A tárcavezető egy, a témában tartott nemzetközi konferenciát megelőző sajtótájékoztatón ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy ebben is érvényesülnie kell a társadalmi szolidaritásnak, vagyis kívánatos lenne, hogy az érintetteket inkább az elsődleges munkaerőpiacon foglalkoztassák, s ne csak elkülönülten, speciális célvállalatoknál, szociális foglalkoztatóknál.
Úgy vélte: a technika, azon belül az informatika fejlődésével párhozamosan új foglalkoztatási formák jönnek létre, lehetőséget nyújtva a megváltozott munkaképességűek, kisebb-nagyobb fogyatékkal élők elhelyezkedésére is. Hozzátette, hogy ezzel összefügg a rehabilitációs járulék mértékének ötszörösére emelése, amely a kormány szándékai szerint ösztönözni fogja a vállalkozásokat megváltozott munkaképességűek alkalmazására.
Herczog László megjegyezte, több terület van, ahol ugyanazt a munkát a fogyatékkal élők ugyanolyan hatékonyan végzik, mint a nem fogyatékkal élő társaik, sőt az is előfordul, hogy feladatukat jobban, precízebben látják el.
A rendezvényen kiosztott tájékoztató anyag szerint Magyarországon a legutóbbi, 2001-es népszámlálási adatok alapján a fogyatékkal élők 9, a megváltozott munkaképességűek 12 százaléka dolgozott, ez az arány az Európai Unió fejlettebb országaiban 40-50 százalék. Integrálásuk azért is fontos, mert az államháztartásnak egyre nagyobb terhet jelentenek az ellátásukra fordított kiadások.
Az inaktivitásuk fő oka, a tartós egészségügyi problémáikon túl, viszonylag alacsony oktatási és szakképzettségi szintjük, valamint az, hogy munkába állás esetén félnek járadékaik elvesztésétől. A munkáltatók sem szívesen toborozzák őket, tartva egy esetleges munkahely-átalakítás többletköltségeitől.
Tovább nehezítik alkalmazásukat az épített környezet hiányosságai és az egyenlő bánásmód elvét nem kellően érvényesítő jogszabályok is. Ugyanakkor a munkával rendelkező fogyatékkal élők munkaerő-piaci státusza sem sokkal jobb, nagy részük alacsony presztízsű, rosszul fizetett munkát végez.
MTI/Menedzsment Fórum
