6p

Dr. Oszkó Pétert tavaly nevezték ki a Deloitte elnök-vezérigazgatójának, idén pedig már az Év Fiatal Menedzserének választották. Hosszú hajú, lázadó, bölcsész pályára készülő kamaszból lett az egyik Big 4 vezetője. Szakmáról, magánéletről kérdezte az mfor.hu.

Bölcsészkarra készült, most a Deloitte vezérigazgatója (mfor.hu)
- Gratulálok az elismeréshez. Az Év Fiatal Menedzsere díj ugyan az Ön korosztályának szól, így ott önmagában a teljesítmény értékelendő, abban viszont, hogy harminc évesen partnerként csatlakozott a Deloitte-hoz, a kora is meglepő. Mennyire jellemző, hogy ilyen fiatalokat, ráadásul külsősként egyből partnerként vegyenek fel?

- Oszkó Péter: Az egy szerencsés időszak volt, hiszen 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, új szolgáltatásokat kellett bevezetni, új tudásra, megközelítésre volt szükség. Nekem nem volt célom partnerként idekerülni, normális esetben, stabil piacon a cég kineveli a saját partnereit, de az ilyen gyorsan változó piacon, ami akkor jellemezte az országot, kívülről kell bevonni embereket. Ez ennek a régiónak a sajátossága. Engem fejvadász cég keresett meg, hogy partnerként erősítsem az adótanácsadói üzletágat.

- Sokat gondolkozott?

- O.P.: igen is, meg nem is. Egyrészt Simor András neve garancia volt, másrészt viszont magamtól nem ambicionáltam volna ismét egy számomra esetleg túl uniformizált rendszert.

- Lehetett olvasni, hogy nehezen viseli a túlzott kötöttségeket, például hosszú hajjal kezdett dolgozni egy hasonló multinál, ahol nem ez a külső jellemző a dolgozókra. Lázadás volt ez, vagy csak nem szeretett fodrászhoz járni?

- O.P.: Mindig is szerettem feszegetni a határokat. Nem volt tudatos a különbözni vágyás, de tény, hogy meg akartam tudni, mennyire tud a környezetem alkalmazkodni hozzám, mennyire értékelik önmagában a teljesítményemet, vagy mennyire ítélnek a formális sémák alapján.

- Miért volt ez ennyire fontos?

- O.P.: Nem tudom megmondani, mindig is fontos volt feltérképezni a mozgásteremet. Hogy van-e ott keresnivalóm hosszú távon. Emlékszem, a gimnázium első osztályában, amikor mindenkinek magáról kellett néhány bemutatkozó sort írni, én azt írtam, hogy szeretem tesztelni a környezetemet, megnézni, meddig mehetek el.

- Az akkori munkahelye átment a teszten?

- O.P.: Igen, az akkori vezetés valóban a munkámat értékelte.

- Ehhez képest a Deloitte mennyire "szögletes" vállalat?

- O.P.: Multi mivoltából inkább az előnyöket domborítja ki, a nemzetközi tudást, a tapasztalatot; itt megvan a kellő rugalmasság, jól tudta integrálni a különböző személyiségeket.

- Visszatérve a gimnáziumra, egyértelmű volt a jogi egyetem? Mennyire hasznosítható a jogi tudás vagy a jogi gondolkodás az adótanácsadásban?

- O.P.: Nem volt bennem kifejezett elhivatottság a jog iránt. Az utolsó évben még úgy volt, hogy bölcsészkarra megyek, mivel egy elég erősen humán beállítottságú iskolába jártam. Az irodalom és a francia szak jött szóba. Majd sok mindenkivel beszélgettem, hagytam, hogy hassanak rám a különböző ingerek, és ezek hatására választottam mégis inkább a jogi kart. A matek jól ment, de a közgáz szóba sem jött.

Ami pedig a gondolkodásmódot illeti, a jogi logika, a szövegértési gyakorlat hasznosítható, de alapvetően más gondolkodásmódot igényel a két terület. A jogászok jellemzően nem is nagyon szeretik a matekot; azon kevesek közé tartoztam, akik élvezték a pénzügyi jogot.

- Visszatérve a korára, mennyire kell megküzdeni a tekintélyért?

