Olvasóink az előző években megszokhatták már, hogy év végén elindítjuk TOP-sorozatunkat, melyben az év kiemelkedő és meghatározó történéseit foglaljuk össze. Ezúttal a munkaerőpiaccal kezdünk.
Alapvetően meglehetősen nehéz dolog egy olyan területről írni, ahol havi szinten 3 féle statisztika jelenik meg, és egyáltalán nem mindegy, hogy alkalmazottról vagy foglalkoztatottról, netán munkanélküliről vagy álláskeresőről beszélünk. Ez ugyanis alsó hangon is 36 adatot jelent, viszont az idei év annyira különleges és szokatlan volt, hogy mégsincs túlságosan nehéz dolgom az összefoglaló írásakor.
2014-et munkaerőpiaci szempontból ugyanis egyetlen dolog határozta meg jelentős mértékben, melynek eredményeként jó ideig teljesen eltorzított statisztikákkal találkozhattunk. A korábbi években mit szokhattunk meg ugyanis? Tavasztól őszig felpörög a foglalkoztatás és a közmunka, a munkanélküliség jelentős mértékben csökken, ellentétben a téli hónapokkal, amikor is csúcsra jár a munkanélküliség és apad a foglalkoztatottak száma. Idén ehelyett a téli hónapokban sem akadtak el a kedvező folyamatok. Olyannyira nem, hogy az év első munkaerőpiaci statisztikája beteljesítette az Orbán-kormány korábban kitűzött célját, a 4 millió foglalkoztatott elérését. Az újévi ajándék azonban nem egyszeri "kedvesség" volt a számok világától, hiszen hónapról hónapra újabb rekordokkal találkozhattunk. És nemcsak a foglalkoztatás terén.
- 8 éves mélypontra süllyedt a nyilvántartott álláskeresők száma,
- először a válság előtti szintre mérsékelődött a munkanélküliek száma, majd a 7 éves mélypontot is sikerült elérni,
- az unióban negyedévről negyedévre a trónra került Magyarország a foglalkoztatás bővülésének köszönhetően.
- sőt, még az intézményi statisztika is, mely az alkalmazásban állók számát mutatja meg, történelmi rekordot hozott.
Persze, ha mindezt a minden korábbinál jobban felpörgetett közfoglalkoztatásra fognánk, túlságosan egyszerű dolog lenne. És nem is volna feltétlenül teljesen igaz.
Tény, hogy javarészt a közmunkásoknak köszönhető a 4 millió foglalkoztatott, a rekordalacsony munkanélküliség és a nyilvántartott álláskeresői létszám, viszont a legfontosabb terület is az éledezés jeleit mutatta.
Idén ugyanis már 3 éve nem volt arra példa, hogy több új piaci munkahely jöjjön létre, mint állami támogatással születő pozíció. Igaz ugyan, hogy ez csupán a februári hónapra volt igaz, ám a cégek által önerőből létrehozott új munkahelyek száma tartósan magasabb szintre került, és olykor-olykor sikerült a válság előtti mértéket is megközelíteni. Ez pedig egyértelműen a piac magára találásának jeleként értelmezhető.
Ám, ha ez nem lenne elég, mindezt a versenyszférában alkalmazottak létszáma is alátámasztja. Az októberi - legfrissebb - adatokat nézve 10 hónap alatt szinte töretlen, lassú bővüléssel 1,83 millióról 1,88-ig növekedett a dolgozók száma. Hasonló mértékű növekedés legutóbb 2011-ben mutatkozott.
Kijelenthető tehát, hogy a közmunkások mellett már a versenyszféra is képes hozzájárulni a fokozatosan javuló munkaerőpiaci statisztikákhoz.
Noha többségében javuló helyzetről tudtunk beszámolni 2014-ben, a felpörgetett közfoglalkoztatás átrendeződést is hozott az állástalanok körében. Bár a létszámuk 8 éves mélypontra csökkent, közülük soha ilyen nagy arányban nem voltak olyanok, akik ellátás nélkül kénytelenek átvészelni a munka nélküli időszakot. Ez azt jelentette, hogy az állástalanok 57 százaléka nem részesült semmilyen támogatásban. Igaz, a létszámuk folyamatosan egyre csökkent egészen addig, míg szeptemberre el nem érte a történelmi mélypontját. A helyzet pedig úgy alakulhatott ki, hogy az álláskeresők teljes csoportja nagyobb arányban tudott csökkenni, mint az ellátás nélküliek száma. Azonban a mai napig folyamatosan 55 százalékot tesznek ki a "segítség nélkül" élő állástalanok. Pedig 2 évvel ezelőtt még "csak" 45 százalék körül volt ez a szám.
A közfoglalkoztatás egyébként látványosan tudta javítani a tartósan állástalanok helyzetét is, hiszen a létszám folyamatos apadásával párhuzamosan egyre kevesebb az arányuk is a legalább egy éve állást nem találóknak a teljes csoporton belül. Vagyis köznyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy a közfoglalkoztatás reális lehetőséget jelent azoknak, akik régóta nem tudnak elhelyezkedni.
Hasonló mondható el azokról is, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek. A 2013-as 37 százalék körüli részarány tartósan 31 százalék közelébe süllyedt. Vagyis egyre többen voltak azok, akiknél a segély összegét felváltotta az ennél magasabb közfoglalkoztatási bér (igaz, ez továbbra is csak a szűkös megélhetésre elég, ám mindenképpen egyfajta jövedelmi helyzetben bekövetkező javulásnak nevezhető a piszkos anyagiak alapján).
Összegzésként el lehet mondani, hogy alapvetően az állami munkahelyteremtés mozgatta legnagyobb mértékben a munkaerőpiacot 2014-ben, a versenyszféra még csak kisebb részt tudott vállalni ebből. Így vitathatatlan a címben megfogalmazott állításunk, miszerint a közmunkások országa lettünk, ez a tény pedig a munkanélküliek szerkezetét is átalakította: közülük egyre nagyobb részt képviseltek az ellását nélkül, semmiből élő állástalanok.
Székely Sarolta
mfor.hu
