- Nem olyan rég, körülbelül egy hete, mert az MBA osztályomnak tartottam prezentációt. Elég érdekes helyzet volt, hogy a saját munkahelyemet mutogattam nekik, de nagyon jól sikerült. Azt mondták, érzik a varázst, amiért jó lehet itt dolgozni.
- És mi az?
- A fiatalos, könnyed, demokratikus légkör. Az, amivel foglalkozunk, a vidámságról, bulizásról, fiatalságról szól, szeretjük a reklámfilmjeinket és az eseményeinket. Például amikor egy Coke Club koncerten állunk a csapatommal, és nézzük a rengeteg táncoló fiatalt, akkor azt gondolom magamban, hogy "igen, ezért érdemes dolgozni."
- Sok kamasz van a környezetében? Hogyan gyűjt információkat fogyasztási szokásaikra vonatkozóan?
- Egyrészt van a családban is, másrészt szenvedélyem a snowboard, ami egy fiatalos sport, ott sok kamasszal ismerkedem össze, akiket gyakran kifaggatok "marketing szemszögből" is. Ugyanezt a munkatársaimtól is elvárom: nálunk mindenkinek tudnia kell, ki vezeti a Viva Chart Show-t, ki a legújabb tinikedvenc, mit ír a Bravo, és hol vannak a legjobb bulik.
Ezen kívül néhány főiskolán és egyetemen is van "beépített emberünk", akik amúgy ott tanulnak, de mellette nekünk is dolgoznak. Kapcsolatokat építenek, informálódnak, jóban vannak a büfésnénikkel, a hallgatói önkormányzattal, és tudják, hogy milyen eseményen érdemes megjelennünk.
- Ön ugyan a kamaszoknál idősebb, de a Coca-Cola marketingvezetői pozíciójához képest meglehetősen fiatal, főleg, hogy már négy éve tölti be ezt az állást, és előtte is vezetőként dolgozott. Többen óvják a fiatalokat ilyen nagy felelősségtől, mondván, ez rossz hatással lehet a személyiségre.
- Én a Győri Keksznél kezdtem a pályafutásomat, ahol a ranglétra minden fokát bejártam. A beszerzésen kezdtem, utána tanultam meg a marketinget. Ez az alap, úgy gondolom, kellőképpen megvéd attól, hogy elszállt marketinges legyek. A Coca-Colához nem csak fiatalon, de első női és első magyar vezetőként kerültem, tehát több dologba is bele lehetett volna kötni.
Ezzel együtt egyetértek azzal, hogy nem könnyű fiatalon ekkora felelősséget vállalni. Azzal kapcsolatban sosem volt kétségem, hogy szakmailag felkészült vagyok, az emberi része azonban valóban nehéz volt. Azt volt a legnehezebb a helyére tenni, mi a helyes arány a szakmai és az emberi tényezők között. El is követtem jó néhány hibát, mire rájöttem, hogy az embereknél nincs fontosabb egy cégnél. Ha jó a hozzáállás, szeretik a céget, a munkájukat és motiváltak, akkor nagy baj nem lehet. Nem is ment el szinte senki tőlünk az utóbbi négy évben.
- Nehéz helyzet, ha valaki ilyen fiatalon már egy csúcsmárkát vezet, ráadásul a munka is szorosan kötődik a fiatal életkorhoz. Miben gondolkozik hosszú távon? Talán nem véletlen, hogy munka mellett beiratkozott egy MBA tanfolyamra.
- Anyukám is azt kérdezte, amikor felvettek a Coca-Colához, hova megyek majd ezután, de erre nem tudok válaszolni. Eddig mindig megtaláltak a lehetőségek. Előbb-utóbb a családalapítás lesz a cél, egy éve vagyok férjnél, hosszabb távon pedig, igen, az MBA tanulmányok is adhatnak irányvonalat. Várom, hogy "megvilágosodjak", majd meglátjuk. Mindenesetre azt érzem, hogy itt már csak szakmai finomságokat adhatok a többiek tevékenységéhez, az időm nyolcvan százalékában pedig inkább emberileg foglalkozom velük, aminek látványos az eredménye.
