Állami támogatás és megújult vállalati imázs
Még mindig tartja magát az a nézet, hogy fogyatékosok és rokkantak alkalmazására csak a célszervek, a "semmit sem gyártó vállalatok" alkalmasak. Az is valószínű, hogy ezt a tévhitet a probléma felismerésének és megismerésének a hiánya táplálja.
Mint humánpolitikus már találkozott, vagy találkozni fog azzal a problémával, amit egy leszázalékolt, rokkantosított munkavállaló foglalkoztatása jelent. 1998-ig a vállalatok számára "púp volt a hátukon" a munkaképességcsökkent kolléga. Az elmúlt két évben azonban sokat változtak a jogi szabályzók és a társadalmi megítélés.
Ma már jelentôs állami financiális támogatásokat és társadalmi megbecsülést kapnak azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek például hátfájós munkatársakkal is működô munkacsapatokat képesek felállítani.
A korábban leszázalékolt, rokkantnyugdíjas munkavállalók tömegei térnek vissza a munkaerôpiacra 1998 óta, akik után jelentôs állami támogatások igényelhetôek. Az alábbiakban ismertetett támogatási formák mindegyikét megkaphatják azok a cégek, amelyek a vállalatuknál megsérült, egészségkárosodott kollégák foglalkoztatását, vagy új munkatársak felvételét vállalják. Az anyagi támogatások mellett ma már az sem semleges egy vállalkozás számára, hogy milyen kép alakul ki szervezetükrôl a fogyasztóik körében. A vállalati humánpolitika valódi humanitását, az egyes kollégák szaktudásában, képességeiben történô gondolkodását mi sem képes jobban bizonyítani, mint a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása. Gyakorló HR-szakemberek számára ismerôs az a szituáció, amikor a munkavállalók a munkával töltött évek során vagy egy üzemi, utcai baleset következtében fizikai, mentális sérüléseket szenvednek.
Az elmúlt évtizedekben az volt a gyakorlat, hogy ezekben az esetekben jöhet az állami társadalombiztosítás és a leszázalékoltatás. Vállalatunk pedig megszabadul a "beteg" munkatárstól, és ezzel elveszíti annak sok évtizedes szakértelmét is. Jelenleg azonban más megoldások közül válogathatunk, mint a jól bevált szakember és szakértelmének elpocsékolása.
A támogatások megszerzéséhez, vállalatunk piaci-társadalmi megítélésének javításához elsôként a megváltozott munkaképességű munkavállaló fogalmát kell meghatároznunk. Ilyennek tekinthetô minden olyan személy, akinek egészsége munkavégzésének kifejezett százalékában legalább 40%-kal csökkent. Tehát egy egyszerű példán vizsgálva a helyzetet, elég az, ha munkatársunk látása a napi számítógéphasználatban, monitorhasználatban megromlott. Ebben az esetben már megállapítható a munkaképesség-csökkenés, mindez azonban nem azt jelenti, hogy kollégánk bénává, munkaképtelenné vált volna. Szaktudása, képesítése, jártassága továbbra is elôreviszi szervezetünket. Azonban amennyiben ezt követôen is foglalkoztatjuk, jelentôs állami támogatásokra pályázhatunk. Valamint, nem utolsósorban növeljük a cégen belüli kollegialitást, a többi munkatársunk céghűségét, és ôszinte megbecsülésre számíthatunk fogyasztóink, szolgáltatásvásárlóink körében, amennyiben PR-tevékenységünkbe beépítjük a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának tényét.
Tekintsük át az elkövetkezôekben a támogatások formáit! A pótlólagosan felhasználható pénzforrások alapvetôen két részre bonthatóak. Elsô körbe tartoznak azon pénzösszegek, amelyek a törvényi szabályzók kielégítése esetén benntarthatóak a szervezetben. A másik körbe azok a támogatások tartoznak, amelyekre megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása esetén pályázhatunk. A törvény 1998 óta elôírja a gazdálkodó szervezetek számára, hogy összlétszámukhoz képest meghatározva, hány fô megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmazzanak; amennyiben ennek nem felelnek meg, rehabilitációs hozzájárulás megfizetésére kötelezettek. A hozzájárulás mértéke a hiányzó rehabilitált létszám (fô) és a tárgyévet megelôzô második évi nemzetgazdasági bruttó átlagbér 3%-ának szorzata. Példaképpen a fix összeg 1998-ban 11 000 Ft volt. Ez egy 200 fôt foglalkoztató cég esetében a kötelezô rehabilitált foglalkoztatási rátával számolva, 10 fôre vetítve azt jelenti, hogy a vállalat évi 110 000 Ft-ot fizetett az állami költségvetésbe feleslegesen.
A benntartható források másik két típusa fordítottan működik, azaz igényelhetôek, amennyiben a vállalat megfelel a rehabilitált foglalkoztatási rátának. A ráta mértéke a 20 fô feletti cégek esetében az éves statisztikai létszám 5%-a. A példánkban szereplô vállalat az adózásról szóló törvények értelmében személyenként további 3000 Ft-tal csökkentheti az adóalapját, amennyiben legalább 50%-ban megváltozott munkaképességűeket alkalmaz. Tehát a 200 fôs cég esetében újabb 30 000 Ft-os havi adóalap-csökkentés realizálható.
A harmadik vállalati költségvetésben benntartható tétel a dotáció, amely az összlétszámhoz viszonyított megváltozott munkaképességű dolgozói létszám alapján számítható ki. Amennyiben a 200 fôs vállalatnál legalább tíz ilyen dolgozó van, már a bruttó bérük 45%-át, de maximum az érvényes minimálbér adott százalékát visszatéríti az állam. 1999-es minimálbérrel számolva a példában szereplô cég havi 114 750 Ft-ot igényelhet vissza.
A második támogatási csoportba két eltérô dologra pályázhatunk. Egyfelôl új munkahely teremtésére, felújításra, illetve eszközbeszerzésre, amelyek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását elôsegítik.
A másik támogatási forma a rehabilitált dolgozónk munkabérére vonatkozik. Abban az esetben, ha vállaljuk, hogy legalább 12 hónapig foglalkoztatjuk, bérének közel felét az állam megtéríti vállalatunknak. A részletes jogi, pénzügyi szabályzókról lásd a kapcsolódó cikket a www.humanfokusz.hu címen.
A további részleteket illetôen érdemes megkeresni az illetékes megyei munkaügyi központ Rehabilitációs Munkacsoportját. Budapesten a 06 (80) 200-470-es, illetve a 303-0722/141-es telefonszámokon. (B. T.)
