Oszkó Péter: Szeretem feszegetni a határokat

Bölcsészkarra készült, most a Deloitte vezérigazgatója (mfor.hu)

- Oszkó Péter: Az egy szerencsés időszak volt, hiszen 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, új szolgáltatásokat kellett bevezetni, új tudásra, megközelítésre volt szükség. Nekem nem volt célom partnerként idekerülni, normális esetben, stabil piacon a cég kineveli a saját partnereit, de az ilyen gyorsan változó piacon, ami akkor jellemezte az országot, kívülről kell bevonni embereket. Ez ennek a régiónak a sajátossága. Engem fejvadász cég keresett meg, hogy partnerként erősítsem az adótanácsadói üzletágat.

- O.P.: igen is, meg nem is. Egyrészt Simor András neve garancia volt, másrészt viszont magamtól nem ambicionáltam volna ismét egy számomra esetleg túl uniformizált rendszert.

- O.P.: Mindig is szerettem feszegetni a határokat. Nem volt tudatos a különbözni vágyás, de tény, hogy meg akartam tudni, mennyire tud a környezetem alkalmazkodni hozzám, mennyire értékelik önmagában a teljesítményemet, vagy mennyire ítélnek a formális sémák alapján.

- O.P.: Nem tudom megmondani, mindig is fontos volt feltérképezni a mozgásteremet. Hogy van-e ott keresnivalóm hosszú távon. Emlékszem, a gimnázium első osztályában, amikor mindenkinek magáról kellett néhány bemutatkozó sort írni, én azt írtam, hogy szeretem tesztelni a környezetemet, megnézni, meddig mehetek el.

- O.P.: Igen, az akkori vezetés valóban a munkámat értékelte.

- O.P.: Multi mivoltából inkább az előnyöket domborítja ki, a nemzetközi tudást, a tapasztalatot; itt megvan a kellő rugalmasság, jól tudta integrálni a különböző személyiségeket.

- O.P.: Nem volt bennem kifejezett elhivatottság a jog iránt. Az utolsó évben még úgy volt, hogy bölcsészkarra megyek, mivel egy elég erősen humán beállítottságú iskolába jártam. Az irodalom és a francia szak jött szóba. Majd sok mindenkivel beszélgettem, hagytam, hogy hassanak rám a különböző ingerek, és ezek hatására választottam mégis inkább a jogi kart. A matek jól ment, de a közgáz szóba sem jött.

Ami pedig a gondolkodásmódot illeti, a jogi logika, a szövegértési gyakorlat hasznosítható, de alapvetően más gondolkodásmódot igényel a két terület. A jogászok jellemzően nem is nagyon szeretik a matekot; azon kevesek közé tartoztam, akik élvezték a pénzügyi jogot.

- O.P.: A tekintély kérdésében nem hiszem, hogy a korom számít. Mindenki nagyon támogatóan viselkedett velem, ezt a nyitottságot maximum lerombolni tudtam volna. Az tény, hogy Simor Andrásnak nagy tekintélye volt, senkinek nem voltak kétségei azzal kapcsolatban, amit ő mondott. Nekem egyelőre még többet kell magyaráznom, bár az amúgy is hozzátartozik a vezetési stílusomhoz, hogy ne tekintély alapon, hanem megértve fogadják el, amit kérek.

- O.P.: Irreális, hogy én Simor András legyek, mások az adottságaink, más stílusban vezetünk. András a maximumot hozta ki a cégből, de ez nem egy befejezett folyamat. Változik a piac, új stratégiákra van szükség.

- O.P.: Például fontos az iparági szemléletmód, azaz nem csak az a cél, hogy jó szakemberekkel várjuk az ügyfeleket külön adó, számvitel, pénzügy kérdésekben; inkább az, hogy globálisan kezeljük az ügyfél iparágát, és ehhez értő szakemberek álljanak rendelkezésre minden témában. A piac már inkább az "egy iparág, egy csapat" elvet követeli meg.

Ezen kívül el kell kísérni a cégeket határon kívülre is, rendelkezésre kell állni a külföldi piacok felderítésében. De ugyanígy említhetném a kockázatkezelési tanácsadást, mint új piacot.

- O.P.: Igen, itthon még meglehetősen ösztönösen állnak a cégek ehhez a kérdéshez, nincs menedzsment kontroll, alacsonyabb a tudatosság, pedig a kockázat egyben lehetőség is. Szükség van még szakértőkre ezen a területen, és biztos vagyok benne, hogy ez a hajlandóság és a terület elismertsége nőni fog.

- O.P.: Hogy siker vagy bukás? Félsiker. A teljes siker nyilván az lett volna, ha az Európai Bíróság a mi javunkra dönt. Ugyanakkor versenytársainknál ésszerűbb, kevésbé kockázatos megoldást kínáltunk ügyfeleink számára: mi ugyanis – két nagy versenytársunkkal ellentétben -  azt javasoltuk, hogy mindenki fizesse és vallja is be az iparűzési adót, meghagyva ugyanakkor a kiskaput a visszaigénylésre. Erre a Bíróság döntése értelmében nem nyílt lehetőség, de az ügyfeleink akkor is jól jártak volna, ha másképp dönt a Bíróság, így pedig csak az eljárási költséget kellett kifizetniük. A harmadik versenytársunk pedig hol így gondolta, hol úgy. Ügyfélvesztés nem történt, sőt az ügyfeleink értékelték az innovatív javaslatunkat, ami a legkisebb kockázattal járt számukra.

Valójában a kommunikációs csatát buktuk el, de ennek is az az előzménye, hogy eleve azért mi kerültünk a sajtó középpontjába, mert nálunk volt a legtöbb cég, és mi a végsőkig próbáltunk kiállni az álláspontunk mellett, miután ez az eljárás végső fázisában már nem került semmibe. Az újságírók számára pedig könnyebb volt a legegyszerűbb megfogalmazást használni, amit mi próbáltunk kibontani, de ez inkább már csak magyarázkodásnak tűnt. Ebből a szempontból jó tréning volt.

- O.P.: Nem. Az IRAP-ra vonatkozó döntés teljesen meglepetésszerű volt, és ugyanezt az értelmezést alkalmazta az EU az IPA-ra is. Sok időnk volt végiggondolni. Igaz, hogy a legnagyobb szerep nekem jutott ebben a történetben, de sokan találtuk ki, uniós szakértőket vontunk be, és nem erre a döntésre számítottunk. A kommunikációból pedig a velünk egy utat járó versenytársaink kiszálltak, így minden figyelem ránk fókuszált.

- O.P.: Még nem tudom, most kiszállt a dobos. Meg sajnos nekem mostanában már nem jut időm minden fellépésre, de azért igyekszem havonta egyszer ott lenni.

Gábor Fanni

Menedzsment Fórum