Az egyik fontos szempont a vállalatok számára, hogy túl tudnak lépni a viszonylag szűkös hazai piaci korlátokon, megkönnyítve termékeik, szolgáltatásaik bevezetését, eladásaik felfuttatását egy-egy dinamikusan bővülő piacon. Akár harmadik országokban is, például Szerbia esetében; az ottani vállalatok által előállított termékek nagyon kedvező feltételekkel exportálhatók Oroszországba, amelyhez szabad kereskedelmi megállapodás köti déli szomszédunkat.
További szempont, hogy a célországok komparatív előnyeit így ki tudják használni – példa lehet erre a délkelet-európai térség, ahol a magyarországinál olcsóbb a munkaerő, s esetenként komoly ösztönzést, támogatást kapnak a külföldi befektetők. Mindez növeli a befektető vállalat nemzetközi versenyképességét is.
A magyar működő tőke elsősorban a közeli, környező államokban jelent meg, s az utóbbi időben különösen nagy a felfutása a délkelet-európai térségben. A kis- és középvállalkozások a környező országokban, ezen belül is főként a magyar lakta területeken telepednek meg, kihasználva az előnyös földrajzi fekvés, a regionális sajátosságok ismerete, a közös anyanyelv kínálta előnyöket.
A hazai erős középvállalatok és a legnagyobbak már tágabb rádiuszban is gondolkodnak, de ők is főként Kelet-Közép-Európába tartanak, nagyon gyakran első lépésként felvásárlással, a privatizációs lehetőségek kihasználásával jelennek meg egy-egy államban, majd ott folyamatosan fejlesztenek, ottani leánycégük harmadik országban alapít vállalatot, s ennek köszönhetően válnak „regionális multivá”.
Erre is számtalan példát lehet hozni, a Moltól kezdve az OTP-n át egészen a Richterig. S persze vannak már olyan cégeink is, amelyek távolabbi régiókat, országokat is megcéloznak, Oroszországot, a volt szovjet tagállamokat, illetve Délkelet-Ázsia egyes országait (Kína, India). Nem egy olyan projektről, illetve tervről hallani vállalati körökben, hogy például Kínában telepedne meg környezetvédelmi profilú magyar befektető, számol be a Világgazdaság.
