Jó példa az alulinformáltságra, hogy a Kékkúti Ásványvizet a válaszadók 51 százaléka tartotta magyarnak, a Theodora Quelle viszont az emberek kétharmada szerint külföldi, holott ugyanarról a márkáról van szó.
A sörgyárak kapcsán sincsenek tisztában a vásárlók, hogy melyik a magyar és melyik nem. A Soproni és a Dreher egyaránt külföldi tulajdonban van, a Soproni esetében az emberek többsége tudja, hogy magyar cégről van szó, a Drehert viszont csak a megkérdezettek hatoda tartja hazainak. Ennyit jelent a névválasztás, a jól csengő "magyaros" névvel máris könnyebb eladni hazai termékként a sört.
A kutatást végző szervezetek egy kitalált márkanévvel tesztelték, hogy mennyit számít a magyaros hangzás: a "hortobágyi krémdesszert" a várakozásnak megfelelően meg is kapta a "magyar termék" címkét a válaszadók többségétől.
Pick szalámi, Tokaji borok és a szegedi paprika volt a három leggyakrabban említett név, amikor megpróbáltak magyar márkákat felidézni a megkérdezettek, minden harmadik válaszadó a Pick szalámit nevezte meg elsőként.
A felmérés arra is igyekezett választ találni, hogy milyen előnyöket remélhet a magyar termék a külföldi ellenében. A válaszolók többsége egyetértett abban, hogy előnyben részesíti a hazai terméket egészen addig, amíg nem érzik gyengébb minőségűnek, mint a külföldi versenytársát.
Az elvárásokkal kapcsolatban a legtöbben úgy vélik, hogy a magyar márkanév kötelez. A többség például elvárja, hogy Magyarországon forgassa le a cég a reklámfilmjét is.
