmazottól váltak meg.
A vállalati botrányok kapcsán született Sarbanes-Oxley törvény a vezetők "pénzügyi lehetőségein" némileg szigorított. Az Enron, a WorldCom és a Tyco esetében – hogy csak a legismertebb eseteket említsük – ugyanis a vezetők óriási kölcsönöket is kaptak saját cégüktől, amelynek az említett rendelkezés vetett véget. Így az elképzelhetetlen összegű jövedelmeknek -, amelyek a kedvezményes kölcsönökből vett, majd felpumpált részvények piacra dobásából származott – búcsút inthettek a cégvezetők.
A másik változás, amely a menedzserek számlájának hízását mérsékli, hogy éles támadások kereszttüzébe került az a gyakorlat, amely előzetesen rögzített áron történő opciót adott a cégvezetőknek. Ugyanis ennek okán is többször derült fény a mérlegek kozmetikázására. Természetes, hogy mindezek után a vezetői jövedelmek összetételében a korábbi 20 százalék alatti szintről 23,2 százalékra nőtt a fizetések és jutalmak aránya.
Érdekes tényeket mutat a USA Today-nek a Fortune 1000-es listáján szereplő cégeket vizsgáló felmérése. Ez megcáfolta ugyanis a részvényopciók hasznossága melletti érveket, hogy tudniillik a vezetők tulajdonszerzésével növelhető a motivációjuk. Részvényesként érdekeltek a cég teljesítményének, és a részvény áraknak a folyamatos növelésében. Nos az említett felmérés szerint nem mutatható ki korreláció a bennfentes részvényesek és az értékpapírok hozama között.
Együtt sírnak, együtt nevetnek?
Gyakran hallani, hogy a cégek világszerte problémákkal küzdenek és megszorító intézkedéseket hoznak. A jelek szerint, amikor gyárbezárásról, elbocsátásról van szó, az általában kisebb problémát jelent, mint amikor a vezetői jövedelmek csökkentéséről kellene dönteni.
