Hova vezet a munkamánia?

Gyógyulás

A pszichológus szerint az a legelső, hogy az illető felismerje és elismerje, hogy ő szenvedélybeteg, aki függésben éli az életét, s ezért nem más hibáztatható. Ezt nehéz elfogadni. Ebben segíthet a konzultáció, amelynek során a segítő és a kliens racionális szinten megvitatja a problémát. Ha ennek hatására úgy dönt, hogy vállalja a pszichoterápiát, abban már erős érzelmi támogatásra van szüksége, hiszen jelentős változásokat kell végrehajtani az életében. Például el kell hagynia esetleg az őt megbetegítő családot, vagy föl kell adnia a családról alkotott idealizált képét, esetleg a tökéletes apuka vagy anyuka imidzsét.

Nem könnyű belátni, hogy ha elköltözik az őt függőségben tartó családból, elveszít egy illúziót, de nyerhet egy szabadabb életet, amivel ő rendelkezik. Természetesen nem minden esetben a családban keresendő a szenvedélybetegség oka, hiszen, mint korábban mondtam, az egyszer használatos kapcsolatok világában ép, egészséges család mellett is kialakulhat ilyen függőség. Vannak olyan előrehaladott állapotok is, amikor már nemigen tud annyi energiát, lelki erőt mozgósítani valaki, hogy megváltoztassa a helyzetet. Ilyen esetben is meg lehet tanítani őt arra, hogy legalább kontrollálja a helyzetet, enyhítse a kapcsolati függőségét. Minél korábban ismeri fel és el a betegségét, annál több a remény a gyógyulásra.

Persze, nemcsak a klienseknek, hanem a különböző segítő foglalkozásúaknak is tisztában kell lenniük a veszélyekkel, például, amikor úgymond feláldozzák magunkat a segítés oltárán. Gyakran elfeledkezünk az ő kapcsolati deficitjeikről, saját hiányállapotukról, ezért könnyen előfordulhat, hogy a segítőnek a segítés válhat droggá. Ezért fontos, hogy a segítőnek is legyen szakmai kontrollja.