Olvasóink szerint hiánycikk a jó főnök

"A jó főnök mellett a dolgozó érzi, hogy teljes ember, és munkája során az élete is teljesebbé válik, nem csak anyagilag, hanem lelkileg és intellektuálisan egyaránt. A jó vezető ért minden területhez, amelyet irányít. Ő érkezik legkorábban és távozik legkésőbb, hajlandó még a beosztottakat is helyettesíteni, ha távol vannak. Nem személyeskedik: munkahelyen nincs sem barátság, sem protekció" - írja egy másik olvasónk.

Több olvasónk szerint nagyon kevés az olyan jó vezető, akit nem az egyéni érdekek motiválnak. Úgy vélik: Magyarországon a főnökök gyakori hibája, hogy kicsinyesek, gondolkodásmódjuk nem eléggé nyitott. "Nincsenek tisztában azzal, hogy felelnek a beosztottak munkájáért, nem állnak ki a dolgozókért vétség esetén; túlságosan profitorientáltak" - írta az egyik hozászóló. "A menedzsment általában olyan középvezetőnek szavaz bizalmat, aki jól irányítható. Magyarországon abból lesz vezető, akinek jó kapcsolatai vannak" - tette hozzá.

Más úgy látta, hogy különösen az egészségügyben kevés a jó vezető, ahol a "professzorok teljhatalommal rendelkeznek a klinikákon".

A "főnök" nicknevet használó hozzászólónk szerint a beosztottaknak észre kellene venniük, hogy a munkaerőpiacon verseny van. Először teljesítsenek, és utána lehet az igényeket megfogalmazni. "Minden normális vezető megbecsüli az ilyen kollégákat. Akik viszont csak annyit tesznek, hogy semmittevésük ne legyen feltűnő - sajnos ők vannak többen -, azok nem érdemelnek több odafigyelést."

Véleményt nyilvánított egy 12 beosztottat irányító vezető is. Állítása szerint munkája 80 százalékát a kuplung szerep tölti be. "Azok az alkalmazottak, akiknél észreveszem a leterheltséget, mindig is számíthatnak arra, hogy beszélgetek velük. Néha elég, ha meghallgatom őket."

Csapatában több mint 6 éve nincs változás, és a teljesítmény is megfelelő. "Nem hiszem, hogy tökéletes vezető vagyok, mert én is ki tudok akadni. Fontos tudatosítani, hogy emberekkel dolgozunk, és az a bizonyos honvédség effektus még mindig él, de nem kell mindent a munkatársakra hárítani."

A hozzászólásokból kitűnik: a legfőbb baj az, hogy nem a hozzáértés és a kreatív elme, hanem az ismeretség és a simulékonyság alapján választják ki a vezetőket.

Az olvasók véleménye szerint míg a rossz vezető kicsinyes és önző, a dolgozók többsége főnökétől leginkább azt várná el, hogy tudjon kommunikálni embereivel, legyen megértő és erős kezű egyidejűleg.

Az ideális főnök ismérvei az adott helyzet vagy működési terület függvényében eltérhetnek, azonban általános elvárás: ismerje legalább a beosztottjai szintjén - jó esetben ennél sokkal jobban - a szakterületet, amelyet irányít.