Ha sikert aratunk, azzal örömmel haknizunk gyakorlatilag bárhol, bárkinek, a kudarcainkat viszont legszívesebben magunkkal vinnénk a sírba. Pedig ha a szégyenérzetet lenyelve önként, hallgatóság előtt beszélnénk róluk, abból meglepően sokat profitálhatnánk, állítja a BBC cikke, mely odáig megy, hogy ünnepeli valónak nevezi a bukásokat.
Ha pezsgőt nem is kell durrantani akkor, ha nem jön össze valami, a közönség előtti kibeszélés tanácsát mindenképpen érdemes megfogadni, mert a kudarcélmény negatív hatásai képesek jóval túlmutatni azon, hogy "hát, nem sikerült, szívjunk el egy cigit". A kudarccal érkező szégyen és bűntudat nem csak kellemetlen, de az önértékelésünket is felmorzsolja, sőt, a valóságérzékelésünkbe is belemászik, mert hatására a jó tulajdonságainkat és az eredményeinket is sokkal kevesebbnek látjuk, mint amilyenek valójában.
A közönség előtti megnyílás persze nem véletlenül tűnik inkább rémálomnak, mint kívánatos húzásnak. A megszégyenülés, főleg, ha mások előtt történik, a boldogság és a düh mellett ott van a legerősebb emberi érzések között. Ha azonban nem kárörvendő vagy semleges, hanem támogató környezetben vallunk a legkellemetlenebb élményeinkről, akkor a kudarc olyasvalamivé alakul át, amiből tanulni lehet, és amiben meg lehet erősödni.
A kudarcok nyilvános megosztását napjainkban először a Szilícium-völgyben ismerték fel, mely a világrengető sikerek mellett megannyi nagy(nak gondolt) ötlet temetője is. Startupföldén 2009-ben hozták össze a Failcont, eredeti szándék szerint egynapos rendezvényként, ahol a földbe állt vállalkozások gazdái tapasztalatot cserélhettek egymással, de akkora igény mutatkozott iránta a későbbiekben, hogy megcsinálták a folytatást is. Sokat elmond a szilícium-völgyiek hozzáállásáról, hogy ebben a közegben találták ki a "méltóságteljes bukás" kifejezést.
A bukással kapcsolatos feltárulkozás viszont nem a Szilícium-völgyben, hanem Mexikóvárosban vált valódi mozgalommá, öt évvel ezelőtt. Akkor öt barát berúgott, és elkezdett azon merengeni, hogy miért csak a sikereikről számolnak be egymásnak, a botlásokat pedig miért tartják magukban. Ennek a kihámozása végül többórás feltárulkozáshoz vezetett, mely során őszintén vallottak a kudarcaikról, és arra jöttek rá, hogy ezekből a vallomásokból valami jó is kisülhet, nem csak maguknak, de mindenki másnak is. Megszervezték az elsőt a "Fuckup Nights"-sorozatban, amit finoman fordítsunk úgy, hogy "Elcseszett esték".
A rendezvény természetesen arra adott lehetőséget a résztvevőknek, hogy kendőzetlenül, és amint a név mutatja, akár profánul beszéljenek a kudarcaikról. Ez volt csak a koncepció, de az Elcseszett esték akkora siker lett, hogy az indulás után rögtön szervezetté és mozgalommá is vált. Nagyon hamar felhabzott az esemény a közösségi médiának köszönhetően, és két hónappal később már 15 városban tartottak ilyen szeánszot, ma pedig már 75 ország 200 városában beszélgetnek egymással az emberek az elcseszéseikről. Az esteket mindenhol többszázan látogatják, Mexikóvárosban és Frankfurtban pedig ezres nagyságrendű vendégseregről számoltak be.
Az estek begyakorolt forgatókönyv szerint működnek: három-négy vállalkozó egymás után kiáll a tömeg elé, és hat-hét perces, tíz-tíz diás prezentációban beszámol arról, amit legszívesebben takargatna. A kiselőadásokat italozással egybekötött kérdezz-felelek követi.
A cél, hogy felszabadítsák az embereket a bűntudat és a szégyen alól, kiperegjen belőlük a feszültség, és elfogadó környezetben, workshop-jellegűen együtt hámozzák ki, hogy mit lehetett volna másként csinálni, hogy erőfeszítéseiket siker koronázza. A közös trauma-feldolgozás során értékes kapcsolatok köttethetnek, melyeket aztán egy új ötlet megvalósításakor lehet kamatoztatni.
"Itt egy csomó olyan tudás van, amit senki sem oszt meg másokkal, és van egy csomó olyan tapasztalat, mely ugyanebben a helyzetben segíthet másoknak. Az inspiráció forrása lehet." mondja Yannick Kwik, a Fuckup Nights csoport vezetője.
Összefoglalva tehát: a kudarcokat, ha módunk van elfogadó és támogató társaságot találni, nem eltemetni és szégyellni kell, hanem kibeszélni - lehet, hogy nem csupán megkönnyebbülünk tőle, de a probléma megoldását is bedobja a hallgatóság.
A Fuckup Nights Magyarországon is jelen van, a budapesti tagozata tavaly nyáron indult. Facebook-csoportjuk itt érhető el.
mfor.hu