- Látványos olyan értelemben is, hogy tavaly benevezték Önt munkatársai a Legjobb Főnök versenybe. Hogyan reagálta ezt le feléjük?
- Annyira meglepődtem és zavarban voltam, hogy először titokban akartam tartani, ami persze nem sikerült. Azért lepett meg a jelölés, mert azért én egy elég szigorú főnök vagyok, magasra teszem a mércét, és nem gyakran osztogatom a dicséreteket. Ennek a maximalizmusnak és szigornak köszönhetem, hogy itt tartok.
Igaz, ez nem egy öncélú szigor, sokat tanítottam a csapatomnak, és mindent meg lehet velem beszélni. Úgy érzem, hogy ha eltűnnék hirtelen, akkor is minden tovább tudna menni, csak nem gondoltam, hogy ezt az eredményt ők is elismerik. Kérdeztem, ki jelölt be, de nem árulták el. (nevet). Mindenesetre óriási elismerésnek tartom, és nagyon örülök.
- Lassan itt a karácsony, megjelent a Coca-Cola karaván világszerte. Hogyan dől el, mely kampányok kerülnek a televízióba. Mennyire kap szabad kezet Ön a döntésekben?
- Ami a karavánt illeti, természetesen az végigmegy a világon. Felmérések szerint az emberek nagyon várják ezt a kampányt, számukra ezzel kezdődik a karácsony. Nincs ránk kényszerítve semmi, rengeteg szpotot gyártat az anyacég, mi pedig ebből szemezgetünk. Ekkora költségvetésű reklámfilmeket nem is akarnánk gyártatni; országos szinten az a kreativitás lényege, milyen aktivitást tudunk hozzátenni a márkajelenléthez a szpotokon kívül.
- A szemezgetésnél mit vesznek figyelembe, létezik-e egyfajta magyar ízlés?
- Igen. A hazai ízlésvilág leginkább a mediterrán ízlésvilághoz hasonlít; főleg olyan kampányokat veszünk át, amelyek Latin-Amerikában és Spanyolországban futnak. Az angol kampányokban megjelenő humorra nem igazán vevők a magyarok, a német vonal pedig kevésbé emocionális. Már tesztelni is egyre kevesebbet kell, lehet tudni, mi lesz sikeres itthon.
- Mennyire fókuszcsoport-vélemény függő Ön?
- Nem vagyok a piackutatók kedvence, főleg azóta nem, hogy Sprite-brandmenedzser koromban szerintem életem legjobb kampánya vérzett el egy fókuszcsoporton, csak azért, mert éppen nem volt aközött a hat ember között senki abból a szubkultúrából, amelynek szántuk a kampányt. Csak akkor még nem ellenkezhettem. Szóval csínján bánok ezekkel a kutatásokkal, és adtunk már le olyan sikeres filmet, amely előzőleg megbukott fókuszcsoporton. Ráadásul egy ilyen ikonikus márka esetében, mint a Coca-Cola, más mércével kell mérni. Mi nem a fogyasztó véleménye után akarunk menni, mint inkább azt formálni, provokálni.
- Mit szól a Pepsi vs. Coca-Cola „provokatív” kampányokhoz? Valaha megfordult a válasz a Coca-Cola fejében?
- Leginkább csak mosolygok rajtuk. Vezető vállalatként nem gondolunk visszavágóra. Az rendben van, hogy adott márkakampányok kapcsán ők sokszor hozzánk viszonyítják magukat, de nem szeretnénk megfordítani ezt a viszonyt. Az ikonok - mint például Marilyn Monroe - sem hasonlítgatják magukat másokhoz... A Pepsi a humorral dolgozik, szerintünk ez nem elég. Persze, odafigyelünk, de inkább a saját dolgainkra koncentrálunk.
- Az asztalán ott a nyitott kólás üveg. Nem unja a kólát?
- Dehogyis! Nagy Coca-Cola rajongó vagyok, bár mióta iskolába járok és kevesebb időm jut mozgásra, inkább a Zerót iszom.
Gábor Fanni