- O.P.: A tekintély kérdésében nem hiszem, hogy a korom számít. Mindenki nagyon támogatóan viselkedett velem, ezt a nyitottságot maximum lerombolni tudtam volna. Az tény, hogy Simor Andrásnak nagy tekintélye volt, senkinek nem voltak kétségei azzal kapcsolatban, amit ő mondott. Nekem egyelőre még többet kell magyaráznom, bár az amúgy is hozzátartozik a vezetési stílusomhoz, hogy ne tekintély alapon, hanem megértve fogadják el, amit kérek.

- Mennyire próbálja követni elődjét?

- O.P.: Irreális, hogy én Simor András legyek, mások az adottságaink, más stílusban vezetünk. András a maximumot hozta ki a cégből, de ez nem egy befejezett folyamat. Változik a piac, új stratégiákra van szükség.

- Például?

- O.P.: Például fontos az iparági szemléletmód, azaz nem csak az a cél, hogy jó szakemberekkel várjuk az ügyfeleket külön adó, számvitel, pénzügy kérdésekben; inkább az, hogy globálisan kezeljük az ügyfél iparágát, és ehhez értő szakemberek álljanak rendelkezésre minden témában. A piac már inkább az "egy iparág, egy csapat" elvet követeli meg.

Ezen kívül el kell kísérni a cégeket határon kívülre is, rendelkezésre kell állni a külföldi piacok felderítésében. De ugyanígy említhetném a kockázatkezelési tanácsadást, mint új piacot.

- Külföldön előrébb járnak a tudatos kockázatkezelésben, mint itthon?

- O.P.: Igen, itthon még meglehetősen ösztönösen állnak a cégek ehhez a kérdéshez, nincs menedzsment kontroll, alacsonyabb a tudatosság, pedig a kockázat egyben lehetőség is. Szükség van még szakértőkre ezen a területen, és biztos vagyok benne, hogy ez a hajlandóság és a terület elismertsége nőni fog.

- Ön mekkora kockázatot vállalt, amikor állást foglalt az iparűzési adó eltörlésének lehetősége mellett? Hogyan értékeli azt a történetet?

- O.P.: Hogy siker vagy bukás? Félsiker. A teljes siker nyilván az lett volna, ha az Európai Bíróság a mi javunkra dönt. Ugyanakkor versenytársainknál ésszerűbb, kevésbé kockázatos megoldást kínáltunk ügyfeleink számára: mi ugyanis – két nagy versenytársunkkal ellentétben -  azt javasoltuk, hogy mindenki fizesse és vallja is be az iparűzési adót, meghagyva ugyanakkor a kiskaput a visszaigénylésre. Erre a Bíróság döntése értelmében nem nyílt lehetőség, de az ügyfeleink akkor is jól jártak volna, ha másképp dönt a Bíróság, így pedig csak az eljárási költséget kellett kifizetniük. A harmadik versenytársunk pedig hol így gondolta, hol úgy. Ügyfélvesztés nem történt, sőt az ügyfeleink értékelték az innovatív javaslatunkat, ami a legkisebb kockázattal járt számukra.

Valójában a kommunikációs csatát buktuk el, de ennek is az az előzménye, hogy eleve azért mi kerültünk a sajtó középpontjába, mert nálunk volt a legtöbb cég, és mi a végsőkig próbáltunk kiállni az álláspontunk mellett, miután ez az eljárás végső fázisában már nem került semmibe. Az újságírók számára pedig könnyebb volt a legegyszerűbb megfogalmazást használni, amit mi próbáltunk kibontani, de ez inkább már csak magyarázkodásnak tűnt. Ebből a szempontból jó tréning volt.

- Utólag jutottak eszébe dolgok, amiket másképp kellett volna csinálni?

- O.P.: Nem. Az IRAP-ra vonatkozó döntés teljesen meglepetésszerű volt, és ugyanezt az értelmezést alkalmazta az EU az IPA-ra is. Sok időnk volt végiggondolni. Igaz, hogy a legnagyobb szerep nekem jutott ebben a történetben, de sokan találtuk ki, uniós szakértőket vontunk be, és nem erre a döntésre számítottunk. A kommunikációból pedig a velünk egy utat járó versenytársaink kiszálltak, így minden figyelem ránk fókuszált.

- Könnyebb téma: mikor és hol lép fel legközelebb zenekarával, a Blues projekttel? 

- O.P.: Még nem tudom, most kiszállt a dobos. Meg sajnos nekem mostanában már nem jut időm minden fellépésre, de azért igyekszem havonta egyszer ott lenni.

Gábor Fanni

Menedzsment Fórum

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!