Hirdetési praktikák régen és ma

Legfőbb fortély a figyelemfelkeltés

A reklámkép műfaja egyébként nem kevés ihletet merített és merít mind a mai napig a képzőművészetekből, nem véletlen, hogy a mai ügynökségek vezető dizájnerei is legtöbben főiskolán, vagy egyetemen (Magyar Képzőművészeti Egyetem, Magyar Iparművészeti Egyetem) tanulták a szakma csínját-bínját.

Reklámtörténeti szempontból az első jelentős hatást a szecesszió szándékosan bizarr, szeszélyes stílusjegyei tették a plakátokra. A szecessziós formavilág sajátos szépsége méltán megfelel a reklám figyelemfelkeltő szerepének. A legnagyobb vonzerőt ugyanis a mai napig a váratlan, a meglepő, az újszerű képi világ fejtheti ki, amely egyben információáradatként is funkcionál.

[ajanlo=347][igazitas=left/]Erre az időszakra esik a modern reklám kialakulása; például a korszerű plakát úttörője volt Toulouse-Lautrec, de ne feledkezzünk el a magyar tervezőkről sem! A kiállításon is láthatóak többek között Benczúr Gyula, Bér Dezső, Ferenczy Károly vagy Rippl-Rónai József alkotásai. Ne feledkezzünk el Faragó Gézáról sem, ő tervezte 1909-ben azt a Törley plakátot, amely évtizedekig szolgált változatlan sikerrel a legnépszerűbb magyar pezsgő hírdetményeként, és ma is sokak számára ismerős. Nem véletlen, hiszen ezeknek a plakátoknak a napjainkban is van üzenetük a közönség számára.

Az alkotók már akkor rájöttek, hogy a kép lehetőségei a reklámban nemcsak a figyelem felkeltésére és megkötésére, emlékezetbe vésésére korlátozódnak. A képi információ a reklámot működtető kreatív alapgondolatot erősítheti, sajátos, csak az adott termékre jellemző hangulat megteremtésére alkalmas. A plakátokat tudatos képi szerkesztés alapján rajzolták meg, annak érdekében, hogy a reklámról egyetlen fő benyomás maradjon meg élesen az emlékezetben. Ez az úgynevezett kulcskép, vagy kulcsinger, a reklám alapköve.

A "Z görbe" egy kedvelt szerkesztési koncepció. Eszerint a kép két leghangsúlyosabb része a bal felső és a jobb alsó sarok, ez az elrendezés a balról jobbra olvasó ember észlelési irányán alapul, ugyanis ha az ember valamire csak futó pillantást vet, akkor ezt a két pontot részesíti előnyben. Azaz abban a sorrendben helyezik el a képsíkon a motívumokat, ahogy az emberi szem végigpásztázza a képmezőt. Ezek a kompozíciós rafinériák azonban csak abban az esetben célravezetők, ha az alapötlet kellőképp figyelemfelkeltő.

Mint arról az mfor.hu korábbi írásában már beszámolt a magyar óriásplakátok általában nem nyernek díjakat a külföldi fesztiválokon, mert nem elég letisztultak, szövegben és képileg túlzsúfoltak, ráadásul sok

használnak. Kérdés, hogy száz év múlva lesz-e ezeknek a hirdetéseknek üzenete az utókór számára?

Menedzsment Fórum